Természettudományosan alapon milyen világmagyarázó hiedelmet lehet elfogadni?

Ha jól értem, neked egy olyan fogódzó kell a világban, amiről tudod, hogy nem létezik, de mégis kapaszkodni akarsz bele?

Mint amikor a kerékpározást tanuló gyereknek azt kell hinnie, hogy apu még fogja hátul a seprűnyelet, különben elesik?

Jó.

A teremtő megteremtette a teret és időt meg az energiát és ezeknek törvényeit, úgy, hogy arra fejlődjenek, amerre ő bölcsen eltervezte, úgy, hogy további beavatkozást nem igényel.

És talán majd egyszer visszajön megnézni, hogy hogy sikerült.

Ennyi.

"A jelenlegi tudásunk alapján egy mintázat ami globálisan elrendezi a többi hiedelmet."

?

Mind a nemtudás üres foltjainak feltételezésekkel való kitöltésére épül.

Általában egy felsőbb értelmes rendező tudatot feltételezve.

Ezen felül nem értem, mi érdekel, ami a "valóság", ami "tény alapú".

A hiedelmek pszichológiája, vagy mi?

Ha hiedelmek érdekelnek, azt a vallás, vagy az ezotéria, esetleg a politika rovatokban találsz éppen eleget. A természettudomány a minket körülvevő világ megismerésére törekszik, nem hiedelmekkel foglalkozik. Természettudományos alapon nem kell hiedelmeket elfogadni, a természettudomány nem arra szolgál, hogy hiedelmeket fogadtasson el bárkivel is.

#4, univerzumból egy van, világból egy van, élet is csak egy helyen alakult ki eddig amiről biztosan tudunk, emberlakta bolygó is csak egy van amiről tudunk. Egy esetből pedig semmiféle valószinűséget sem lehet számitani.

> És ez érzelmileg megvisel.

Mikor az ember világképének alapjai remegnek meg, az mindig traumatikus élmény. A hívővé válás éppúgy, mint a hitehagyás, csak ez utóbbinál egyrészt nincs annyi mankó, másrészt sokszor maga a hitehagyás oka is valamilyen traumatikus élmény (úgy tűnik esetedben kevésbé).

> Szeretnék egy olyan ellentmondásoktól mentes hiedelmet megismerni ami összehangban van a valósággal és ezekre a kérdésekre is ad valamilyen választ.

A természettudomány a világ jelenségei közötti összefüggéseket tárja fel. A természettudományból nem következik az, amit hétköznapi fogalmakkal jónak vagy rossznak nevezhetnénk. A természettudomány célja egyrészt önmaga, a világról alkotott ismereteink bővítése. Másrészt a természettudománynak praktikus haszna van. De értékrendet, világképet nem teremt, nem ez a szerepe a „teremtésben”. Egy gépészmérnök megmondja, hogyan kell jó hatásfokú, biztonságos autót építeni, de azt nem hogy hova menj vele.

És hogy mi az, ami értékrendet teremt? A természettudomány a fizikai világ összefüggéseit tárja fel. A vallás a metafizikai létezőkről jelent ki dolgokat. De nem csak ebből áll a világ. Vannak olyan fogalmaink, amik nem anyagi természetűek de nem is metafizikai természetűek. Pl. az udvariasságnak ugyan lehet praktikus következménye, de alapvetően nem ezért udvarias az ember. Az udvariasság nem természeti törvényekből fakad – vagy legalábbis a legtöbb ember nem ilyenre vezeti vissza –, nem anyag és nem fizikai törvény, de nem is metafizikai, vallási eredete van. Az udvariasság fogalmi természetű dolog, emberi fogalom.

Ezekről szól a vallás is, de elsősorban ezzel a filozófia foglalkozik. Érdemes talán az ókori filozófia egyik-másik ágába belekóstolni. Számomra a sztoikus filozófia adta a legtöbbet, sokat formált a szemléletemen.

De a vallásokat sem feltétlenül muszáj kidobni az ablakon. Attól, hogy valami nem tételesen igaz, attól még mesélhet igaz dolgokról. Pl. a Star Warsról senki nem gondolja azt, hogy ténylegesen megtörtént eseményeket mesél el, de ennek ellenére valós jellemvonásokról, valós konfliktusokról, valós hibákról és erényekről szól, elgondolkodtat arról is, hogy mi helyes és mi nem. Ugyanígy az Ószövetség és az Újszövetség is tartalmaz egy csomó olyan történetet, ami lehet, hogy nem tételesen igaz, de a tanulságán érdemes lehet elgondolkodni, érdemes a magad értékrendje alapján megítélni a történetek mondanivalóját. Pl. a tízparancsolat nem attól helyes alapvetően, mert Istentől kaptuk, hanem mert a kor viszonyainak megfelelően tulajdonképpen a társadalmi együttélés alapjait fekteti le, amelyek nélkül a társadalom hanyatlásnak indulna. És pont ezért érdemes is újraértelmezni, a kor viszonyaihoz mérten újraértelmezni ezeket. De más vallásokból is lehet inspirálódni, számomra pl. a Mahábhárata is sok tanulságos, elgondolkodtató részletet tartalmazott, annak ellenére, hogy egy szemernyire sem vagyok hinduista. Főleg az érdekes a különböző vallások és filozófiák összehasonlításánál azt nézni, hogy mi az, amiben a mondanivalójuk összecseng, és mi az, amiben gyökeresen más.

Aztán azt is érdemes újra értelmezni, hogy az, ami a kereszténységben számodra erőt adott, arról pontosan mit is tanít a kereszténység. Mert ha az ember jobban megkapirgálja a dolgot, kicsit tovább gondolja a kereszténység tanításait, esetleg némi kritikus szemlélettel, akkor bizonyos dolgokról kiderül, hogy bizony vannak benne igencsak nyugtalanító elemek. Pl. az öröklét gondolata szép és jó, de ha az ember belegondol, hogy az öröklét hosszabb, mint egymillió év, és belegondol, hogy mi az, amit egymillió év elteltével is még örömmel csinál az ember, mi az, ami miatt ne őrülne bele az unalomban, akkor az öröklét lehetősége inkább ijesztő, mintsem vonzó.

Pontosan a Csányi által használt fogalom értésével van a probléma.

A hit valamiről, annak akarása, elfogadása ismeret nélkül. A hiedelem ezek összessége, és mivel sok ember sokféle ismerettel rendelkezik, ezért az emberek hiedelmei eltérők, mégis van valamiféle eredője.

Csányi felfogásában a hiedelem az emberiség összismerete a világról egy adott pillanatban. Mivel az ember evolúciós alaptulajdonsága a kíváncsiság, és mivel az ember értelemmel rendelkezik, ezért kutat, folyamatosan igyekszik egyre többet tudni a világról. Ezért az is előfordul, hogy egyes ismeretei később új ismeretek birtokában átalakulnak, finomodnak, egyszóval változnak. Tehát a az emberi ismeret ennyiben hasonlít a hiedelemhez, vagyis nem állandó.

Csányi hiedelemfogalmának semmi köze a vallásos hithez, a tévhithez, ő a hiedelmet, mint a tudás egy nem állandó szintjét értelmezi, a tudás fogalmához képest, mert a tudás egy múltbeli megismerés és ezért lezárt az ő értelmezésében. E finom megkülönböztetésre éppen azért van szükség hogy a fejlődés jellemzőit e szemszögből vizsgálhassa.

Fontos megállapítás, hogy a tudás (ami itt a megismerhetőséget jelenti) végtelen, hiszen világfelfogásunkban a végtelen világnak végtelen tulajdonsága van, azaz végtelen a megismerhető. Ugyanakkor van a konkrét ember egy konkrét időpontban, de akár az addig létező összes ember. Mivel ezek száma véges, az agy befogadóképessége is, ezért az emberiség össztudása egy adott pillanatban véges. Vagyis folyamatosan bővül (akár haszontalansággal, az isismeret). Ezt az adott pillanatban érvényes tudás nevezi Csányi hiedelemnek, ami változik. Megkülönböztetve egy konkrét tudástól, ami meg (zömmel) nem változik. Ugyanebből következik az is, hogy a tudományos "hiedelmek" ellentmondásmentesek, összhangban vannak a valósággal, és magyaráznak minden korábbi megismertet. Egy konkrét ember ebből pont annyit mert, amennyit akar és képes.

De az felejtendő, hogy valaki mondjuk mindent tudjon a zenéről. Sok mindent igen, mindent nem. Ha ezen felül még az az igénye, hogy a kvantumfizikaról is mindent tudjon, akkor abban téved, hogy az összes meglévő tudás egy ember által elsajátítható. Vagyis a tudás megszerzéséről való ismeret teszi lehetővé, hogy ne rettegjen, ha nem képes megbirkózni az atomfizikával. De az emberiség már azt a problémát is kezeli, lényegében az ősember óta. Munkamegosztásnak, szerepnek, kérdezésnek, bizalomnak lehetne nevezni azt az ismerethalmazt. És persze az önbizalom és a magabiztosság tud nőni ezek felhasználásával, hiszen az ember rájön, hogy egyre több környezeti hatást tud értelmezni és azokra helyesen válaszolni, eközben pontosan tudja, hogy néha téved, mert a tudása véges.