Mi a különbség a női és a férfi agymukodes között?

A férfiakat a születés előtti hónapban a tesztoszteron átprogramozza, alapvetően ebből vannak a különbségek.

Meg a nevelésből.

"A nők nem eroszakolnanak ha tudnának"

Ahogy az a Móricka képzeli... nézz körül az ezotériában, minden hónapban van legalább egy nő, aki mágiával kényszerítené magához a férfit. Az nők is erőszakolnának néha, ha lenne rá lehetőségük, ill. néha meg is csinálják.

Egyébként alapvetően olyan különbség van, hogy a férfiak egy dologra képesek figyelni, de arra nagyon intenzíven, míg a nők sokfelé, de felületesen. A férfiak irányok alapján tájékozódnak, ezért nehezebben tévednek el, a nők pedig tereptárgyak alapján, amit ugye látni kell. A férfiak erősebbek, többet hajlandók kockáztatni és racionálisabbak, a nők érzelmesebbek és szívósabbak (pl. tovább élnek azonos körülmények között). A férfiak állapota közel állandó, a nőknek erős havi ingadozása van.

Természetesen mindez csak nagy átlagban érvényes, szóval nem érdemes olyan példákat hozni, hogy "de én ismerek egy olyan férfit/nőt..."

Kérdező!

Elolvasnád a #14-et?

Amúgy: igen, volt már erre példa. Bár a nők alapból inkább hajlamosak a kerülő utakra, és ráadásul nem is kell annyira küzdeniük, mert a férfiakban igen erős a vágy. De ha nincs más módszer, ÉS teljesen biztosak abban, hogy nem lesz következménye, akkor ők is hajlanak az erőszakra.

Nézd csak meg itt pl. a pontozást, az egy tipikusan ilyen helyzet.

15-ös nagyon jól leírta a fő eltéréseket. Mindezek alapvető oka az embereknél kimagasló családi összetartozás, amiből a nemek közt munkamegosztás lett. Pl. az ősi ffiak vadászó, zsákmányszerző, harcoló életmódja miatt kellett olyan helyekről is hazatalálniuk, ahol már nem voltak ismerős tereptárgyak, támpontok, és más emberek se, akiket meg lehetett volna kérdezni (vagy ha lettek is volna emberek, esetleg ellenségesek voltak). A nő, ha pánikba kerül, ösztönszerűbb, hogy hangosan sikoltozik, ezzel odahívja a többi embert, akikből ez a babasírásszerű hang gondoskodási ösztönt vált ki, és segítségére sietnek. A férfi pedig akkor ordít, ha támadót (akár ragadozót) kell elijesztenie, vagy ha konkrétan a halál torkába kerül (pl. összetöri magát) és nem marad vesztenivalója azzal, ha így hívja fel mások figyelmét magára és kiszolgáltatott helyzetére (jobb esetben így legalább vki megmentette az ősi világban).

Igen komoly irodalma van annak is, a nők és a férfiak mit szeretnek egymásban. Van itt egy erős aszimmetria, azaz voltaképp sokkal hasonlóbb a két nem nemi érdeklődése, mint az alapján gondolnánk, hogy mindketten a másik nemet szeretik. Pl. a ffiak a női test szépségére kíváncsiak, más ffiakéra nem, kivéve egy kicsit a saját magukéra. A nők nem kíváncsiak úgy általában a férfiak testére, kivéve egy kicsit a párjukéra – más nőkére, és főleg a magukéra viszont nagyon is, noha ezt nem szexualitásként élik meg. Nekik a férfi olyan célból kell, hogy legyen valaki, aki termőre fordítja testüket, hogy az anyasággal kiélhessék női mivoltuk értelmét, majd pedig a férfi erős támasza legyen neki és családjának. Ez jelen van a férfiakban is, akik nemcsak ösztönszinten szextársat keresnek, hanem szerelemre és családalapításra vágynak: számukra a nő az, aki mellett nagybetűs férfinak könyvelhetik el magukat.

Az is egy másik téma, háborúmentesebb lenne-e a világ, ha mindenhol minderről a nők döntenének. Erre is szolgált már pár példával a világtörténelem. Akkor kerülnek egyáltalán nők ilyen pozícióba, ha olyasmi társadalomszervező erőben történik forradalmi fejlődés, amiben a nők a jobbak, még ha harcban nyilván izomerőre gyengébbek is. Nem sokkal békésebb egy ilyen világ. Ahol ffiak harcolnak, legalább van annyi konszerzus, hogy nőket nem ölünk. Ahol nők a hadvezérek, ott még ez sincs. Ráadásul, noha a nők alapból higgadtabbak, egy-egy éles helyzetben inkább az ő agyuk borul el könnyebben, ekkor már nem számolva néhány sakklépéssel előre.