Az emberi populációkban tulajdonképpen folyamt dominanciaharc van és magabiztossági verseny?

Létezik dominanciaharc, de nem az élet minden területén és minden közösségben. Magabiztossági verseny önmagában nincs, „én sokkal magabiztosabb vagyok, mint te” alapon, maximum aki magabiztosabb, az gyakran eredményesebb (ha megalapozatlanul, akkor néha nem). Én pl. ismerek egy srácot, aki sánta, nem túl jóképű, nem is gazdag, de van egy elhivatottsága – kulturális programszervezés terén –, ami miatt szorgalommal és lelkesedéssel teszi a dolgát, ami sokak elismerését váltja ki, anélkül, hogy a srác bárkit is dominálni akarna.

Hogy ember vagy-e az nem döntés kérdése, hanem objektíven megállapítható tény. Sőt nem csak ember vagy, hanem közösségben élő ember is, amit már csak az is bizonyít, hogy jelen pillanatban is kommunikálsz velünk, többi emberrel.

(Amúgy ez nem igazán Tudomány kategóriába való kérdés, sokkal inkább az Emberek kategóriába való.)

"Képtelen vagy egy normális eszmecserére, hatalmasra hízlalt egód pöffeszkedő megnyilvánulása hányingerkeltő."

Mert ez normális eszmecserének a megnyilvánulása? Bagoly.

#5

Én sem értem, hogy miért a Tudomány rovat olvasóit abajgatja állandóan az elmebajával.

---

Dominanciaharc van, az egyidős az emberiséggel, sőt, kábé az élővilággal. Erről szól a dolog, aki dominánsabb, annak génjei öröklödnek tovább. HELYESEBBEN: akinek a génjei tovább tudnak öröklődni, az válik a dominánsabbá.

A magabiztossági verseny alatt nem tudom mit értesz, számomra ez olyan értelmezhetetlen, mintha azt próbálnád versenyeztetni, hogy ki tud jobban hinni valamiben. Ez egy abszolút szubjektív állapotjelző, ami függ mind az egyéntől, mind azoktól, akik jellemzik őt.

> Figyelj minden azon múlik minek vallod magad.

Nem. Én egy 45 éves, 180 cm magas, magyar, a XX. század második felében született átlagos világos bőrű férfi vagyok. Ha én magamat egy 5 méter magas, 3 fejű, zöld alapon lila pettyes bőrű, 6 éves középkori kínai hercegnőnek *vallom* magam, attól még nem váltam azzá. Maximum hülyévé váltam, de egy 45 éves, 180 cm magas stb. hülyévé.

Van, ami alapvetően döntés, elhatározás kérdése. Ebből is van, ami kizárólag a döntésen múlik (pl. hogy hiszek-e Istenben, vagy bal-/jobboldali gondolkodású vagy-e), meg olyan is, amihez azért tenni is kell valamit (pl. hogy vegán vagyok-e, ott nem elég annak vallanom magam, hanem mellőznöm is kell a húsfogyasztást, hogy azzá váljak, de ettől még persze alapvetően mégis döntés kérdése a dolog).

Van, ami alapvetően objektív tényállás kérdése, de a megfelelő döntés meghozatala után bizonyos kereteken belül módosítható. Pl. a biológiai nem ilyen dolog, azon lehet változtatni műtéti beavatkozással, de alapvetően a biológiai nemet nem a döntésem határozza meg, hanem hogy – profánul megfogalmazva –mi van a lábam között. (Itt nem összekeverendő a nem, a nemi identitás, meg a társadalmi nem). Bőrszínt is lehet szerintem orvosi módszerekkel módosítani. Bár zöld alapon lila pettyes bőrűvé nem igazán lehet válni.

Van, ami viszont nem változtatható. A faj például ilyen dolog. Az nem döntés kérdése, hanem genetikai adottság, amire nem tudunk egy már élő embernél hatni. Ugyanígy nem változtatható meg az, hogy melyik országban születtél. Az, hogy melyik országban laksz, az igen, de hogy melyikben születtél, az nem. Vagy nem változtatható meg, hogy melyik évben születtél, így az sem, hogy mennyi idős vagy.

> Én ha nem érzem magam az emberi fajhoz tartozónak magam akkor miért rám erőltetni azt?

Mert nem attól vagy ember, hogy *szeretsz* az lenni, vagy attól, hogy annak *érzed* magad. Ez olyan, hogy attól, hogy nem érzem magam 45 évesnek, esetleg nem szeretek 45 éves lenni, attól még az vagyok. Nem azért, mert valaki rám erőltette, hanem mert ezt tőlem független, objektív tény dönti el.