Fenntarthatóság szempontjából milyen objektív paraméterekkel lehet jellemezni egy tevékenységet elviekben? És hányra van szükség?

Ha erről egy konkrét számot olvasol, mindössze abban lehetsz teljesen biztos, hogy az hamis.

A természet működése egy elképesztően bonyolult dolog, ebből következik, hogy rengeteg konkrét esemény befolyásolja, de a változáshoz szükséges ezen események egy meglehetősen jelenős köre, amelynek hatása többé kevésbé hasonló, ekkor mondhatjuk, hogy tartós változást generál. Ám hogy a változás jellegét minősíthessük, ahhoz előbb kell egy cél, amihez viszonyítunk. Mondok egy példát. ha egy zárt szobában sokan dohányoznak, a szoba levegője határozottan romlik. De miért? Pusztán az ember túlélése szempontjából. Egyébként semmi jelentősége, pusztán annyi állítható, hogy a levegő összetétele más lett.

A változással az is probléma, hogy gyakran ez a normális. Tehát az eseménysor változást ugyan előidéz, de ebből pusztán annyi következik, hogy mások a tulajdonságok.

A földről tudjuk, hogy létezése jelenlegi formájában véges. Lényegesen hosszabb időtartam, de egyáltalán, mint bolygó is véges ideig létezik. A "fenntarthatóság" egy köznapi fogalom, amely nem egzakt (mert nem mérhető, annyi a paraméter), ennek ellenére hasznos, mert azt fejezi ki, ha bizonyos tevékenységeket tartósan művel az emberiség (és nem pár ember, vagy akár egy kisebb ország), akkor az a nem ismert időtartam, ami az emberi élethez rendelkezésre áll, mérhetően csökken.

Az ökológiai lábnyom azt fejezi ki, hogy amíg az (emberiség méreteiben) egy bizonyos értéknél eléggé kisebb, a természet képes megújulni, esetleges sebeket begyógyítani, ha viszont eléggé nagyobb, akkor a természet működése olyan irányt vesz, ami az élet fenntartásához nem megfelelő. De ekkor is kérdés, bizonyos idő után képes-e az emberiség olyanra, amire egyfelől korábban nem, másfelől ami megfordítja a folyamatot.

A "fenntarthatóság" erős hangsúlyozása az emberi negatív tulajdonságok egyfajta ellensúlyozása. Mivel ez egy nagyon bonyolult kérdés, a legtöbben nem is értenek belőle semmit, ezért vegzálásként élik meg, ha szólnak nekik. Ugyanakkor tudható, hogy az ember általánosságban a szokásai rabja, ezért ha valami rossz tevékenységsort tartósan művel, nem szívesen változtat. Ezen felül egy rossz tendencia sokak által belátott hatása annyira hosszú idő, hogy ekkorra már a változtatás sem segít. Ezt tovább nehezíti az a tény, hogy a természet maga is károsítja önmagát az ember szempontjából, csak ez egy periodikus jelenség és nem egy iránya van.

Jellemző például, hogy általános felmelegedésről beszélnek, amit emberek milliói kérnek ki maguknak, ha egy adott hónap hidegebb a megszokottnál. Azt már nem képesek beleszámítani, hogy ugyanakkor másik öt hónap meg melegebb. Pedig ismert lehetne az a tény, hogy a föld összes jege (jellemzően gleccserek) az elmúlt ötven évben minimum megfeleződött. Egyes helyeken eltűntek a gleccserek, az északi sarkvidék például már nem fagy be a szárazföldekig, pedig ez korábban több hónapos időszak volt.

Tehát a kérdés abban az értelemben nem megválaszolható, hogy soroljuk fel az objektív paramétereket. Az ezüstbányászat például szükséges. Nélküle számos iparág komoly bajba kerülne, mi az emberiség életminőségének romlását eredményezi. Ugyanakkor az ezüstkészlet csökken, bányászata egyre költségesebb, de az emberiség nem hajlandó a többletet tudomásul venni. Ezért úgy bányászunk (olcsóbban), hogy eközben megyényi területeket teszünk mérgező pusztasággá. Ott a népesség pusztul. Az Aral tó környékéről hatóságilag szállítják el a terhes nőket, mert különben a nagy töbség torzszülett les za mérgektől. A csendes óceánban közepes magyar városnak megfelelő szigetek úszkálnak, amelyeket műanyag palackok tartanak egyben, ha oda egy halraj betéved, zöme elpusztul. Ugyanis a szemét feldolgozása is drága, az emberiség nem hajlandó megfizetni. Ezrével lehet hasonló jelenségeket említeni, ezek mind objektív paraméterek. Hogy jó részüket nem tekintik annak, az amiatt van, mert eldugott helyeken vannak, nem ismeri őket a nyilvánosság, és még nem szaporodtak eléggé fel.

Ha egy liter fáradt olajat kiöntünk. A természet feldolgozza, talán azon a pár négyzetméteren még egy hónap múlva szakértő szem észreveszi. Ez egy rendkívül objektív paraméter. ha egy hordónyit öntünk ki, akkor azt ott már minden értelmes ember észreveszi egy év múlva is. Ha az emberség 10%-a évente egy litert kiönt, akkor az évente mintegy 800 millió liter. Ezt már nem tünteti el a természet. Ha ezer ilyenfajta dolog van, akkor már területek lesznek kihaltak. És nem ezer, sokkal több ilyen dolog van. Csak még nem mindenütt, hanem főleg ott, ahol rablógazdálkodás folyik. Ott halnak is az emberek rendre, csak nem közli a média. Viszont mindig van rengeteg "okos" ember, aki ilyen híradásokat beromságnak, egyenesen üldözendőnek tart. Őket tanítani nem lehet, de ha elszállítanánk őket ilyen helyekre, egy részük meghalna, a többi kijózanodna igen hamar. az életnél nincs jobb tanítómester.

Hogyne! Ez nagyon jólhangzik (ezért rendkívül vonzó tud lenni). Csakhogy nem igaz. Mondjuk a szennyezés összevonása nem tudom, mit jelent, de ha valaki megmondja, ki és mennyit szennyez, pláne mivel, akkor annak kicsit mindenhatóbbnak kell lennie az atyaistennél. És tudod mi a maximális szennyezés? A föld esetben az, ha totál elpusztul (atomjaira hullik). Utána már nincs mit szennyezni, előtte még van mit. És tudod mi a viszonyítás? ha egy liters edénybe két deci vizet töltöttél, akkor 20% víz van benne. Ezt tudjuk viszonyítani. De még itt is relatív, ez sok vagy kevés. A szennyezés esetén ezek puszta szavak, nulla tartalommal. És még ekkor is: szennyezés ha eldobok egy almacsutkát? Vagy egy barackmagot? Az attól függ. A mezőn nem, legfeljebb terven felül lesz ott egy almafa vagy barackfa. A madarak direkt örülni fognak. De kérdez ugyanerről a takarítót, aki éppen ekkor fejezte be egy műtő sterilizálását. Nagyon csúnya dolgokat fog tenni veled, ha kiderül hogy te voltál.

És minden másra ugyanez a helyzet.

Hát, a fenntarthatósági kérdés egyik fő oka, hogy nem rendszerben tekintünk a világra, hanem külön diszciplínákon keresztül, és ezek nem állnak a végén össze újra tudásegésszé.

Gyulai Iván pl. rendszerelméleti megközelítés szerint beszél a kérdésről, pl. a Kérdések és válaszok - ban.

Vagy eléggé revelatív Herman Daly szövege is.

[link]

[link]

A kérdésed azért nehéz, mert igen nehéz eldönteni egy dologról, hogy meddig "tartanak" annak a költségei. Ld. externáliák.

A másik probléma a kérdéssel szerintem, hogy - bár jóindulatúan, de tévesen - a pénzen keresztül akarja megoldani azt amit kb. a jelenlegi pénzrendszer okoz. MErt hogy a pénz is lehetne másféle is.

A pénz és fenntarthatóság témájában néhány cikk:

[link]

Jó kutakodást, ha szeretnél erről eszmét cserélni, akár írhatsz is!