A fekete lyuk eseményhorizonton belüli részének vizsgálatára alkalmas lenne egy összefonódott részecskepár egyik tagját beküldeni? Az eseményhorizontot átlépve lehetséges hogy "fénylevesbe" kerülnénk?

@18:19

Ajánlom neked is az említett szakirodalmakat, előadássorozatokat ill. konkrétan az említett előadást. Itt már tök hülyeségeket mond a klasszikus fizika, klasszikus modell szeirint tart a végtelenbe a beesés sebessége, meg klasszikusan jön ki az amit mondasz annak a többi része is. Makroszkópikus testek kis sebességgel történő mozgását jól leírja a klasszikus fizika, de a relativitáselmélet is azaz a korrespondencia-elve teljesül. A relativitáselméletből kijön ugyanaz csak sokkal bonyolultabban a klasszikus fizika értelmezési tartományán belül, ezért felesleges relativisztikusan számolni például egy négyütemű motor forgatónyamtékát, hiszen feleslegesen bonyolítanánk a számítást. Szinte elég jól még naprendszerünk bolygómozgásai is kijönnek klasszikusan is, bár mondjuk a Merkúr perihélium anomáliáját a klasszikus fizika, nem de a relativitáselmélet megmagyarázza.

Visszatérve a végtelenbe tartó sebességgel eleve általános esetben is a relativitás elméletet figyelembe véve meg -az összes ezzel foglalkozó kísérleti eredmények is ezt támasszák alá- hogy c sebesség feletti haladás erőssen kétséges. A gravitációt avagy a rel.elm. szerint nevezve a téridő görbületét nem vetted figyelembe, az e miatt fellépű idődiletációt, azt hogy olyan erős a gravitáció hogy jelentősen lassul az idő múlása, illetve az eseményhorizontnál már meg is áll, pontosan ezért tart végtelenül sok idejig kívülről nézve. 2 fekete lyuk egymásba zuhanása az megint más akkor nagyon durván görbíti a téridő szövetét.

Még mindig nem érted. Ajánlom neked is a említett előadást, előadás sorozatokat plusz ha mélyebben érdekel és elkötelezett vagy hozzá a könyveket (bár azon könyvek nem laikusoknak szólnak).

Nem fog beleesni a fekete lyukba küldött részecskéd soha az eseményhorizonton túlra.

A másik, hogy azt se értetted meg hogy információt egyébként sem lehet átvinni összefonódott részecskepárokkal soha. Klasszikus csatornán tudjuk összehasonlítani. Egyébként meg nagy számú összefonódott részekcskepárok között bizonyító kísérletileg erejű a dolog, de ahhoz klasszikus csatornán egyeztetni kell. Kulcsszó : Bell-egyenlőtlenség.

[link]

Már régebben is kérdeztem, hogy egy - vagy sok - összefonódott részecskéről hogyan tudjuk megállapítani, hogy még összefonódott-e, ha a párja éppen nincs ott?

Senki se tudott válaszolni.

@16:59

Röviden : Sehogy.

Nem, mivel erre vonatkozó információt nem tartalmaz önmagában.

Ahhoz egyeztetni kell a párját is, legjobb tudásunk szerint klasszikus csatornán tudjuk ezt megtenni.

Egyenes irányú és közös ok típusú korrelációkat tudunk elképzelni. Azaz amit el tudunk képzeni mint kauzalitás azaz mint ok okozati összefüggést.

Más kauzalitást ill. a kauzalitás általánosítása szempontjából más fajta korrelációt ember legyen a talpán aki el tud képzeni, de számolni és mérni tudunk ilyet is,(kísérletileg bizonyítható,) ilyen a kvamtum összefonódás és matek szempontjából a Bell-egyenlőtlenség.

Ugyanakkor remekül jól ez kihasználható a kvantumkriptográfiában, a katonaság is szereti használni.

Pontosítok:

van 4 (vagy több) összefonódott részecskéd.

Két irányba küldöd el, fele-fele arányban.

Te az egyik csomagot kapod meg, ami VAGY még összefonódott (az összes), vagy már nem.

ÍGY SEM lehet megállapítani?