Albert Einstein hogy tudta a képleteket, ha rossz tanuló volt?

Egyfelől nem hülye volt, hanem túl okos az iskolához, ez nem egyedi jelenség.

Másfelől, ebből adódóan, ahogy azt a #11-es is írta, nem kellett bemagolnia képleteket. Én nem vagyok zseni, de még én sem bemagoltam a képleteket Közép-Iskolában és egyetemen. Ha megérted, hogy mit miért kell úgy számolni, ahogy. Akkor simán összerakod a képletet bemagolás nélkül is. És nem csak egy U=RI szintűt, hanem egy Bernoulli egyenletet és annál bonyolultabbakat is.

Einsteinnek, és a hozzá hasonló gyerekeknek olyan iskola kellene, amelyik figyelembe veszi az ő tudásukat ÉS természetüket is.

Ezeket az iskolákat szüntették meg mostanában.

Illetve, ami van, az vagyonokba kerül, mert nincs állami támogatás.

Nem tudom, a kérdező honnan vette ezt a baromságot, hogy Einstein rossz tanuló lett volna?

Nem volt az, sőt, kifejezetten jó tanuló volt.

Diplomát is szerzett és a találmányi hivatal szakértőjeként dolgozott.

Én is olvastam róla megkérdőjelezhető dolgokat. Mondok néhányat. Négy éves koráig nem beszélt. Öt évesen tanult meg járni. Összeveszett a fésűvel. Annyira gondolkodott, hogy sokszor lelépett a zebrára(!) és az autó majdnem elgázolta. Az integrálszámítást egyik kollégájától tanulta meg 40 évesen, mert szükség volt az egyik elmélete bizomyításához. Amikor kitört a patkányirtás Németország területén a két lánytestvérét otthagyta a náciknak, akik odavesztek. Semmi új elméletet alkotott, amiről beszét azt már előtte meg csinálták.

Ezeket olvastam róla. Honnan tudjam, hogy igaz-e. A kitüntetést vagyis az elismerést is sokára kapta meg. Nagyon kevesen értették meg, amiről hadovál. Hiába vagy te zseni, ha a körötted élők csak bemagolták a fizikát meg a képleteket, de gyakorlatilag segghülyék maradtak.

A kései beszéd és a lassú, a kortársakétól elmaradó, majd később turbó fokozatba váltó készségfejlődés a zsenik, a kivételes tehetségek ismert jellemzője.

Einstein 40 évesen egészen biztos, hogy nem tanult integrálszámítást, mivel fizikusként azt korábban ismernie kellett, ráadásul, neki még alkalmaznia is, nap mint nap, hiszen találmányok műszaki megfelelőségének vizsgálatával foglalkozott.

De emellett felesége, Mileva egy ragyogó tehetségű matematikus volt, aki segített is kidolgozni Einstein elméleteinek matematikai hátterét.

A Nobel díjat nem is a relativitás elméletéért hanem a fotoemisszió elmélet okán kapta.

Önmagában azért megérdemelt volna egy Nobel díjat, hogy egész tudós generációkat tanított meg másként gondolkodni. Még akkor is megérdemelte volna a Nobel díjat, ha a teóriái történetesen hibásnak bizonyultak volna.

A nácik 1930 után jutottak hatalomra. Ekkor már Einstein egy idősödő (50+) ember volt, a huga (Maya) pedig közel vele egykorú.

"Aztán meg lazán kivágta a nehéz fizikai képleteket. Na, de ezeket honnan tudta, ha a suliban nem tanulta meg?"

A kérdés azt a naiv elképzelést rejti magában, hogy egyrészt a fizika nem más, mint egy rideg és érthetetlen képletgyűjtemény, másrészt hogy az iskola a tudás átadásának egy olyan helye, amely az ismereteket egy valamilyen hétköznapi élettől független forrásból szerzi be, írja bele a tankönyvekbe és adja tovább a földi halandóknak, és mindneki, aki tudománnyal akar foglalkozni, annak már eleve meg kell tanulnia mindent.

A kérdező elfelejti, hogy a fizika egy empírián, azaz kísérleti bizonyítékokon alapuló tudomány, amely a matematika segítségével alkot modelleket a valóság egyes részeiről, az azokat jellemző mérhető mennyiségek közötti összefüggések feltárásával. A tankönyvekben szereplő törvényeket, tételeket meg egyéb képleteket egyszer valakik a világon elsőként megmérték, megtapasztalták, és kísérletileg sokszor alátámasztották, majd jöttek mások, és megismételték és ugyanerre jutottak. A tankönyvekben olvasható ismeretanyag kivétel nélkül mind kutatás, gondolkodás és modellalkotás eredménye, csupa olyan dolog, amit fel kellett fedezni, mert még nem volt benne az akkori tankönyvekben.

Ebből két dolog következik. Egyrészt a fizika nem egy képletgyűjtemény, hanem az egyes mérhető mennyiségek közti matematikai összefüggéseket egységes keretbe foglaló modellek és elméletek gyűjteménye, amelyek a jelenségek bizonyos leírási szintjén kielégítő pontosságot adnak és egymáshoz is jól illeszkednek. Másrészt minden emebr, így a későbbi tudósok is iskolás korukban csak az addigi ismeretanyagot tudják elsajátítani, illetve a tudomány gondolkodás és kutatás módszertanát, amivel aztán saját maguk is tudnak új eredményeket feltárni és hozzájárulni a természetről szerzett tudásunkhoz.

Illetve egy harmadik dolog is következik mindebből. A képleteket az iskolában nem bemagolni kell, hanem érteni kell azt a keretrendszert, amiben azok előfordulnak. Nem azt kell megtanulni, hogy "eff egyenlő emszerá", hanem azt, hogy mit jelölünk F-fel, mit m-mel és mit a-val, és ez a matematikai összefüggés mit jelent, és hogyan kapcsoplódik a hétköznapi tapasztalatainkhoz, és hogyan lehet alkalmazni egyszerű (és bonyolultabb) kérdések megválaszolására. Érteni kell azokat a fogalmakat, amik alapján a fizikai tudásunkat kategorizáljuk, és aki ezt érti, annak ugyanúgy nem lesznekm idegenek a képletek, mint egy idegen nyelvet tanulónak az azon a nyelven írt mondatok.

Egyébként Einstein sem vágta ki lazán a nehéz fizikai képleteket. A képletek (matematika) mögött mindig ott van a fizika, az a modell, ami alapján a dolgok összefüggéseit megsejtjük és rendszerezzük, és például az általános relativitáselmélet megalkotásához is egyrészt kellett Einsteinnek az karaktere, hgy szenvedélyes problémamegoldó volt, aki képes volt éveken át gondolkodni ugyanazon a problémán, másrészt a magyar származású Marcel Grossmann is sokat segített neki, mert Einstein nem ismerte a Riemann-geometriát, holott ez volt az, ami lehetővé tette az általános relativitáselmélet fizikájának matematikai formába öntését.

Új ismeretek és összefüggések feltárása a legnehezebb dolgok közé tartozik. Utólag olvasni róla és megérteni mindig könnyebb.

Nem volt rossz tanuló. Elég okos volt ahhoz, hogy alkalmazkodjon a rendszerhez.

Az iskola nem csak (vagy lehet, hogy nem elsősorban) a tudás átadásának a helye. Ott sok minden mást is meg kell tanulni:

*a különböző tanároknak akár szöges ellentétét mondani ugyan annak

*behódolni a hatalomnak

*elsumákolni a feladatokat

*alkalmazkodni az iskolatársakhoz

Meg kel felelni "ködös" elvárásoknak. Volt olyan, hogy az egyik tanárom úgy gondolta, hogy egyforma a származásunk. Onnantól az ő tárgyával nem volt több problémám. (Nekem csak az tűnt fel, hogy kínlódtam, mint az állat, majd egyik napról a másikra jók lettek a jegyeim, az okot évek múlva tudtam meg)

Hirtelen ezek jutottak az eszembe. Ez az iskolának egy kis szelete, ami nem a képletekről szól, és az eredményeket alapvetően befolyásolja.