Miért pont olyan a világ amilyen? Az egesz univerzum/bolygók csillagok? Miért pont fizikai/kémiai/biológiai alapú? Ebbe más hogy nem őrül bele?

A tudománynak mindig is lesz egy óriási hátránya minden mással szemben: az, hogy sosem fog tudni mindenre választ adni. Tehát ha a tudományban keresel erre választ, akkor sajnos csak elegánsan széttárja a kezét, és azt mondja: nem tudjuk. Nem tudjuk, mi volt az univerzum előtt, nem tudjuk, mi volt a kiváltó oka, nem tudjuk, milyen volt előtte - már ha volt előtte, mert még erre sincs tudományosan megalapozott válasz, hogy van-e értelme egy bizonyos korai időpillanat előttről beszélni.

De ha mindenáron válaszokat akarsz, akár annak árán is, hogy azok tudományos értelemben nem megalapozottak, akkor a vallások közül bátran válogathatsz, mindegyiknek megvannak a kész válaszai ezekre a kérdésekre.

A kérdésednek nem sok köze van a természettudományokhoz. Ezekkel a filozófia foglalkozik.

Az ember csak egy élőlény egy kőzetbolygón a végtelen világmindenségben. Természetes, hogy nem jöhetünk rá mindenre csak úgy. A tudomány és azon belül a filozófia is csak emberi léptékekben tud fejlődni. De egyre többet tudunk meg. És ez sokkal hatásosabb, mint a racionalitást félre dobva elmélkedni. Még a filozófia is csak úgy tud új eredményeket elérni, ha racionális marad.

A megalapozatlan töprengés nem vezethet eredményre soha sem. Be is kell bizonyítani, vagy legalábbis megalapozottá kell válnia az elméleteknek a világról, hogy valóban előrelépésnek lehessen nevezni a megismerés folyamatát.

De ha megkapnád a tudományos választ a kérdéseidre, nagy valószínűséggel akkor sem lennél elégedett, mert eddig minden felfedezés újabb kérdéseket is generált. Ha ebből indulunk ki, akkor valószínűleg sosem lesz vége a világ megismerésnek. Ha a világ végtelenül nagy és mindig is volt benne valami (tehát nem volt kezdete és határa sincs), akkor minden hegycsúcs megmászása után csak még több hegycsúcsot találnánk.

Ebbe sosem tudnánk beletörődni. Ilyen a természetünk. (Ilyen élőlények vagyunk) Meg akarjuk ismerni a világot és végső igazságokra vágyunk. Ez az alapvető mozgatórugója a tudományos kutatásoknak és a filozófiának is.

Nagyon sok dolog a világ felépítéséből és a kezdeti dolgokból következik, de nem minden.

Van olyan, amit nem tudunk.

> Miért pont olyan a világ amilyen?

Jogos, de ha jobban belegondolsz, nem túl értelmes kérdés. Mármint olyan szempontból nem túl értelmes kérdés, hogy meg lehet kérdezni, hogy miért pont annyi a gravitációs állandó, amennyi, sőt miért pont annyi a π, amennyi? Jó kérdés, de hogyan is kezdjük el a válasz keresését?

A természettudományok alapvetően arra keresik a választ, hogy hogyan működik a világ, és nem arra, hogy miért működik úgy, ahogy. Megfigyelések, mérések, kísérletek alapján meg tudjuk állapítani, hogy a mozgási energia egyenesen arányos a tömeggel, illetve egyenesen arányos a sebesség négyzetével. De hogy miért pont ezekkel függ össze a mozgási energia, miért nem a tömeg köbgyökével, és miért nem függ a mozgási energia a test alakjától, erre mérések, megfigyelések segítségével nem lehet választ találni. A „miért” nem az a kérdés, amire számokkal, képletekkel lehetne válaszolni.

> Tudósok csak racionális szempontból közelítik ezt meg, ami szerintem lehetetlen

Viszont minden más megközelítés bizonyíthatatlan, bizonytalan, szubjektív, spekulatív. A természettudomány meg azt a tudást keresi a világról, ami objektíven igaz. Pontosabban olyan modelljét próbálja leírni a világnak, ami összhangban van a világban zajló valós jelenségekkel.

> ezért bármelyiket hallgatom, hiába zsenik a szakmájukban, nem adnak választ ezekre a kérdésekre

Mert lehet, hogy nem az ő feladatuk ez. Ez kicsit olyan, mintha azt mondanád, hogy akármilyen jó fafaragó Béla, nem ad választ arra a kérdésre, hogy miért fúj a szél. Persze, hogy nem, hiszen ez nem a fafaragás témájába vágó kérdés.

> ez már nem is annyira csak tudományos téma

Nem bizony. Ez inkább filozófiai, illetve valakinek vallási természetű kérdés.

~ ~ ~

De azért meg lehet a kérdéskört közelíteni racionális szemszögből. Ha azt a nem tudományos, hanem hétköznapi kérdést teszem fel, hogy miért pont magyarnak születtem, akkor az van, hogy a magyarságom nem valami különleges dolog. Ha töröknek vagy japánnak születtem volna, akkor ugyanúgy azt kérdezném, hogy miért pont töröknek vagy japánnak születtem. Sőt, ha pontynak születtem volna, akkor nyilván azt kérdezhetném, hogy miért pont pontynak születtem, már ha a pontyban lenne annyi tudatosság, hogy ilyen kérdés megfogalmazódhatna benne. A válasz hétköznapi megközelítésben az, hogy nincs oka annak, hogy pont magyarnak születtem, ez egy esetleges dolog. Mivel létezik a magyar, a török és a japán nép is, így óhatatlanul születnek emberek magyarnak, töröknek, japánnak.

Ez tulajdonképpen az antropikus elv. Amiért a világegyetem olyan, hogy létrejöhetett benne az élet, majd a tudatos élet, így mi tudatos élőlények ezért tudjuk egyáltalán feltenni a kérdést. Ha más lenne a világegyetem, akkor vagy abban is létrejött volna valami tudatoshoz hasonló dolog, ami ugyanúgy megkérdezhetné, hogy miért pont olyan a világ, amilyen, vagy egyszerűen nem is jött volna létre ilyen tudatos entitás, és nem lenne kinek feltennie a kérdést.

~ ~ ~

A multiverzum elmélet is részben ebből a kérdéskörből nőt ki. Ugye a Univerzum azon dolgok összessége, amelyek egymásra közvetlenül, vagy közvetetten kölcsön tudnak hatni. Itt már lételméleti, ontológiai kérdéseket is feszegethetnék, hogy mit tarthatunk létezőnek és mit nem, létezik-e egyáltalán a számunkra az, ami közvetetten sem hat ránk, de elegánsan kibújva ezen kérdés alól lehet azt feltételezni, hogy léteznek más univerzumok is. És ha léteznek, akkor észszerű feltételezni, hogy akár végtelen számú másik univerzum létezik. Más univerzumokban alapjaiban más lehet a fizika, így megint ott vagyunk, hogy esetleges az, hogy mi éppen ebben az univerzumban vagyunk, pontosabban azért tudunk egyáltalán itt lenni, mert történetesen ez az univerzum alkalmas arra, hogy létrejöjjünk benne.

Persze ez már nem tudomány, még ha azon is alapszik, mert egy olyan hipotézisről van szó, ami jellegénél fogva ellenőrizhetetlen. Márpedig ez azt jelenti, hogy sem a hipotézis elfogadásából származó következmények, sem annak elutasításából származó következmények nem vethetők össze a valósággal, így a hipotézis valójában nem mond el semmi valós, érdemi dolgot a világunkról.

~ ~ ~

Aztán a fizika, illetve a természettudományok fejlődésében megfigyelhető egy trend. A világot kevésbé ismerve úgy tűnt, hogy a világban számtalan konstans létezik. Pl. hogy mennyi a víz sűrűsége, mekkora a vas sűrűsége, mekkora az üveg törésmutatója, stb… Ahogy fejlődött a tudomány, úgy találtunk újabb és újabb összefüggéseket, és ez néha azzal járt, hogy sok-sok konstanst vissza tudtunk vezetni néhány alapvető konstansra. Hogy miért akkora a víz sűrűsége, az mai tudásunkkal visszavezethető néhány konstansra, kiszámolható – elvileg – belőle.

A mai tudásunk alapján a világegyetemet néhány tucat konstans határozza meg. De a tudomány nem ért a dolga végére, kérdés, hogy ezek a ma ismert konstansok nem vezethetők-e vissza más, kevesebb konstansra. Ha egyetlen konstansra vezetnénk vissza az összeset, akkor már kevésbé szorító az a kérdés, hogy az az egy konstans miért annyi, amennyi. De elvileg még az is elképzelhető, hogy végül nulla darab konstans marad, és kiderül, hogy szükségszerűen olyan a világegyetem amilyen, nem is lehetne más. Ebben az esetben kicsit értelmét veszíti a „miért” kérdése is.

"nem is lehetne más"

Azért ezeken a konstansokon kívül a világ függ még a kezdeti anyagtól is.

Azt meg elég nehéz megmondani, hogy miiért pont annyi, amennyi.

> Azért ezeken a konstansokon kívül a világ függ még a kezdeti anyagtól is.

> Azt meg elég nehéz megmondani, hogy miiért pont annyi, amennyi.

Nyilván ez is tekinthető egy konstansnak. És mikor azt írtam, hogy akár nem zárható ki, hogy akár nullára tudjuk „redukálni” a konstansok számát, ez is beletartozik, lehet, hogy szükségszerűen akkora az univerzum anyagmennyisége, amennyi. Nyilván ezt a mi jelenlegi tudásunkkal egyelőre igen nehezen tudjuk elképzelni, mert ez azt jelentené, hogy a világ létezésének, illetve a létezése milyenségének valamiféle nem anyagi, hanem inkább matematikai, vagy logikai szükségszerűség az oka, itt meg mélyre lehetne ásni, abban a témában is, hogy mi pontosan a matematika, a matematikát mi alkotjuk, vagy a valóságból vezetjük le. De nem is menjünk ilyen mélységbe bele, mert spekulációkkal, meg filozofálgatással könyveket lehetne megtölteni, csak nem biztos, hogy van értelme, haszna.

Ebbe más hogy nem őrül bele?

Én is beleveszek, ha elkezdek végtelen téren és végtelen időn gondolkozni, ha meg felteszem hogy nincs ilyen, akkor ugyanez történik egy idő- és térmentes helyen való elmélkedés közben.

Ezért nem gondolkodom rajta sokat, mert számomra elképzelhetetlen, itt van ez a remek (vagy nem az) életünk, a Földön, ahol éppen elég probléma vár megfejtésre.

"akkor ugyanez történik egy idő- és térmentes helyen"

Nem.

Ez csak akkor létezne, ha végtelen tér lenne, amit a világunk nem tölt ki teljesen.

Meg kéne már szokni, hogy a világunk maga hozza létre a teret - és ahol nincs világ, ott nincs tér, nincs semmi. Hely sincs, és idő sincs.

Az egy trivialitás, ha egy fát különféle pontokól nézünk, nagyon eltérő leírást adhatunk róla.

Egy erdőt is lehet nézni sokféle nézőpontból.

Egy világot is lehet eltérő nézőpontokból nézni, meg is tették, és érdekes dolgokra jöttek rá.

Ezek egyik legfontosabbika, hogy "minden relatív". Archimédesszel élve, nincs fixpont. Einsteint idézve, van általános relativitáselmélet. És ebből következik néhány dolog, például az, hogy lokálisan igen, generálisan nincs hierarchia, mert ha volna, akkor lenne fixpont is. De ennek egyelőre minden ellene szól.

Az ember tényleg kíváncsi, a néhány éves gyerek legfőbb mondata, "de miért...". Később rájön, hogy az a miért valójában oksági összefüggések keresése. Miért zöld a fű? Nem fejtem ki, de tudjuk a választ. Miért gömbölyű a föld? Erre is tudták a választ már akkor, mikor el sem fogadták sokan, hogy gömbölyű. Így juthatunk el a kérdéshez, miért olyan a világ, amilyen.

A fű színének megválaszolásához túl kellett lépni a füvön, pusztán abból nem tudtuk a választ. Ugyanez a helyzet a föld gömbölyűségével, és a további kérdésekkel. A világból azonban nem tudunk kilépni, mert akkor tudnánk, hogy van másik. Viszont a válaszhoz ez kell. Ebből pedig az a kérdés következik, vajon véges a világ vagy sem. Mert ha véges, akkor előbb utóbb valaki eljut az utolsó még nem ismert pontra és mindent tudni fogunk. Ez azon túl, hogy nem elképzelhető és számos dolog szól ellene, azt is jelentené, hogy a miértre nincs válasz, mert nincs tovább. Hacsak ki nem derül valami még bonyolultabb dolog, például az, hogy van másik irány. Ha viszont a világ végtelen, akkor minden kérdésre lesz egyszer válasz, és már most tudható, akkor, ha túl tudtunk lépni. Viszont ekkor nem lesz "végső" kérdés, mert mindig lesz egy további, ilyen a végtelen természete egy véges lény számára.

A filozófia az első példa alapján feloldotta a relativitásból adódó problémát, bár sokak számára a válasz nem megnyugtató.

A világot szemlélhetjük és kérdéseket tehetünk fel bármiről, például, hogy miért olyan a világ, amilyen. És ezt különféle nézőpontból, azaz szemlélettel vizsgálhatjuk, és sok eltérő választ kapunk. Mást, ha materialista, mást ha szubjektív idealista, vagy objektív idealista, agnosztikus és számtalan más, akár vallási nézőpontból közelítjük meg. A tudomány szemszögéből például azt mondhatjuk, azért ilyen a világ, mert tapasztalataink ezt mutatják. Ha más lenne, mást tapasztalnánk, más összefüggésekre jutnánk, talán nem lenne igaz a gravitációs elmélet vagy az atombomba lenne az emberiség jótéteménye, ki tudja. De nem, a mi tapasztalataink azt mutatják, a minőségét tekintve, az összefüggéseket nézve, vagy éppen a számszerű adatokat vizsgálva. Minden módon ez jön ki, mi ezt tudjuk mondani a világról. És jön a bűvös félmondat: ezidőtájt. Mert tovább vizsgálódunk, minden tapasztalat azt mutatja, egy idő után mindig eggyel többet tudunk, légy türelemmel, később a te igényed szerinti válasz is eljön.

De a jövőbe nem látunk, ez is a világunk jellemzője. Ebből pedig az is következik, minden kérdésre lesz válasz, de nem tudjuk megmondani, mikor. Lehet kérdezni, de honnan tudjuk, hogy lesz. Onnan, hogy ez a kényelmes. Eddig minden tapasztalat ilyen volt, ez egy jól átlátható metódus, semmi okunk feltételezni, hogy a jövőben másképp lesz.

Az ember attól lett a föld ura (lehet hogy az univerzumé is, de ott még nem jártunk, csak a holdon, ezért erre is később lesz válasz most nincs), hogy rettentően kíváncsi. Mindenre, szemben mondjuk a zsiráffal, akit csak az érdekel, hol van élelem. Az ember véges korral rendelkezik, sőt, az emberiség is. Az univerzumról meg úgy tűnik, akár végtelen, akár nem, beláthatatlan. ebből pedig az következik, hogy az ember mindig fel tud tenni kérdést, amire nem tudja a választ. De a környezete se. Ha lenne lehetősége az összes embert megkérdezni, kiderülne, senki se tudja a választ. Ezért nem érdemes levonni ebből olyan következtetést, hogy "nem akarnak" válaszolni a gazemberek. Szimplán nem tudnak, mert van előttünk jövő (ki tudja véges vagy végtelen, de mindenképpen jövő), és akkor is lesz válasz valamire. Lehet, hogy éppen erre a kérdésre.

Azt kell tudomásul venni, az ember végtelenül kíváncsi, de minden konkrét ember minden konkrét pillanatban csak véges választ kaphat. Ekkora a befogadóképessége. Van akinek nagyobb és jobban tele is van,van akinek kisebb és még sok ismeret fér bele. De MINDEN ismeret, vagy bármely eszünkbe jutó kérdésre adott válasz nem fér bele! Miért? mert végesbe nem lehet végtelent tenni. Nagyobb. Mert létezik jövőbeli válasz, és nem tudhatjuk, a kérdésünkre akkor és nem most van válasz.

A kicsi gyerek erre jön rá fokozatosan, és felnőtt korára ezért szelektálja a kérdéseket. Megtanulja, hogy vannak miértek, amikre könnyen, másokra nagy nehézségek árán, de kap választ, és vannak kérdések, amelyekre nem most, hanem abban a jövőben kap, amit ő már nem ér meg. De sejtései ettől még lesznek és elégedett lesz ezekkel. Mert a vicces az, a kíváncsiság ugyan végtelen, de ettől a folyamatosan növekvő tudásból adódó elégedettség is folyamatosan nő, és az okos embert ez ki is elégíti, ami egy új minőség.

"világunk maga hozza létre a teret - és ahol nincs világ, ott nincs tér, nincs semmi"

Ezt mondom. Idő- és térmentes, mert nincsen idő és tér. Nincsen semmi. Vagy valami, ami egészen más.

Ez az, amibe sokunknak lehetetlen belegondolni.