Hogyan készíthetek réz-szulfát (réz-gálic) kristályokat otthon?

Bocsáss meg Maci, ezek szerint félreérthető voltam, nem akartalak minősíteni téged, megbántani meg pláne nem! Árnyalatnyi finomságokat azért pontosítsunk. Maci, én nem azt mondtam, hogy szamár vagy, hanem azt, hogy éppen akkor amit mondtál, az szamárság. Tehát nem az embert szoktam minősíteni, hanem az illető azon egyszeri kijelentését, amit írásban állít az adott kérdés kapcsán.

Általában jó a véleményem a válaszaiddal kapcsolatban, de most éppen szamárságot állítottál. Ez a szép a világban, hogy okos ember is tévedhet, és mondhat csacsiságokat.

De, lehet, hogy én tévedek, hisz eddig csak általános tudományos intelligenciánkra hagyatkozva beszélgettünk itt mindketten, konkrétumok nélkül. Nosza hagyjuk abba a saccolgatást és számoljuk ki konkrétan!

Nézzük a tényeket:

A réz szulfát (CuSO4) moltömege durván 160 g/mol. Kereskedelmi forgalomban nem a vízmentes só, hanem pentahidrátja (CuSO4*5H2O) van, ennek moltömege durván 250 g/mol. Kristályosítás során is a pentahidrátja kristályosodik ki a vizes oldatból.

A melegen telített oldat CuSO4 tartalma 30% míg a szobahőfokon telítetté 20% . (Tömegszázalékról beszélek, ha nem jelzek külön.)

Ha az egyszerűség kedvéért veszünk egy 100 cm3-es poharat, hogy jobban tudjunk számolni, akkor ebben a 100 cm3 30%-os oldatban 36 g CuSO4 van. ( ρ(oldat)=1,2 g/cm3 ) . Mivel az oldat koncentrációja CuSO4 tartalomra van számolva, kristályosodáskor viszont 5 mol vizet is köt CuSO4 molonként, ezért 1,56-tal (móltömegek aránya 250/160=1,56) még szorzom a 36 grammot így durván 56 grammot kapok. Ez az oldatban lévő teljes rézszulfát-pentahidrát mennyisége, ez az elvi maximum, ami kinyerhető ebből az oldatból.

Azaz, ha az összes víz elpárolog a pohárból, 56 gramm kristályos rézszulfát nyerhető, mert egyszerűen nincs több rézszulfát az oldatban. Mivel a kristályos rézszulfát sűrűsége durván 2,3 g/cm3 ezért az 56 gramm kevesebb mint 25 cm3. Ez a 100 cm3-es pohárnak térfogatban durván a negyede. Tehát a számolás nélkül adott saccom, hogy maximum a harmada, még az is túlzó.

Tehát, kedves barátom, Maci, nincs annyi alapanyag a kristályképződéshez a pohárban, hogy annyi kristály képződjön, hogy tele legyen. Még pohár térfogatának a harmada sem lesz a kristály, ha az összes víz elpárolog, akkor sem!

Nem vettem személyeskedésnek. Nyilván elbeszélünk egymás mellett. Szóval egészen pontosan a következő módon kristályosítottam :

Főzőpohár, bele víz, melegít majd rézgálic bele, amennyit csak feloldott. Fa pálca közepére cérnát kötök, az oldat fele magasságában kb csomót kötök. belelógatom ...

Főzőpohár félretesz, vár .... tikk takk.. tikk takk...

Cérnát kiveszem, jééé kristályosodik. a csomónál kicsit nagyobbak a szemcsék. Szuper, a csomó körül marad, többit lekaparom, cérna vissza...

Másnap megint cérna kivesz, csonónál marad többit lekaparom. Cérna vissza ....

Aztán napról napra így, max egy picit felmelegítettem és teszek bele még rézgálicot. Aztán amikor már kivehető az alakja a kristálynak, lefaragom a felesleges kiszögelléseket, és továbbra is lekaparom a cérnáról a többit. Aztán amikor eléri a kb 1 cm átló méretet a kristály, már csak töményedni kell hagyni. kaparni szinte alig. Persze lehet hogy kell majd még bele rézgálic, csak egy dologra kell ügyelni, történetesen, hogy a kristályosodás maga lassú legyen. Kb 1-2 hét és szépen a kristály mérete eléri a pohárét (egészen pontosan akkora már, hogy nem tudna torzulásmentesen tovább nőni, mert a csúcsai elérték a pohár oldalát.)

Nyilván térfogatra kisebb, és nyilván nem is szorult bele, de hidd el szép nagy lett, évekig ki volt akasztva a sulimban a vitrinben a többi növesztett kristályommal (kobaltszulfát, mangánklorid, nátriomklorid) együtt. Jól emlékszem a kémiatanárom örömére, és ahogy hétről hétre tisztogatta a mangánklorid halvány rószaszínű felszínén kialakult zöldes réteget.

tehát nincs a számolásoddal baj, csak a méretet értetted máshogy. Én azt mondtam a mérete elérte a pohárét. Nálam ez azt jelentette, hogy a kristály, természetesen megtartva az alakját, akkora lett, ami még épp belefért a henger alakú pohárba. A kristály alakja nagyjából egy rombuszokkal határolt test, természetes, hogy térfogatban nincs akkora mint egy henger, amiben benne van. Nem gondoltam volna hogy bárki így értelmezi, de lelkem rajta leírtam a fenti sorokat, hogy egyértelmű legyen :)

maci

Nátrium-hidrogénkarbonát és a gémkapocs fémje reakcióba lép, és abból lesz ez a kristály, ahogy párolog ( na ) a víz??

Kémia sajna sose volt az erős oldalam. :(

Ha ezt a befőttes üveges " kísérletet " megcsinálom lesz nekem " gombaölő szerem "??

Bocs hogy értetlenkedek. Köszi a választ.