Logikai hiba-e igaznak tekinteni két vagy több állítást, amik csak egymást feltételezve igazak?

Nem létezik olyan, hogy kölcsönös logika.

Csak olyan létezik, hogy az egyik dologból következik a másik.

Persze.

A: Esik az eső.

B: Esik az eső.

Ha (A) igaz akkor (B) is, és fordítva. Mégis butaság lenne levonni azt a következtetést, hogy mindig mindenhol esik az eső.

Nézzünk például két állítást a témában:

1: Ha a Biblia igazat mond, akkor létezik az isten.

2: Ha az isten létezik, akkor a Biblia igazat mond.

A kérdező szerintem ezt a helyzetet vázolta.

Nos, az 1. állítás önmagában korrekt. A probléma itt az, hogy már be van bizonyítva, hogy a Biblia NEM MINDIG mond igazat.

A 2. állítás pedig egyáltalán nem korrekt, mivel az első feléből nem következik a második.

ETTŐL FÜGGETLENÜL ez a két állítás, ha igaz lenne, akkor sem növelné egymás igaz voltát. A logika nem így működik.

ELŐSZÖR kellene egy bizonyíték valamelyik állításra, TEHÁT:

1: A Biblia igazat mond (erről tudjuk, hogy nem igaz)

2: Ez az isten létezik (ezt akarjuk ugye bizonyítani, tehát érvnek ez nem használható).

Ezt kellene valamilyen, idáig nem részletezett módon bizonyítani, és UTÁNA jöhet az az elemzés, amit írtam.

Annyi, hogy ha van egy ilyen láncod, hogy:

A → B → C → A

Akkor vagy az összes igaz, vagy egyik sem.

A Bibliás az úgy van, hogy

A Biblia azért igaz, mert Isten sugalmazta és

onnan tudjuk, hogy van Isten, mert a Biblia ezt írja.

Tipikus körkörös érvelés.