A rövid nappalosság az egy adaptációs stratégia a virágzás - és ezzel a magérlelés - megfelelő évszakhoz való időzítéséhez, vagy csak arról van szó, hogy megzavarják a mi nyári hosszú nappalaink a rövidebb nappalokhoz szokott trópusi növényeket?

Ugye a mediterrán éghajlaton a tél a kedvező időszak, mert olyankor van sok eső, fagy pedig nincs, a szavanna éghajlat ennek az inverze, ott nyáron van csapadék és télen szárazság. Az egyenlítői éghajlaton pedig az egész év kedvező időszak, és egész évben 12 óra a nappal is, vagyis a rövid nappalos növények egész évben virágozhatnak.

Azokon a szélességeken, ahol már van - a növények számára - érzékelhető különbség a nappalok hosszában, ott a rövid nappalos növények ősszel kezdenek bimbót növeszteni, de ez sokszor olyan lassú folyamat, hogy mire elvirágzanak, már újra június van, vagyis konkrétan a leghosszabb nappalok ideje (ezt korallvirágnál tapasztaltam is). Tehát a virágképzés sebessége és a termés- és magérlelés sebessége is sokat számíthat. Abban is van logika, hogy a magok az esős évszak elejére érjenek be, mert akkor a csíranövényeknek lesz idejük megerősödni a száraz évszakig, de abban is van logika, hogy pont a száraz évszak elejére érjenek be, és mag alakban vészeljék át azt, hogy csak majd a következő esős évszak elején csírázzanak ki.

Azt sem tudom, hogy a szavanna éghajlat elég távol van-e már az egyenlítőtől ahhoz, hogy ott a növények érzékelni tudják a nappalok hosszának csak nagyon kicsi változásait. Olyat is tapasztaltam (afrikai aranyvirágnál), hogy ha már tavasszal elindult a virágzása, akkor nem gátolják azt a nyári hosszú nappalok, de ha túl későn ültettem csak el, akkor csak szeptemberben indult meg a bimbóképződése, és októberre virágzott csak ki. Ezért később már azt csináltam, hogy nyáron letakartam minden nap pár órára, hogy sötétben legyen, és ezzel virágzásra tudtam serkenteni.

A mediterrán éghajlaton tehát a kedvező időszakra eshet a virágzás és termésérlelés, és ha ez gyorsan végbemegy, akkor a csíranövények megerősödhetnek a következő száraz nyárig. De ha lassú a folyamat, akkor nyár elejére kell a magoknak beérnie, és mag alakban kell átvészelniük a száraz nyarat, hogy ősszel csírázzanak, mikor újra sokat kezd esni az eső. A szavannán pedig nyáron a sok eső alatt történhet meg a zöld lombtömegek fejlesztése, és a tápanyag-raktározás, hogy azután az őszi virágzás után gyorsan megérő magok mag alakban vészeljék át a száraz telet? Esetleg a növények a tartalék tápanyagaikat felhasználva a száraz tél folyamán érlelik meg a magjaikat, hogy azok tavasszal lehullva a következő kedvező időszak elején csírázhassanak? Tud erről valaki valami konkrétabbat?

Aztán arra is gondoltam, hogy mint sok más jelenség, a rövid nappalosság sem egy egységes dolog. Egyik növénynél evolúciós stratégia, a másiknál csak gátlódik a "természetellenesen" hosszú nappalok hatására a virágképződés.