Van e felső határa az elektromágneses mező intenzitásának a fizikai vákuumban?
A probléma az extrém méretű lézerberendezésekkel kapcsolatosan merült fel bennem. Vegyünk egy szemléletes példát:
Nincs elméleti akadálya akár egy km-es átmérőjű kilépő-optikával rendelkező lézerberendezés megépítésének, mely impulzusüzemben a végső alkalmas mértékig terheli a kiléptető dielektromos közeget. (Nem írok számokat, de erre is lehet becsléseket adni.)
Az optika igen nagy térszögben (akár közel félgömbben - vagy akár teljes gömbben) fogja be a fókuszt. Az optikai ismereteink szerint így a fókuszfolt közel a hullámhossz méreteit is elérheti - minden különösebb probléma nélkül. Paraszti józan ésszel feltételezhető tehát, hogy az elektromágneses mező intenzitása így elvileg minden határon túl fokozható.
A gyakorlatból viszont tudhatjuk, hogy a dolgoknak igen is határai vannak a valós világban. Világos, hogy egy kozmikus méretű berendezés esetén megoldhatatlan lenne a hullámfront precíz alakjának a biztosítása. De pl. az említett km-es méretű optikánál ez a feladat megoldhatónak tűnik egy femtoszekundumos impulzus erejéig. Mi történhet ilyenkor a fókuszban?
A példa nem teljesen légből kapott, hisz pl. a NIF és hasonló berendezések nagy teljesítményű nyalábjait fókuszálással kondicionálják, hogy precíz hullámfront érje a meglehetősen összetett kimeneti optikát. Már a NIF berendezésénél is elég extrémnek tűnnek az arányok. De valójában hol van a lehetőségek határa?
A kérdésre elsősorban képzett szakemberek válaszát várom - nem poénokat.
(Egy átlagemberhez képest képzettnek számítok, de eléggé hézagosak az ismereteim a modern elméleti fizika "haladóbb" eredményeit illetően.)
Kíváncsi leszek a válaszokra:)
Ez még wadmalacot is megállítja szerintem:)
Hagyjad már wadmalacot, egy szimpla középszerű mérnök, köze nincs magasabb szinten se a tudományhoz, se a technológiához.
Amit nem tud a mérnöki ismeretei birtokában megválaszolni, azt kiguglizza, ha meg nem találja meg, ő is ugyanúgy meg van lőve, mint bárki más.
Ennyi.
Műszaki ember vagyok, széles érdeklődési körrel, amit nem tudok és érdekel, utánaolvasok, de nem vagyok sem fizikus, sem egyéb tudomány professzora.
Jelen kérdés is túlmutat azon az optikai, elektromágneses tudásterületen, ahol viszonylag otthon vagyok.
Ide szakirányú szakember válasza kell.
Tippelgetnem nincs értelme.
De azért gugli itt is segít kicsit:
off
"Amit nem tud a mérnöki ismeretei birtokában megválaszolni, azt kiguglizza"
Nincs azzal gond, ha a linket is idemásolja. Én is szoktam guglizni, mert mondjuk engem is érdekel, és hátha a kérdezőnek is segítség, és olyankor idebiggyesztem a linket, hogy honnan szedtem az infót. Ez itt nem egy online vizsga, lehet puskázni, sőt, belinkeljük a puskát is. :))
Sziasztok - legalább itt ne szívassátok egymást! Wadmalacot sem kell leszólni - aki hozzászólásai alapján - igenis komoly műveltséggel bír - sok egyetemi professzor elbújhat mellette. (Tippem szerint azért van magasan a toplista első helyén, mert nagyon ráérős mozgáskorlátozott és/vagy szerződéses adminisztrátori feladatokat lát el az oldalon.)
Ezt a kérdést amúgy az Ő kissé naiv elképzelései inspirálták fúziós hajtóművek témájában.
A feltett kérdés tudományos értelemben nagyon alapvető, és a nagyteljesítményű lézerek terjedésével műszaki téren is gyakorlatiasnak számító. Már több mint 12 éve idegesít, amióta ráértem olyan ismereterjesztő témákban is felművelni magam - mint például az inerciális fúziós kísérletek és az ahhoz épített MJ-os lézerberendezések.
Mi történik a méteres átmérőjű lézernyalábokat kondicionáló konfokális szűrők fókuszfoltjában? Mert az iskolában tanítanak olyasmiket mint a szuperpozíció elve, stb. - de aki kissé túl van pl. egy fűtéskarbantartó szakmai meglátásain az alapból elkezd gondolkodni olyasmiken, hogy:
Nem szakad fel a vákuum? Nem repülnek onnan szanaszét anyag-antianyag részecskepárok? A fény részecsketermészetéből kifolyólag nem lép fel valamilyen foton-szórás, mikor a mező intenzitása elér egy bizonyos szintet?
A régebbi kiadású fizika-összefoglalókban nem találtam említést erről a nagyon alapvető kérdésről!
"Wadmalacot sem kell leszólni"
Nem szólt le. tényleg ennyi, sokfelé érdeklődő műszaki ember vagyok. Sok témában műkedvelő, sokban meg sima laikus.
Nem érzem sértésnek.
#5
"Nincs azzal gond, ha a linket is idemásolja."
Nem is mondtam, hogy ez gond. Sőt, egy műszaki végzettségű ember jó eséllyel célirányosabban tud guglizni ilyen témában, mint egy bölcsész.
#6
"Wadmalacot sem kell leszólni"
Nem szóltam le.
Már csak azért se, mert én is pont ilyen vagyok amúgy - nem vagyok sem tudós, sem kutató, csak egy szimpla mérnök, a saját szakterületemen belül magabiztosan tudok releváns válaszokat adni, de azon kívül érdekel mindenféle mérnöki, tudományos témakör is.
Ha így jött le, hogy leszóltam, akkor vagy félreérthetően fogalmaztam, vagy neked nem jött át.
Amit leszóltam, az a személyikultusz szerű bálványozás - az ilyesminek az egzakt tudományok területén nem szabad(na) érvényesülnie.
Ahogy az ellenkezőjének sem.
Tehát nem kell hasraesni senkitől, és nem is kell lenézni senkit.
A személyek tulajdonképpen lényegtelenek is.
Az számít, hogy mennyire valósak a válaszok.
(oké, a kvantumfizikus zoli meg az elektrontagadó tibi már bőven tettek érte, hogy csípőből mellőzze a közönség a véleményüket, de igazából nem kizárt, hogy néha még ők is írhatnak a valóságot tükröző válaszokat)
"Ha így jött le, hogy leszóltam, akkor vagy félreérthetően fogalmaztam, vagy neked nem jött át."
Nekem átjött, párszor már én is leírtam magamról ugyanezt itt a GYK-n.
"Amit leszóltam, az a személyikultusz szerű bálványozás - az ilyesminek az egzakt tudományok területén nem szabad(na) érvényesülnie."
Jogos.
Sajnos pont ilyen hozzáállás vált ki sok emberben kifejezetten gyűlöletet irántam, pedig magamról soha hasonlót sem állítottam.
"A személyek tulajdonképpen lényegtelenek is."
Így van, az oldal a hasznos válaszokról szól.
"(oké, a kvantumfizikus zoli meg az elektrontagadó tibi"
:D
" igazából nem kizárt, hogy néha még ők is írhatnak a valóságot tükröző válaszokat)"
Előfordul, néha kicsit azokat én is megtámogatom a "közhangulattal" szemben. Aminek azért, ismerjük el, van oka. :D
Vettem a fáradságot, és nekiálltam alaposabban guglizni a témában. Úgy látszik gyenge iskolába jártam, mert teljesen hülyének érzem magam a kvantum-elektrodinamika fogalmát illetően.
A témát egy már elhunyt Nobel-díjas fizikus, Julian Schwinger nevéhez kötik, és angolul Wiki-cikket is találtam:
Talán még nem vagyok teljesen elveszve, hisz az anyag-antianyag részecskék keletkezését illetően telitalálatom volt!
(Ez kb. olyan sikerélményként élem meg, mint amikor gimnazista koromban a Plank-állandó kapcsán ráébredtem, hogy a LED-ek színe és a üzemi feszültsége között közvetlen kapcsolatot fejez ki a (h*f)/e=U egyenlet, pedig akkor még nem volt szuperhatékony kék LED és akadtak bőven piros LED-ek 2 volt feletti - zöldekét is meghaladó - üzemi feszültséggel. Talán mégis elméleti fizikusnak kellett volna mennem?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!