Sokan miért gondolják azt, hogy vagyunk annyira intelligensek, hogy egy földönkívüli faj felvegye velünk a kapcsolatot?

"Mert például egy szó szerint Földhöz ragadt fajt azt gondolja, hogy elég bizonyíték az, hogy random rádióhullámokat küld a semmibe és ha nincs válasz akkor kész nincs máshol élet. Ez nem az intelligencia teljes hiányát bizonyítja?"

A többség tudja, hogy jelenleg ez az egyetlen technikailag megvalósítható módszer, de ennek ellenére kicsi az esély a visszajelzésre. Ha optimistán azt mondjuk, hogy 1000 fényévnyire már lehetnek rádióvételre és adásra képes civilizációk, akkor is 2000 év kell a válaszhoz. Ezért abból, hogy nem jön válasz, azt szinte senki nem gondolja bizonyítéknak arra, hogy sehol sincs intelligens civilizáció a Földön kívül.

Szóval ez csak egyeseknél bizonyít bizonyos mértékű gondolkodásbeli hiányosságokat.

"vagyunk annyira intelligensek, hogy egy földönkívüli faj felvegye velünk a kapcsolatot?"

Egy nálunk intelligensebb civilizáció nem feltétlenül fog ragaszkodni ahhoz, hogy akivel kapcsolatba lép, vele egy szinten legyen.

Kolombusz is felvette a kapcsolatot az amerikai őslakosokkal, akik nála alacsonyabb technikai színvonalon voltak. A mai modern ember is érdeklődik az Amazóniai őserdők vagy az indonéz szigetvilág elszigetelt törzsei iránt.

Nézöpont kérdése. Elkezdtük küldeni a jeleinket, mert egyszer valahol célba érnek. Vagyunk annyira intelligensek, hogy ha jeleket fogunk földönkívüliektöl, akkor be tudjuk határolni honnan jött, és mivel egyazon fizikai világban élünk, valószínüleg valamilyen értelmezhetö dolgot fogunk kapni, ami dekódolható valamilyen formában. Mi sem Shakespeare müveit sugározzuk, hanem bárki számára értelmezhetö alapvetö dolgokat. A jelek amiket kiküldünk elsö sorban összetéveszthetetlenül életre utaló, egyéb forrást kizáró jelek.

Talán, ha 2000 év múlva adást fogunk valahonnan, elindítunk majd egy missziót, ami pár százezer év múlva fog odaérni, és lehet hogy azalatt megelözi majd sok másik, ha út közben nem tudják öket "felvenni". Mivel ezen a szinten rengeteg idöre van szükség mindenhez, ezért ezek sok generációs dolgok lesznek. Mint az evolúció. Azt egyedeknek felfoghatatlanul hosszú idö.

"Mert például egy szó szerint Földhöz ragadt fajt azt gondolja, hogy elég bizonyíték az, hogy random rádióhullámokat küld a semmibe és ha nincs válasz akkor kész nincs máshol élet."

Engem ennél sokkal jobban zavar az, hogy a rádióhullámaink nem feltétlen a semmibe mennek, hanem ki tudja, kifélék-mifélék fogják őket észlelni. Mintha indiánként ezerrel integetnél, hogy "hahó ide gyertek, itt vagyok!", aztán téged nyírnak ki elsőként a spanyol hódítók.

#7

Ebben csak részben van igazad. Rengeteg kommunikációs kísérlet folyik intelligensebb fajokkal, mint pl. csimpánzokkal, bonobókkal, delfinekkel, stb.

Ez bizony kommunikációs próbálkozás.

A másik része a kérdésnek, hogy egy bizonyos intellektuális szintet tükröz az, hogy valaki rádiójeleket küld a világürbe, és idegen életformákat keres. Ez alapvetöen jelzi a kommunikáció létjogosultságát. Az, hogy tanulunk-e egymástól valamit, vagy nagyon elmaradott az egyik a másikhoz képest, az már részletkérdés. Közöttünk és közöttük nem lesz akkora intelligencia különbség, hogy ne akarnának kommunikálni. Mi is a mai napig rengeteget tanulunk az állatoktól, ill. az állatokon keresztül a saját környezetünkröl, a természetröl, egyes megoldásokról -ha mást nem akkor egyes stratégiákat, stb.

Legföbb szempont emellett, hogy aki keres, az tudni akar és megismerni. Az információszerzés legjobb módja a kommunikáció.

"Oké, de mi sem vesszük fel a kapcsolatot például őzekkel, teknősökkel, nem próbálunk velük kommunikálni"

De, olyan fajokkal amelyekről tudjuk hogy képesek tudatosan kommunikálni. Pl Kokóról, a gorilláról még nem hallottál?