Szerintetek milyen szintű emlékei lesznek 10e év múlva a leszármazottainknak a mostani civilizációról?

1: Azért sok ókori szerző műve maradt fenn, és ma is érdekes olvasmány némelyikük.

Digitális időkapszula céljára nyilván nem low budget pendrájvokat gondoltam bevetni. Léteznek már olyan tárolási technológiák, amik évezredekre megőrzik az adatokat jó biztonsággal. Emellett gondolom, pár év vagy évtizet múlva már nagyságrendekkel többet lehet tárolni, ha a mai fejlődés ütemét nézzük. És hát ugye nem is kell évezrdedekig kitartania egy-egy tárolóeszköznek, mert ahogy folyamatosan fejlődik a világ, a régebbiek tartalmát mindig átviszik újabbakra. Nekem is megvannak 30 évvel ezelőtti levelezéseim, elmetett játékaim, képeim, de nem az akkori HDD -ken vagy floppykon tartom őket, hanem időnént átviszem az újabb HDD -imre, újabban felhőbe.

3:

Bennem ezek a kérdések akkor is fel szoktak merülni, amikor a halálról gondolkodom. Tulajdonképpen furcsa, hogy amivel foglalkozunk, amit átéltünk, az 99.9% -ban megy a kukába. Akik nem váltak híressé, vagy nem alkottak valami (aránylag) maradandót, azok gyakorlatilag eltűnnek minden érzésükkel, emlékükkel, produktumukkal együtt, senki nem fog tudni a léteztésükről, a küzdelmeikről, a tapasztalataikról.

Szerintem érdemes lenne alapítani egy hatalmas kapacitású időkapszulát, amit nagyon tőkeerős, stabil szervezetek kezelnének, és pl. távoli, orbitális pályán keringene a datacenter a Föld körül, többszörösen tükrözve földalatti bunkerekbe, tenger alá, és a Holdon létesített bázisra. Így elég jól biztosítva lenne világháborúk, ilyen-olyan rezsimek és katasztrófák ellen, még akkor is, ha totál armageddon következne be. Ebben mindenki letárolhatná az összes dolgot, amit az utókornak szán. A saját életének a részeit, vagy akármit, amihez köze volt. Feltételként lehetne szabni, hogy az adatok a feltöltésüktől számítva mondjuk csak egy adott idő elteltével (ami minimum 300 év) váljanak közkinccsé, hogy a tulaj hozzátartozói, ismerősei ne kompromittálódjanak az érzékenyebb információk által. 300 év múlva már nem valószínű, hogy bárkinek baja lenne pl. egy privát levelezésből, amit az ük-ük-ük-ük-ük-ük-üknagyszülője váltott valakivel, ezek elvesztenék a kontextusukat addigra.

Amúgy én nem hiszem, hogy annyira sokat változna az ember pár ezer év alatt, hogy teljesen érthetetlenné váljon a múlt. Ha megnézzük az ókori meséket, ott is a maihoz hasonló dilemmák voltak, ugyanúgy harcoltak, gyűlöltek, szerettek, szerelmesek voltak, kegyetlenkedtek vagy vágytak a biztonságra. Szerintem még az ősembereknél is ezek voltak a fő alapelvek, csak a technika és a közösségek szerkezete formálódott át.

6: Engem pl. kimondottan érdekelne. Néha pont az a bajom, hogy leginkább a kiemelt emberekről maradnak fenn ismeretek, nekik is leginkább csak azzal kapcsolatban vagy annak fényében, amiről híresek lettek. Pedig érdekes lenne tudni, merre változik a világ ilyen időbeli léptékekben, és pl. könnyebben válaszokat kapnánk arra, hogy régen, messze a modern technika elterjedése előtt boldogabb volt-e a világ, változott-e az emberek érzelmi élete, a szokásaik, a motivációik, a hozzáállásuk a hétköznapi dolgokhoz.

Persze nem olvasnám el az összes ember minden unalmas levelét, de jó lenne véletlenszerűen mintákat venni a konzervált múltból, mikroszkopikus felbontással.