Az űrutazás kulcsa lehet, hogy bármilyen anyaggal végre lehet hajtani a magfúziót?

Nem lehet bármilyen anyaggal végrehajtani a magfúziót. Az energiatermelés feltétele, hogy az egyesülés során keletkezett atommagok egy nukleonra jutó kötési energiája nagyobb legyen, mint a kiindulási anyagoké.

Arról nem is beszélve, hogy még a hidrogénnel is sok évtizede szenvedünk, aztán ki tudja, hol az alagút vége.

@2: Szenvedünk, mi, az emberiség. Nem volt ez olyan bonyolult nyelvtani szerkezet, hogy ilyen nehézségeket okozzon a megértése :)

Természetesen a fúzió hatalmas lehetőségeket rejt magában. De a fizika törvényei jól mutatják, hogy bármilyen anyaggal nem lehetséges - főleg nem, ha még energiát is akarunk termelni vele. Mindenesetre abban egyetértek, hogy a 21. század egyik legnagyobb szenzációja a magfúzió lesz - de csak hidrogénnel.

Magfúziót kvázi bármilyen anyaggal működik. Ami nem mindegy, hogy mi a folyamat energia egyenlege. Az urán pl. hasadni igyekszik, a hasadás során szabadul fel energia. Lehet fúzióval uránt készíteni, csak az nem termeli az energiát, hanem energiára van szükség hozzá (a vasnál jóval nehezebb atomokhoz nem árt egy szupernóva-robbanás).

De a vasnál könnyebb elemekkel is van gond. Ahhoz, hogy a fúzió létrejöjjön, megfelelő körülményeket kell teremteni (hőmérséklet, nyomás), ami nem megy veszteség nélkül. Oké, hogy mondjuk szénatomokat tudunk egyesíteni, sőt még fel is szabadul valamennyi energia, de a fene megette, ha körlények megteremtéséhez több energiát kell befektetni. És minél nehezebb tömegű elemeket választunk, annál nagyobb hőmérséklet és/vagy nyomás kell, cserébe egyre kevesebb energia szabadul fel.

Tehát a fúzió akkor lenne a leghatékonyabb, ha a legkönnyebb elemekkel végezzük. És ez sem könnyű. Hidrogénbombát csinálni nem nagy kunszt. De úgy fúzióra bírni a hidrogént, hogy a felszabadult energiát ki is tudjuk nyerni, és az erőmű is egyben maradjon, az más sokkal-sokkal nehezebb. És tényleg szenvedünk – mi emberiség – vele, az ITER pl. 2008 óta épül, terveződik, beleöltünk jó pár milliárd eurót, de még mindig nem használható a technológia a gyakorlatban. De – ha megéri az emberiség – egyszer használható lesz. Nem lesz korlátlan energia, de jó ideig kimeríthetetlen. Jóval nehezebb elemekkel legfeljebb akkor lenne értelme egyáltalán kísérletezni, ha elfogyott a hidrogén/deutérium/trícium, de akkor már más gondunk lenne, lévén a hidrogén hiánya azt jelenti, hogy víz sincs.

> Tböbb száz éve lejárt szavatosságú nézetekre nem vagyok vevő, elnézést

Ahhoz képest, hogy te kérdezel, neked van tudáshiányod a témában, ahhoz képest elég sajátos, hogy meg tudod ítélni azt, hogy milyen tudás mennyire új vagy elavult. (Amúgy elég sok olyan fizikai törvény van, ami több száz éves ugyan, de ma is megállja a helyét.)

> Igazából ez a mai állása a tudománynak, amit leírsz.

Igen, és ezért írom. Ez a tudomány kategória, a tudomány mai állásától eltérő, sőt annak ellentmondó álláspont nem tudományos, spekulatív. Ha nem a tudomány mai állásából indulunk ki, akkor kvázi minden és mindennek az ellenkezője is elképzelhető, de ennek sok teteje nincs, az igazságról nem mond el semmit, maximum az ember képzelőerejéről.

> De ezt meg lehet haladni a közeljövőben.

Amúgy nincs nagyon mit meghaladni. Ez nem egy feltáratlan terület. Nagyon jól ismerjük a különböző elemek magreakcióit, rengeteg mérési eredményünk van, és ebből van egy konzisztens, koherens modellünk. Nem azért nem tudunk vasnál nehezebb elemeket fúzióra bírni, mert nem sikerült vagy nem próbáltuk. Sikerült, csak éppen nem felszabadul energia, hanem kötötté válik. (Pl. így állítottunk elő olyan elemeket, amik a természetben nincsenek, mert roppant kicsi a felezési idejük.) A kötési energiákat nagyon jól ismerjük, megmértük. Ahogy az elemek tömegét is. Gyakorlatilag mindegyikét. Nyilván az, hogy mennyi energia nyelődik el, vagy szabadul fel, az ezektől függ.

~ ~ ~

Meg az egésznek – mármint a hidrogénnél jóval nehezebb elemek fúziójának – sok értelme nincs. Jóval több hidrogént/deutériumot/tríciumot lennénk képesek előállítani, mint ami a Föld teljes energiafogyasztását fedezné. Egy hasonlattal élve ez egy kicsit olyan, mintha egyedül élnél egy hatalmas erdőben, és a fák elégetése helyett mindenféle bonyolult módon a kövekből akarnád kinyerni a téli tüzelőnek valót. Minek? Ott a fa. Ha sikerül megzabolázni a hidrogénfúziót, és gyakorlatban energiatermelésre használni, akkor így is egy új korszak köszönne be az emberiség életében.