Mennyi lehet az I.Q felső határa biológiai lény esetében?

A fő kérdésre nem fogok tudni választ adni, de van pár pont az írásodban, ami érdekes és amire reagálnék.

Amúgy az IQ nem feltétlen egy szuper mérőszám még embernél sem, nemhogy egy idegen fajnál. A gondolkodás sebessége, az új szituációkhoz való gyors alkalmazkodás képessége, a problémamegoldás hatékonysága és hatásossága, az absztrakciós képességek mélységei stb stb nem mérhetőek le közvetlenül és jól az IQ-val. Az IQ leginkább azt mutatja meg, hogy valaki mennyire tud jól IQ tesztet tölteni, a többi már nem ilyen egyszerű.

"Mert ugye nincsen, hiszen ufók nem léteznek"

Egyrészt léteznek, mert definíció szerint minden repülő bizbasz UFO, amiről nem tudjuk, mi az. UFO = Unidentified Flying Object. Másrészt abból, hogy nem repkednek a fejünk felett idegen űrhajók (mert nyilván te erre gondoltál ufo alatt) semmiképp nem következik, hogy ne létezne értelmes élet máshol. Lehet, nem találtak meg minket, lehet csak nem akarnak kapcsolatba lépni velünk, lehet minden. Simán létezhetnek attól, hogy nincsenek itt.

"Vajon mennyivel lehetne gyorsabb problémamegoldó képességben. Az evolúció mennyi teret ad annak, hogy összetett feladatokat elemezzen egy lény agya?"

Azt amúgy én egyénileg és személy szerint nem feltétlen gondolom, hogy úgy igazán nagyon sokkal gyorsabb gondolkodású, "okosabb" lények fejlődnek ki máshol. De ez nem is feltétlen lényeges, egy értelmes faj ugyanis kifejleszthet módszereket arra, hogy önmagát okosabbá tegye. És ott valószínűleg a határ a csillagos ég.

"Vajon elképzelhető, hogy léteznek valahol 500-1000 I.Q-jú vagy még magasabb élőlények galaxisszerte, csak valamiért nem tudunk róluk?"

A fentieknek megfelelően - bár az IQ idekeverését továbbra is rossz megközelítésnek gondolom - igen, elképzelhető.

"Nem jelentene gondot a fénysebesség határsebesség léte?"

Ezt nem tudjuk. A hagyományos módon, a térben való utazgatással a fénysebesség az bizony határsebesség. A külvilág számára nagyon hosszú idő alatt ezzel a korláttal együtt is lehet azonban terjeszkedni, utazgatni a csillagok között. Azt meg egyelőre nem tudjuk, hogy a határsebesség megkerülhető-e alternatív módokon, pl Alcubierre meghajtással:

[link]

"Elmélkedtél már azon nem feltétlen a materiális fejlődési irány az egyetlen járható út a különféle biológiai egyedek számára?"

Nem elmélkedtem róla, de triviálisan igaz. Nem feltétlen kell egy idegen értelmes fajnak technikai civilizációt létrehoznia. Az idegen fajok gondolkodásmódját, pszichológiáját nem ismerhetjük, és alapvető hiba lenne a sajátunkat kivetíteni rá. Így bárhogy gondolkodhatnak, meg azzal ellentétesen is.

Az evolúció mennyi teret ad annak, hogy összetett feladatokat elemezzen egy lény agya?

Az evolúció a számtalan földi faj közül egyedül az embert ajándékozta meg ezzel, elég kis arány, ha belegondolsz.

Az ember agya nemsokat változott az elmúlt 2000 évben, az emberiség azonban fejlődött.

"Vajon elképzelhető, hogy léteznek valahol 500-1000 I.Q-jú vagy még magasabb élőlények galaxisszerte"

Ne keverd ide az IQ-t, mert annak azért pl. van egy maximuma. Véges számú feladatot kell adott idő alatt megoldani, annál többet nem tudsz. Esetleg megoldhatod mindet egy másodperc alatt, de amit az mérne, annak nincs köze az IQ-hoz.

Azt is el tudom képzelni, hogy egy teljesen idegen lény csak a fejét vakarná a mi IQ tesztünkön, azt sem tudná, mit akarunk a négyzetekkel, körökkel, pöttyökkel, viszont fél kézzel villámgyorsan megoldja minden aktuális matematikai és fizikai problémánkat. Az IQ az embereknek lett kitalálva, és még arra is csak korlátozottan használható.

Az IQ egy mérési eredmény. Nem mennék bele a részletekbe, de a mentális képességek normál eloszlást mutatnak, mikor IQ-t mérünk, valójában azt mérjük, hogy valaki egy adott teszten a népesség hány százalékánál ért el jobb eredményt, és ebből számolunk vissza IQ-t. Bizonyos szinten túl az IQ-t nem lehet jól mérni, nem is fejez ki jól mentális képességeket, mert egy 150-es IQ-val rendelkező ember nem kétszer intelligensebb, mint egy 125-ös IQ-val rendelkező, pusztán annyi, hogy egy 24-es szórású skálán a 125-ös IQ-jú ember jobb eredményt ért el, mint az emberek 85%-a, a 150-es meg jobbat, mint az emberek 98%-a.

Az IQ egy mérési eredmény, ami másokkal való összehasonlításból fakad. Ha egy tesztet a földön élő 7,8 milliárd ember mindegyike kitölti, a legjobb eredményt író – ha egyedül ő érte el ezt a legjobb eredményt – 251-es IQ-val rendelkezik. Függetlenül attól, hogy mennyivel jobbak a mentális képességei, mint a második helyezettnek.

Tehát amit te keresel az nem az IQ-nak, hanem az intelligenciának a felső határa. Ilyen elvi szinten nincs. Gyakorlati korlátok nyilván vannak. Kb. olyan ez, mint a számítógépnél a számítási kapacitás, elvi korlátja annak sincs, gyakorlati korlátja meg az, hogy meg tudjuk-e tervezni, tudunk-e bányászni elegendő szilíciumot a legyártáshoz stb…

> Azon gondolkoztunk, hogy ha létezne értelmes élet a Földön kívül. Mert ugye nincsen, hiszen ufók nem léteznek.

Intelligens lények és civilizációk igen nagy valószínűséggel léteznek a Földön kívül. Az UFO meg azonosítatlan repülő tárgyat jelent, amik kétségtelenül léteznek. Hogy idegenek meglátogatják-e, meg tudják-e látogatni a Földet, az meg egészen más tészta. Simán lehet, hogy tele van az univerzum intelligens lényekkel, de nem tudják egymást meglátogatni, mert a fénysebesség átlépésének a korlátja tényleg igaz, nem a technológiai fejlettség, hanem a fizikai törvények teszik lehetetlenné a csillagközi utazást.

> Vajon mennyivel lehetne gyorsabb problémamegoldó képességben. Az evolúció mennyi teret ad annak, hogy összetett feladatokat elemezzen egy lény agya?

Bizonyos szinten felüli intelligencia megjelenése korántsem triviális. A rovarok remekül túlélnek nem hogy intelligencia, de központi idegrendszer nélkül is. A komplexitás sokszor specializálódást is jelent, a komplexebb élőlény szűkebb intervallumban képes alkalmazkodni. Nyilván az intelligencia lehetővé teszi, hogy ne is kelljen alkalmazkodni. Az ember tud házat építeni az intelligenciájából következően, így hiába van kint -10 °C, neki nem kell azt elviselnie.

A magasabb intelligencia magasabb „fogyasztással” jár. Egy biológiai lény akkora intelligenciával rendelkezik, amíg az előnyt jelent a lét- és fajfenntartásban. Aztán persze az ember magasabb mentális kihívásokat teremt magának, de itt már kérdés, hogy ezek a lét- és fajfenntartásban is előnyt jelentenek-e. Egy Nobel-díjas kvantumfizikus nem fogja nagyobb eséllyel megérni az ivarérett kort, nem fog nagyobb eséllyel x gyereket nemzeni, és a gyerekeinek sem lesz nagyobb a túlélési esélye, mondjuk egy bolti eladóhoz képest. Az evolúcióból itt már hiányzik a kiválasztódás, nem fog – illetve ha igen, nem ettől fog – a következő nemzedékek intelligenciája magasabb lenni.

> Én az intelligenciánakaz új utakat találási képességére és komplex problémamegoldó kapacitására vagyok kíváncsi. Vajon elképzelhető, hogy léteznek valahol 500-1000 I.Q-jú vagy még magasabb élőlények galaxisszerte, csak valamiért nem tudunk róluk?

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy az IQ nem fejez ki abszolút „problémamegoldó kapacitást”.

Az 500-as IQ azt jelenti csak, hogy ha veszünk 10⁶² tesztkitöltőt, akkor abból az 500-as IQ-jú ember érte el a legjobb eredményt. Ha hozzávesszük, hogy a látható univerzumban megközelítőleg 10⁸⁰ atom található, akkor már ez is egy irreális érték, valószínű nincs annyi élőlény a látható világegyetemben, hogy ez eredményként kijöhessen, még ha a tesztet kitöltetjük az összes amőbával is.

És ha mégis, ez az 500-as IQ-t elérő ember nem biztos, hogy érzékelhetően intelligensebb, mint a Föld legintelligensebb embere.

> Vajon ha elér az I.Q egy bizonyos fokot, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy képes lesz annyi tudást birtokolni egy faj, hogy probléma nélkül elhagyhatja a planétáját csillagközi utazás révén?

Nem.

> Nem jelentene gondot a fénysebesség határsebesség léte?

De. Ha a fénysebesség korlátja nem csak a jelenlegi tudásunk szerint létezik, hanem tényleg egy fizikai törvény, és más mód sincs két pont között „rövidebb úton” eljutni, akkor hiába lesz valaki szuperintelligens, ez a fizikai törvény rá is vonatkozik. Bizonyos távolságok talán megfelelő technológiával megtehetők, csak ez időigényes lesz, bizonyos távolságon túl nem lesz értelme ekkora útra vállalkozni.

Kb. kicsit olyan ez, hogy lehet valaki akármilyen erős, önmagát nem tudja felemelni a hajánál fogva. Mert nem az gyengesége miatt képtelen erre, hanem a fizika törvényei miatt képtelen erre. Ha egymillió tonnát is tudna felemelni, önmagát a saját hajánál fogva nem.

> Elmélkedtél már azon nem feltétlen a materiális fejlődési irány az egyetlen járható út a különféle biológiai egyedek számára?

Csakhogy a „biológiai egyedek” materiális testben vannak, a fizika törvényei akkor is vonatkoznak rájuk, ha szellemi, akár spirituális téren szuperfejlettek. (Most nyilván nem vesszük ide a csodákat, meg mindenféle ezoterikus spekulációt, elvégre nem a vallás, nem is az ezoterika, hanem a tudomány kategóriában vagyunk.)

Az IQ-t előttem már alaposan kifejtették. Abból az is kiderült, hogy sokan ezt tartják a világ megismerése és az abban való hatékony működés alapfeltételének. Nem alapfeltétel.

A probléma abban van, hogy a világ egy pontján kifejlődött egy lény, amely önmagát tudattal rendelkezőnek definiálja, és erről néhány elképzelést összegyűjtött és rendszerezett tapasztalatai alapján. Nagyon fontos, hogy az ember kölcsönhatásba jut a természettel, ezt tapasztalatnak nevezi és ezt rendszerezi. Erre képes az, amit tudatnak nevez, de valójában alaposabban szemrevételezve, nem annyira jól megfogott dolog ez még, mint mondjuk egy kődarab.

Amit itt mondani szeretnék az annyi, az embernek egyetlen tapasztalata van a tudatról, mégpedig önmaga. Van viszont tapasztalata arról, hogy egyetlen dologból nem lehet hatékonyan következtetni annak általános vonásaira. Azaz a saját tudatunk hozzávetőleges ismeretéből képtelenek vagyunk valós képet alkotni arról, mi minden lehet még e téren a természetben. De próbálkozik. Fred Hoyle-nak van egy elképzelése például arról, hogy egy fél naprendszer méretű anyagfelhő akkora tudattal rendelkezik, hogy az ember bizonyos kétségbeesett kísérletei alapján (ugyanis energianyerés céljából körbevette a napot, így a föld teljes sötétségbe borult) felismerte, hogy értelmes lénnyel van dolga, pedig ez a lény nyomokban sem hasonlított semmiben rá. Nemcsak felismerte, de élni is hagyta, sőt az ember kérésére bizonyos tudásmorzsát is adott a magáéból, bár hozzátette, jobb ezt mindenkinek magának kitapasztalni. Valóban, mert a kiválogatott tucatnyi tudós koponya egyike se élte túl azt a megrázkódtatást, amit a világképében való eltérés okozott. Pedig a felhő csak szikrányit adott a tudásából. A szerző ezzel arra kívánt rámutatni, az ember és tudása mennyire porszem a világegyetemben. Nem reménytelen, hiszen "bárkivel" képes kapcsolatba kerülni, de a megismerés a seját dolga.

Nincs tehát összehasonlíthatóság más civilizációkkal. Nincs támpont. Nem arról van szó, hogy tagadjuk, hanem arról, nincs tapasztalat, merre induljunk a gondolkodásban. A féktelen fantáziát pedig nem érdemes ide keverni. De az ember viszont nem tud létezni nélküle (és ez nem jó vagy baj, hanem tulajdonság).