A tudomány be tudja bizonyítani 100%-ra, hogy a világunk nem szimulált, hanem minden valóságos?

Ez a feltételezés falszifikálhatatlan, ami azt jelenti, hogy sem cáfolni, sem bizonyítani nem lehet azt, hogy valós-e. Hasonló a szolipszizmushoz, a vallások teremtő istenéhez, vagy a reinkarnációhoz. Mindenre van, lehet érv, és biztosan lesz rá mindig egy ellenérv is. Ezek a dolgok amolyan igazi szellemi gumicsontok, és nem a tudományban, hanem a tudomány mellett foglalnak helyet, ahogy már utaltak rá, leginkább a filozófia cimke alatt.

A tudomány - gyakorlatilag ismeretszerzés - azért foglalkozik azzal, amivel, mert azt a valamit lehet valamilyen módon mérni. A tudomány a méréssel kapcsolódik a való világhoz, a mérések eredményeiből következtetéseket von le, a következtetésekből modellt készít. Ezután a modell helyességét igazolandó, megprópál előrejelezni a modell segytségével, valamilyen eredményt. Aztán kísérletet épít a jóslat ellenőrzésére, és a kísérletben ismét a méréssel bizonyosodik meg arról, hogy mennyire volt helytálló a modell jóslata. Ha nagyon nem passzol a mérés eredménye a jóslat által jelzett értékhez, akkor változtat a modellen, hogy az jobban, helyesebben írja le a valóságot.

Na de ha nincs mit mérni, vagy nincs mivel mérni, akkor a tudomány bajban van, hiszen építhet akármilyen légvárakat, ha azok nem tudnak kapcsolódni a valósághoz, vagyis nem lehet, nincs mit megmérni, akkor nem lehet igazolni a felállított modell helyességét, nem lehet x% biztonsággal előre jósolni a modellel. Az ismeretszerzésnek kb. ezen területeit nevezzük filozófiának.

#12 kiválóan leírta a tudomány jellemzését, a filozófiával kapcsolatosan azonban pontosítanék. Az ismeretszerzés folyamatából következik, hogy minden pillanatban vannak határterületek. Ezekre az jellemző, hogy bár sokat tudunk, de még nem lehet modellt alkotni. Ugyanakkor a sok, de nem elegendő információra az is jellemző, hogy kaotikusnak tűnik, mert hiányzik néhány rendezőelv. A filozófia éppen e zavaros részeben próbál rendet vágni, azaz kategóriákat határoz meg, amelyekkel szét lehet választani látszólag együttálló, de mégse azonos dolgokat.

Az ókorban elegendően sokat tudtak a világról, sőt a emberi gondolkodásról, a régi görög filozófusok például alapvető feladatnak tartották, hogy mind a tudomány megközelítését, mind annak módját leírják azért, hogy egyértelművé válhasson (például vitaképes legyen). A filozófia elveket, határolókat és fő ismérveket igyekszik meghatározni. Sérülékenysége éppen abból ered, hogy határterület, összekötő elv, és kevéssé érthető sokak számára, mert megértéséhez széles ismeretekre van szükség.

A filozófia jutott arra a gondolatra is például, hogy az ember egyik fő motivációja a sikerélmény, és ezért nagyon sok mindenre hajlandó. Ugyanakkor kevés ismerettel nehéz sikerélményhez jutni, míg valaki rá nem jün, hogy határterületekhez nagyon kevesen értenek, lehet viszont ügyesen úgy fogalmazni, hogy az sok embernek - ismeret híján - szimpatikus legyen, és ez siker. Továbbá a tudomány hatékony rombolása egyben. Méghozzá azért, mert a tévhitek eloszlatása sokkal nehezebb az ismeret fáradalmas megszerzésénél. A tévhit faladásához annak belátása szükséges, hogy tévedtünk. Azaz nemhogy sikerünk nem volt, de egyenesen hibáztunk. És kudarcot ismerjen el önmagának az ember? Rombolja saját önképét? Ez nagyon nagy árat kíván. És ekkora ár gyakran nincs.

Egy részválasz. Milyen szimulált világok jöhetnek szóba?

1. Valós tárgyakkal létrehozott szimuláció: Egy laboratóriumban született egér egy labirintusban él. Vannak élelemforrások, csapdák és műegér, akit meg lehet kettyinteni. Ez egy mesterségesen létrehozott világ. A valós világ leegyszerűsített utánzata abból a célból, hogy az egeret félrevezesse. Szimuláció.

Ha kiszabadul, az okos egér rájön, hogy a környezet mennyivel összetettebb és a korábbi élete egy leegyszerűsített utánzatban zajlott.

2. Hibrid szimuláció: Mint a Mátrixban. Hús-vér emberek érzékszerveit számítógépek látják el a szimulált világ jelenségeivel.

3. Teljes szimuláció: Emberek egy csoportja társadalmi viselkedést akar tanulmányozni és ezért létrehoz egy számítógépes rendszert bonyolult alprogramokkal, mint élőlényekkel. Velünk. És egy környezetet számunkra.

És lehet tippelni, hogy mi melyikben vagyunk, ha egyáltalán...

"A tudomány be tudja bizonyítani 100%-ra, hogy a világunk nem szimulált...?"

Egy negatív állítást többnyire lehetetlen bebizonyítani. Csak azt lehet megsejteni, hogy a világunk nem ilyen vagy olyan (vagyis egy bizonyos fajta) szimuláció.