Szabályok szerint működik-e a világ ?

Előbb a válaszok néhány problémájára:

Nincs olyan, hogy a „modell még nem tökéletes”. Ha egy modell keletkezik, azt közli a szerzője, majd a témát kutatók azt megvizsgálják (már a közlés se jelenhet meg, ha tökéletlen), és ha eddigi ismereteinknek nem mond ellent, reprodukálható és az is egyezik az állítással, akkor az a MODELL. Mindaddig, míg valaki (például új mérési lehetőségek következtében) nem módosítja. Utána pedig a módosítás érvényes.

#2 A fény tökéletesen van modellezve, inkább ennek megértése lehet problémás. Ugyanis az emberi megismerés azt jelenti, hogy az ember eszközökkel vizsgálja az adott jelenséget. Ezt röviden kölcsönhatásnak nevezik. Ha az ember a fényt egy prizmával vizsgálja, akkor a fény a prizmának ütközve hullámként viselkedik (így válaszol). Ha például egy napvitorlával vizsgáljuk, akkor (mivel az elmozdul), a fényt anyagi erőként értelmezhetjük. DE! A fény az elsőnél mndig hullámarcát mutatja, a másodiknál mindig anyagi természetét. Ha téged mindenki mindig csak hátulról látna, a „modell” szerint a fejedet haj borítja. Ha mindig csak szemből, akkor a modell „arcot, szemet, stb. ír le. És itt semmi ellentmondás nincs.

#3 olvasd el az előzőket.

#4 vigyázni kell a fogalmazással. Ő nem tudja, mert nem ismeri (elég jól). De hogy senki se ismeri, azt nem tudhatod, mert nem vizsgálod meg.

#9 a „tisztán logikai út” (amit a kérdező feltételez) nem filozófia, hanem semmi. Az emberi gondolkodás tapasztalatokon alapul. Tehát a való világ figyelmen kívül hagyása semmiféle gondolatot nem tud szülni, a filozófia pedig éppenséggel a sokféle szempontú tudás összegzése.

Kérdező! Sajnos gondolatmeneted fordított és téves, ezért születhetett meg benned a kérdés. A valóság (univerzum, természet, világ stb.) olyan amilyen, és része az ember is. Ez az egyed képes arra, hogy a való világot (így akár önmagát is) vizsgálja, és tapasztalatait összegezze. Az ember arra is képes, hogy a változást észlelje, ez amiatt van, hogy képes emlékezni. Enélkül nem lenne múlt jelen és jövő, azaz változás (az érzékelése számára!).

Az ember a valóságot folyamatosan vizsgálja, ezért egy korábbi időben mindig kevesebbet tud, mint egy későbbiben, természetes hát, hogy úgy fogalmaz: jelen tudásunk szerint a világ agy adott szegmense így és így viselkedik (és itt egy szabály hangzik el). Egy későbbi tudás szerint pedig lehet, hogy másként viselkedik. DE NEM A VILÁG! Hanem a mi ismereteink róla.

A véletlen is egy nehéz fogalom. Az ember kezdetben ezt önmagára vonatkoztatta, azaz úgy vélte, egy folyamat azért „véletlen”, mert valamit még nem tud róla, és éppen ez adja az egyes esetek valóságát. Azt mondjuk például, hogy a kockával véletlenül dobunk hatot. Ám ha az érzékszerveink annyira pontosak volnának, hogy igen apró eltéréseket is felismernénk, kezünk pedig tökéletesen képes eszerint eljárni, akkor mindig hatot dobnánk. Van néhány ügyes ember, aki akár 80%-ban képes hatot dobni, miközben másoknak erre semmi esélyük.

A véletlen egy másik értelemzése az atommagok belsejének jelenségei megismerése során keletkezett. A világ jelenségeit lényegében Newton óta le tudjuk írni pontosan. Ha mégse, akkor az a konkrét személy lehetőségeiből hiányzó ismeret, például nem áll rendelkezésére olyan számítási apparátus, amellyel az egyébként megadott módszer számításait el tudná végezni. Mondjuk Gauss például elég jól (másodpercekre) kiszámolta a Merkur mozgását kézzel, a mai modern számítógépekkel pedig a másodperc rendkívül kicsi töredékére is. Ugyanakkor az atommag belsejének jelenségeiből van még mit megismerni (hogy hatását figyelembe vehessük), ám elvi probléma, az úgynevezett Pauli kizárási elv azért mondja, hogy bizonyos tulajdonságok nem mérhetők egyszerre, mert a mérendő részecske számára az otromba képességű ember vizsgálóeszközei akkora beavatkozást jelentenek, hogy a „mérési eredmény” valójában egész más, és hogy mi, azt soha nem tudhatjuk meg. Ehhez képest, ha a bőröd szerkezetét egy száz méteres nagyságú eszközzel próbálnánk meghatározni, az hihetetlen pontosságú volna. A véletlen tehát SZÁMONKRA az a jelenség, amelynek pontos viselkedését az irtózatos méretbeli különbségek miatt nem lehetséges megismernünk. Hogy a Merkurt nem tudjuk kiszámolni (modellezni) az egy szubjektív dolog, több tudással többet fogunk mérni. Hogy az atommag részecskéinek mozgássáról nem tudunk bizonyos pontosságnál többet, az viszont objektív, ez számunka mindig véletlenszerű. Attól függ, mivel és mit mérünk.

A matematika önmaga fejlődésével elképesztő dolgokat tud megjósolni a világ működéséről. Például bizonyos matematikai jelenségek vizsgálatából tudjuk meg, hogy vannak olyan folyamamtok, amelyek stabilak (ha megpiszkáljuk, akkor is visszatérnek eredeti változásukhoz), és vannak olyanok, amelyek instabilak, azaz rendkívül kicsi beavatkozás hatására annyira megváltoznak, hogy soha többé nem lesz a változásuk hasonló. És mivel az a rendkívüli kicsiség bármennyit csökkenthető, az a helyzet a valóságban azt jelenti, hogy egyes folyamatokra ha már ránézel, onnantól más folyamatok (például a szemedbe onnan érkező fotonok miatt). Vagyis ezt soha nem lehet megismerni bizonyos pontosságon túl, ez az alaptulajdonsága, ez okozza az ember számára azt, amit véletlennek nevez.

Ugyanebből következik az is, hogy a világ megismerhető. Igen ám, csak ezt tudástól függően sokféleképpen értelmezik. Az egyik véglet a tagadó, ez önmagából indul ki és még ha képes is általánosítani, arra jut, hogy ez nem bizonyítható. Pedig fordítva. Ha a világ nem megismerhető lenne, akkor vannak (általunk nem ismert) dolgok, amelyek megismerésére nincs lehetőségünk, tehát ahogy vizsgálódunk, előbb utóbb nekimegyünk, és máris kiderül, tényleg nem. Csakhogy az emberiség ilyen esetet még nem talált, tehát jó okkal gondolja, nem is fog. Pontosabban, tudja, a világ rendkívül kicsiny elemei nem megismerhetők ugyan, mert túl behemótok vagyunk hozzájuk, azonban bármilyen távolságra eljutni csak idő kérdése, bármilyen nálunk nagyobbat megismerni csak vizsgálat kérdése. A Pauli elv azonban nem a megismerhetetlenség bizonyítéka, hanem éppen a megismerhetőség rendkívüli lehetőségeié.

Még egy gondolat. Minél bonyolultabb valami, annál több ismeret kell a megértéshez. A megértés itt azt jelenti, egy hozzáértő kötözködő ember minden ellenvetését meg tudja válaszolni, aki érti. Viszont a megértéshez szükséges ismeret híján általában félreértés történik, és egy tévedést borzasztó nehéz beismerni. A való világ megismerésének megértése egyáltalán nem magától értetődő, ebben a kérdezővel egyet kell érteni.

"azaz nincs többféle eredmény, hanem csak egy"

E szerint nem értetted meg, hogy a véletlennek is szabályai vannak, és ott többféle eredmény lehet.

Javasolom, hogy amíg ezt nem érted meg, ne lépj tovább, mert hamis lesz az eredményed.

A szabály az ugyanúgy szabály a véletlen számára is.

Vagy te milyen nevet adnál a véletlen jelenségeket leíró törvényeknek?

Ez sajnos elavult szemlélet.

Ha téged zavar, hogy a tudásod elavult, akkor frissítsd.

Ha nem zavar, akkor viszont ne a természettudományokban kérdezz, mert akkor közöd nincs hozzá!

Az a probléma, hogy úgy néz ki: a világnak ALAP szabálya a véletlen. MINDEN kvantumjelenségben ott van.

"Káosz"

Érdemes lenne megnézned a káosz szabályait, érdekesek azok is.

Például káosz nélkül még egy teát se tudnál megkeverni.