Az univerzumunk valóságos?

Kérdező!

Ezzel most konkrétan mire gondoltál?

Szerintem valóságos.

De ha az Univerzum szimuláció lenne, akkor az egy tökéletes szimuláció, amire sosem jönnénk rá.

Csak gondoljunk bele abba, hogy már mi emberek is tudunk olyan programot csinálni, amit nem igazán lehet megkülönböztetni a valóságtól:

[link]

Egy nálunk 1000-szer fejlettebb társadalomnak akkor semmi gondot sem jelentene összerakni egy tökéletes szimulációt.

Kérdező! átgondolni való neked van. Mi sem lennénk... De vagyunk. És mi találtuk ki a szimulációt. A lónak nem kell, nm is tud róla. A kőnek, hegynek és a víznek se kell, csak teszi a dolgát. A szimuláció problémája a mi ötletünk. Ha mi nem lennék, akkor miért van ez a probléma? Tőlünk független? De az nem semmi.

Bonyolult dolog ám a logika, akár valóság, akár szimuláció. Úgy látom, 2*Sü gondolatmenete is nehéz volt. Gondolom, valóságosan gondolta, mert így hirtelen erős figyelme kellett a szimulátornak, hogy kérdésedet és a válaszokat szimulálja - értsd, késlekedés nélkül reagáljon. Különben a késlekedés maga is szimuláció.

> De ha az Univerzum szimuláció lenne, akkor az egy tökéletes szimuláció, amire sosem jönnénk rá.

Ha tökéletlen szimuláció lenne, akkor sem jönnénk rá, mert nincs összehasonlítási alapunk, amihez képest a mi világunkat tökéletlennek minősíthetnénk, így a tökéletlen működés számunkra ugyanúgy csak egy természeti törvénynek tűnne.

> Csak gondoljunk bele abba, hogy már mi emberek is tudunk olyan programot csinálni, amit nem igazán lehet megkülönböztetni a valóságtól

De te azért vagy képes összehasonlítani a kettőt, mert ismered mindkettőt, a szimuláció eredményét is, meg a valóságot is és tudod, hogy melyik a kettő közül az, ami biztosan valóságos. Ami nem élethű, arról azért tudnád, hogy nem az, mert tudod, hogy milyen a valóság, amihez képest a szimuláció más.

De pl. egy ilyen játékprogramban lehet olyan hiányosság, hogy egy eldobott labda a kitört ablaküvegről – pontosabban a volt ablaküveg helyéről – is visszapattan, mert csak a textúra lett kicserélve, az ablakkitörés egyéb fizikai következményeit elfelejtette a programozó lekódolni. De ha te csak ezt a szimulációt látod születésed óta, akkor az lesz az élményed, hogy így működik, így *kell* működnie egy igazi ablaknak. Ha sokan vannak ebben a szimulációban, akkor lesz majd egy Kovács Béla, aki le is írja a világ működésének ezen összefüggését, amit aztán Kovács-féle ablaktörvényként fognak hívni. Ha ebben a tökéletlen szimulációban valaki lehetőséget kapna arra, hogy egy kicsit a valóságot lássa, akkor ő a valóságot fogja tökéletlennek szimulációnak tartani, hiszen lám, elfelejtették leprogramozni a Kovács-féle ablaktörvényt, a labda áthalad a betört ablaküveg helyén, ami teljesen életszerűtlennek tűnne a születése óta a szimulációban szerzett tapasztalataihoz képest.

~ ~ ~

Amúgy ez az „élethű” szimuláció – ha lehet ezt annak nevezni – jól példázza amit az előző (#7) válaszomban írtam. Ennek a szimulációnak a célja a látvány. Méghozzá egy viszonylag rövid időintervallumban nézve. Mivel a célja ez, ezért számos dolgot nem tartalmaz a működése, amit viszont a valóság igen. Hülye lenne a programozó leprogramozni olyan dolgokat, ami a látvány és a célműködés szempontjából lényegtelen, viszont óriási számítási kapacitást igényelne. Mert ebben a játékban egy kisebb kavics nem 6*10²³ darab atom kölcsönhatásából számolódik ki, a fa nem fog új hajtást hozni, a betört ablaküveg üvegéből nem fogsz prizmát csiszolni, az a vascső nem fog korrodálódni, a fal nem fog penészesedni, a játékos meg nem fog meghalni benne 200 óra játékidő után, mert tetanuszfertőzést kapott. Pláne nem fog a játékot évmilliókig futtatva a Nap benne vörös óriássá válni.

A látvány és a játékmenet szempontjából lehet, hogy szinte tökéletesnek minősíthető a szimuláció az adott időintervallumban, kellően élethű, de összességében messze nem tökéletes ez a szimuláció. És ez jól is van így, az, hogy nem korrodálódik a vascső 1 évnyi játékidő után, az észszerű, célszerű, szükségszerű egyszerűsítés.

Ki szimulálja, és miért? Hogy minket szórakoztasson, de közben mátrixus elemek vagyunk? Ebben nem hiszek.

Annyiban érdemes ezen a kérdésen kicsit gondolkodni szerintem, hogy egyrészt az érzékszerveinknek vannak korlátai, így a modell, amit pl. az univerzumról felállítottunk lehet téves. De mivel elég sok minden igazolt ez a modell, így nagyjából azért jó. Ez a szimuláció is ilyen narcisztikus izé, hogy hú, most velünk valaki ilyen szinten foglalkozik, hogy nekünk szimulációt építget szabadidejében. Ahogy én látom, csoki.