Ha a világegyetem tágul és nem mi vagyunk a középpontjában, akkor miért van az, hogy mégis minden irányban ugyanolyan távol van az a rész, ahol csak háttérsugárzás van?

Ennek járj még egyszer utána, és olvass többet róla.

Hogy értsd: a látható univerzumunk közepén vagyunk, mert mindenfelé mi nézünk. Kb 13 milliárd fényévre látunk el, pontosabban a kb. 13 milliárd éve felénk tartó fényt tudjuk még érzékelni. Az ettöl távolabbról induló fény képtelen eljutni hozzánk, mert a tér amiben a fény halad ekkora távolságon már a fény sebeségénél gyorsabban tágul, tehát két, egymástól több mint kb.13 milliárd fényévre lévö pont között egy év alatt többet tágul a tér mint amit a fény meg tud tenni ugyanannyi idö alatt. Ez a ma legelfogadottabb álláspont.

Fogalmunk sincs hogy a látható részen kívül mekkora a világegyetem, ill, hogy mi van ott egyáltalán. Azt sem tudjuk, hogy a látható rész hol található az egészben. A háttérsugárzás mindenhol ott van, mondhatnánk rá, hogy ez a világegyetem közege.

Ha érdekel, egy asztrofizikus rövid 10 perces vidije a témáról:

[link]

Ha egy rendszernek nincs meghatározható középpontja, mert a meghatározáshoz szükséges feltételek valamennyi pontjára igazak, akkor bármelyik pontja tekinthető középpontnak, illetve tetszés szerint akár mi is kinevezhetünk egyet.

Ergo egyidejűleg akár mindegyik eddigi válaszadónak egyformán igaza is lehet.