Az emberiség a bolygó rákfenéje?

A bolygó alapvetően nem egy élőlény, hanem egy űrben keringő "szikla", ami a fizika törvényei szerint végzi a szokásos "életvitelét", amíg az valamikor egyszer majd a távoli jövőben végérvényesen megszűnik, pl. a Nap felfúvódásával.

Az ember egy ugyanolyan élőlény, mint a többi, amely a biológia által belé programozott módon él és működik, tesz-vesz, kielégíti az ösztönei által hajtott szükségleteit. Ez egy normális folyamat, az összes többi állat is él, táplálékot szerez, szaporodik, küzd a túlélésért, majd élete végén meghal. Nincs különbség.

Az ember nem a bolygóra lehet "veszélyes", hanem sokkal inkább saját magára. A fajok kihalása egy természetes folyamat, mindig is voltak olyan fajok, amik nem bizonyultak elég fitnek adott körülmények között és kihaltak. Manapság az ember az egyik legnagyobb szelekciós tényező, nagyon sok faj életben maradása attól függ, hogy mennyire toleráljuk őket a saját területünkön. Ez igaz a bálnákra, az énekesmadarakra, az afrikai elefántra, a házi egérre, stb.

A fajok kihalása bár normális folyamat, azonban az emberiséghez számtalan faj kihalása köthető (pl. megafauna, és későbbi korok nagyvadai) és nem mindegy, hogy milyen fajok halnak ki a mi tevékenységünk miatt? Egyes fajok kihalása a mi túlélésünket is veszélybe sodorhatja, azt hiszem ezzel a kijelentéssel nem lövök túlzottan félre.

A biológusok elvileg minden faj kihalását megsiratják, hiszen egy kihalt fajból számtalan további másik kifejlődhetett volna. Volna. Így olyan az egész, mintha egy képzeletbeli, szerteágazó ágat a tövénél elvágunk.

Más élőlények értelmetlen kiirtásával a saját túlélésünket sodorhatjuk veszélybe és ezért nem a bolygót kell megmenteni, hanem saját magunkat. A bolygó kb. lef0ssa, hogy van-e rajta élet, vagy sem. A Vénusztól kezdve a Merkúrig, meg kb. több száz milliárd kőzetbolygóig az univerzumban köszönik, valószínűleg megvannak élet nélkül.

Inkább fogjuk fel úgy hogy evolúciósan ő van a táplálék lánc tetején és ki is használja pozícióját.

Az más kérdés hogy saját magát fogja lelökni a magas dobogóról ha így folytatja

Mivel a #4 nagyon összeszedett módon leírta a nagy részét a véleményemnek, az ő állításait igaznak vélve írom.:

Az ember jelenleg az élet legjobb problémamegoldó terméke. Számtalan olyan probléma fogja felütni a fejét a közeljövőbe, amelyre egy tudományosan gondolkodni képtelen faj nem találhat megoldást. Sok kataklizma lehetséges, mely nem törölné el az életet, de lévén minél komplexebb egy egyed, ált. annál kisebb tűrésű így az élet legjobb temékei a legkihalandékonyabbak, azaz egy-egy kataklizma mely emberi tudással elkerülhető lenne, annyira visszavethetné az élet fejlődését, hogy a következő ilyen csapásra nem tudna kialakulni egy élőlény se, mely képes lenne megoldást adni a problémára. A földi élet véges dolog és mi voltunk az első képviselői, kik el tudták hagyni ezt a bolygót. Egy idő után terjeszkedni kell a bolygónkon, naprendszerünkön túlra és ehhez egelőre mi vagyunk a legalkalmasabbak.

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik? In. Az ember fáj a földnek

[link]