Mennyi ideje van még igy a földnek, egyátalán meglehet akadalyozni hogy a klimavaltozás miatt veszélybe kerüljön a civilizáció?

#10:

Azért írtam, hogy egyik legfőbb ok, mert az általad soroltakat mind okozhatja (kivéve a kozmikus katasztrófákat).

- Pandémiák

Hőmérsékleti zónákkal költöző kórokozók, új, nem immunis populációkat találva, nagy szaporodási és mutációs tereppel.

Permafrost felolvadásával kiszabaduló ősi kórokozók stb.

- Háborúk

Ha területek élhetetlenné válnak, az az élhetőkért folyó versengéshez vezet. Ami nagyon könnyedén csúcsosodhat háborúkba.

- Ökológiai összeomlás

Tényleg ki lehet váltani klímaváltozás nélkül is, simán az ökoszisztémák szétcseszésével, túlhalászattal, élőhely-irtással stb.

Azért itt elég erős az összefüggés a környezetszennyezés és -pusztítás közt, azért sem kezelném külön témaként, mert teljesen azonos kezelési módszerre is szorulnak.

"nem szabad megfelejtkeznünk a többi legalább annyira reális és égető problémáról sem"

Megfeledkezni persze nem szabad.

De a fő energiát nem árt abba fektetni, ami szinte az összes többit is hatványozottan okozhatja.

Én bízom benne, hogy ebből a nyolcmilliárdból előbb utóbb valaki rájön, hogy ember. Azaz képes gondolkodni. Azaz képes cél érdekében cselekedni. Aztán valaki még arra a felháborító dologra is rájön, lehet cselekedni a megmenekülés érdekében is. Sőt, az ember éppen szorult helyzetbe nképes csodákra.

Ja, majd elfelejtettem. Mintha lenne egy termésszettörvény. A tehetetlenség törvénye. Az alma kicsike. Mégis eltart hetekig, míg megrohad. A föld kicsit nagyobb. Vajon meddig tart, míg megrohad.

Azt tudom, egy valami villámgyors, nincs is tehetetlensége (mert nem anyag). A félelem rendkívül gyorsan terjed. Talán a rettegés még gyorsabban. A jó hír, a ugyanolyan gyorsan el is ülhet. Higyünk ebben!

#12: Rájött már mindenki, legalábbis szinte mindenki.

A baj az, hogy akkora, olyan bonyolult és emiatt tehetetlenséggel rendelkező civilizációt építettünk, hogy azt nem lehet gyorsan és radikálisan változtatni.

Majd akkor lehet, amikor a változtatás nem megtétele már ugyanakkora károkkal fog járni, érezhetően, aktuálisan, mint amekkorákat ma a változtatás jelentene.

Ehhez is közeledünk. Remélhetőleg lassabban, mint a megtehető és folyamatban is lévő lassú változás jótékony hatásához.

,,Tényleg ki lehet váltani klímaváltozás nélkül is, simán az ökoszisztémák szétcseszésével, túlhalászattal, élőhely-irtással stb.

Azért itt elég erős az összefüggés a környezetszennyezés és -pusztítás közt, azért sem kezelném külön témaként, mert teljesen azonos kezelési módszerre is szorulnak."

Szóval leegyszerűsítve a dolgot: mondhatnánk, hogy a bioszféra megóvásába kéne a legtöbb energiát fektetni. Amibe a klíma és az élővilág védelme is beleszámít. :)

"Szóval leegyszerűsítve a dolgot: mondhatnánk, hogy a bioszféra megóvásába kéne a legtöbb energiát fektetni."

Tulajdonképpen igen.

Ennek része az emissziócsökkentés is.

Meg a recycling, a tengeri szeméthegyek begyűjtése, erdő-újratelepítések stb.

Amellett hogy minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk a környezet óvása és a pazarlás minimalizálása érdekében, be kell rendezkednünk a változásra, mert ez elkerülhetetlen. A klímakatasztrófa már történik és nem kerülhető el semmilyen módon, mivel kifutottunk az időből.

Az egyetlen lehetőség, ha alkalmazkodunk a megváltozott világunkhoz.

"be kell rendezkednünk a változásra, mert ez elkerülhetetlen"

Hát jó eséllyel igen.

Amit ma maximális befektetett energiával meg tudunk tenni, jó esetben lassítja és több időnk van alkalmazkodni, nem katasztrofális átmenettel, hanem tervezetten.

Wadmalac: Igen. Egész más, ha tudunk rá készülni, mintha beláthatatlan következményei lennének, de hát sajnos azok vannak már így is. Akkor szembesülünk velük, amikor már történnek.

Pillangó hatás szerűen mindenre kihat egy apróbb változás is.

Akkor másképp mondom.

Valamit tudni és valamiért cselekedni, két merőben más dolog. Kétségtelen, az első feltétele a másodiknak, de csak szükséges, nem elegendő.

A cselekvéshez meg kell érteni, a világunk ugyan nagy, de messze nem homogén. Tehát meg kell keresni a gyenge pontot és ott kezdeni akkor is, ha tudjuk, nem a a leghatékonyabb. Csakhogy azt is érdemes tudni, az erőtörvény itt is érvényes (sőt itt igazán). Más szavakkal, ha felismertük a problémát, kidolgoztuk az ellenszert (nagyjából, vagy mondjuk az első lépéseket), akkor az erőket összpontosítani kell és a leggyengébb ponton kezdeni a változtatást. Ha sikerül, kettős haszna van. Egyfelől bármely kicsiny mértékben, de elodáztuk a visszafordíthatatlan pontot. Másfelől sikerünk másokat is felbátorít, azaz nő a tömegbázis más szóval erő. És lehet folytatni.

Én úgy látom, az energiákat szócséplésre (mert hatástalan lényegében) pazaroljuk a tettek helyett. Tett az is, ha rossza szelektív gyűjtés, néhányan bemegyünk a megfelelő szervezethez, és nyomatékosan a pontos munkát. Tett, ha a szemetelőt nem engedjük szemetelni. Ha a szavak nem használnak, találékonyan ennél többel. Tett, ha egy település (vagy része) leváltja a rosszul működő politikust. És félelem, ha azt képzeljük, ez nem lehetséges. Na jó, lehet hogy tudatlanság is. Igen, néha ez szervezést igényel. Miért nem történik meg? A kisebbik baj, hogy nem értünk hozzá, a nagyobbik, hogy félünk. Bátorság (persze ésszerű) nélkül nincs tett. Tett nélkül nincs változás. Mert az ellenérdekelt hamar rájön, a pofázás nem fáj neki, akár dühödt, akár "tudományos". Csak az fáj neki, ha nem teheti, amit tenne.

A beláthatatlan és belátható következmények felmérése, a cselekvés tervezése meg legyen annak a néhány koponyának a feladata, aki ehhez legjobban ért. A többinek elég elhinnie, azonos célért cselekszünk eltérően, ki ki a tehetsége szerint.

"A cselekvéshez meg kell érteni, a világunk ugyan nagy, de messze nem homogén. Tehát meg kell keresni a gyenge pontot és ott kezdeni akkor is, ha tudjuk, nem a a leghatékonyabb."

Nos, igaz, de jelen esetben akkor a legelső, legfontosabb és egyben a legnagyobb gazdasági igényű beavatkozás a "harmadik világ" létszínvonal-szintre húzása lenne, maximális zöldenergiával, legújabb gyártástechnológiákkal, infrastruktúrával stb.

Nem engedni, hogy fejlődésükben azokon a ciklusokon menjenek végig, amin a "fejlett világ" már túl van, annak legszennyezőbb technikai időszakát át kéne ugorni.

Attól tartok, erre most nulla az esély.