Mi annak a biológiai magyarázata, hogy a szaporítószervünk pont ugyanott van, mint ahol a vizelet távozik?

Mert az evolúció nem egy gondolkodó, tervező valami. Egyszerűen fogalmazva random mutációk történnek s amelyik variáns elég sikeres az marad fenn s majd mutálódik tovább stb-stb. Úgy néz ki az állatok kialakulása során olyan mutációk voltak sikeresek amik a mai állapotokat is eredményezik, többek közt amikre rákérdeztél. S ahogy írták van ennek praktikus oldala is, szóval nem is volt túl nagy szelekciós nyomás ezen változtatni.

Ha a természet tudna gondolkodni akkor az élővilágot elnézve szerintem valami ilyesmi felfogása lehetne: “ha működik akkor nem kell megjavítani”.

A szervezetek eredetileg egy csöböl indultak ki, egyik végén mbemegy minden, a másik végén meg ki a fölösleg.

Utána ez osztódott több részre, párhuzamos rendszerekre, de a be- meg kimenet maradt.

Az evolució nem azt a változatot hozza létre, ami legpraktikusabb, vagyis jól használható.

Hanem azt, amelyik kis módosulásokkal elérhető és minden módosulás önmagában is segíti a gének továbbélését. Emiatt az apró lépéses átalakulási követelmény miatt néha fura megoldások születtek.

Egyrészt szögezzük le, hogy ez csak a gerinceseknél, és azok között is a hímeknél van így (ahogy te is tualtál rá). (Ezalól kivétel persze, ha a történet kloálában végződik - mint ahogy sok gerincesnél így van. Ekkor a nőstényeknél is ugyanaz a nyílása a külvilágra a kiválasztórendszernek és az ivarszervrendszernek.) Gerincteleneknél nem tudok olyanról, hogy közös volna az ivarmirigyek és a kiválasztórendszer kivezetőnyílása (bár azért annyira nem vagyok képben a témában, lehet, hogy máshol is van ilyen a gerinceseken kívül). Szóval ha az a kérdés, miért ugyanaz a speriumok és a vizelet kivezető nyílása, akkor eleve csak erről a csoportról beszélünk.

A gerincesek ivarszervének fejlődését az alábbi ELTE-s jegyzetben a 123-124. oldalon foglalják össze:

[link]

A lényege, hogy az embrionális vese és a leendő ivarmirigy egynáshoz közel fejlődik. Két cső alakul ki: az egyik a Müller-cső, amiből később a nőkben a petevezeték lesz, a másik pedig a Wolf-cső, ami az ősvese (azaz lényegében az embrionális vese) vezetéke. Mint említettem, a nőstényekben a Müllercsőből fejlődik az ivarvezeték, így ott külön jut a külvilágba (illetve kloákás állatok esetében a kloákába). A hymeknél viszont a Müller-cső elsorvad, és helyette a Wolf-cső fogja az ivarvezetéket kialakítani, ezért lesz az ivarszervrendszer és a szaporítórendszer kivezető járatának vége közös. (A vesének az a része, ahova a Wolf-cső vezet, a magzatburkos gerincesekben felnőtt korra eltűnik.) Tehát valószínűleg az történhetett, hogy az evolúciió során a hímeknél valamiért az Wolf-cső átvette a Müller-cső szerepét.

Ez persze nem ad választ arra, hogy miért alakult ez így. Nos, sajnos én nem is fogom megválaszolni, mivel fogalmam sincs a válaszról. Nem tudom, van-e egyáltalán erre valami általánosan elfogadott magyarázat. Mindenesetre ahogy Tevenyereggyarto írta, nem biztos, hogy különösebb oka van. Az evolúció során az új változatok véletlenszerű mutációk során jelennek meg. És ha egy mutáció működőképes változatot eredményez, az fennmaradhat akkor is, ha nincs különösebb előnye a korábbi változathoz képest. (De persze az is lehet, hogy volt ennek valami előnye.)

Ha az a kérdés, hogy miért van az állatokban közel az ivarszervek és a kiválasztórendszer kivezetőnyilása (ez azért a legtöbb állatban így van, bár erre is lehet kivételt találni), annak valószínűleg a testfelépítéssel kapcsolatos okai vannak. Az állatokban a feji vég a szájnyílás felöli végen alakult ki. Minden bizonnya azért volt így, mivel itt volt a legfontosabb a környezet (táplálék) érzékelése. Emiatt egyre több receptorsejt összpontosult ide, és az információ feldolgozás miatt az idegrendszer központja is egyre inkább ide tolódott. Azaz a feji végre kerültek (a szájszervek mellett) a főbb érzékszervek és az agy. Így viszont a zsigeri szerveknek nem nagyon van itt hely, emiatt inkább a másik testvég fele összpontosulnak, és a kivezető nyílásuk is a szájjal ellentéte oldalon szokott lenni.

#1

"Ez olyan, minta azt kérdezted volna meg, hogy miért ott vesszük a levegőt, ahol a táplálékot is bevisszük. Így alakult ki, mert így praktikus."

És ez miért praktikus azon kívül, hogy jól meg lehet tőle fulladni? (A légző- és emésztőrendszernek egyébként azért van közös szakasza, mert a gerincesek légzőrendszere garathám eredetű.)

#2

Ez jól hangzik, csak sok esetben nincs így. Például a korábbi válaszomban írtam, hogy tudtommal az, hogy a kiválasztó- és ivarrendszernek közös kivezető nyílása legyen tudtommal nem fordul elő máshol az állatvilágban a gerinceseken kívül. Persze az lehetéges, hogy a gerinceseknél pont ez az oka, de azért én nem venném biztosra.

#4

"A szervezetek eredetileg egy csöböl indultak ki, egyik végén mbemegy minden, a másik végén meg ki a fölösleg."

A bélcsatorna, a húgyvezeték és az ivarjáratok nem egy csőből alakultak ki.

Ahogy mások is utaltak rá:

Általánosságban azért mert az evolució nagyrészt a meglévőn alakít, a meglévő tulajdonságoknak ad új funkciót.

Nem tud előnytelen köztes állapotokon áthaladva elérni egy célt. És nagyon kicsi az esélye annak, hogy merőben újszerű előnyős tulajdonságot hozzon létre.

2

“ Nem hülye a természet.”

Tehát a természet gondolkodni is tud! Ez elképzelhető de Isten léte, na az nem!