Biológiai értelemben a nők sokkal “nácibbak” mint a férfiak?

Valószínüleg az alapvetö távolságtartásod miatt nem is engeded nekik, hogy közel kerüljenek. Vannak akik önkénytelenül adnak elutasító reakciókat, ha valaki közeledni próbál hozzájuk.

El kellene engedned a gyerekkori emlékeidet, és az általános emberutálatodat valahogy leküzdeni. Azokat utáld csak akik rosszul viselkedtek veled. Nehéz dolog, de általánosítás nélkül, minden új embernek megadva a bizalmat hamarabb találsz olyat akit közel engedsz magadhoz. Ez kimondott elöítéletesség, amivel csak kizárod magad az emberek közül. Mondhatnám azt is, hogy ugyanazt csinálod, mint amit veled csináltak, régen kizártak a társaságból, most viszont te zársz ki mindenkit a tiédböl. Neked kell ezen változtatnod, mert senki nem fog sok energiát fektetni abban, hogy egy elutasító idegent megismerjen. Felnöttként nagyon kicsi az esély arra, hogy valaki a külsöd miatt ítéljen meg. Ha ápolt vagy, és nem büzlesz messziröl akkor nem fognak elhajtani azonnal. Ha pedig észreveszed, hogy valakibenb nincs meg az érdeklödés akkor ne eröltesd, ne keresd az okát hogy miért nem akarja, ez van és kész, keress tovább. Egészséges szinten lehetnek fenntartásaid, de az önvédelemhez elég, ha te sem rögtön engedsz/mondasz el mindent, és idöt fordítasz a másik megismerésére.

Valóban rengeteg ember egyszerü, ezért válogatja meg az ember, hogy kivel ismerkedik, és kivel nem. Nekem sincs sok barátom, ismerösöm, de akik vannak azokkal jó kapcsolatot tartok, és általuk könnyebb újabb érdemes kapcsolatokhoz jutni, mert már van egyfajta elö-szelekció az "jó ismerösö, jó ismeröse" miatt.

Én pl ha új társaságba kerülök az elején legtöbbször csak hallgatom öket, nem vagyok rögtön mindenkivel közvetlen, aközben ahogy hallgatom ki mit és hogy mond elkezd kiderülni, hogy ki lehet szimpatikus, és ki az akivel különösebben nem akarok foglalkozni. Ehhez idö kell, amíg kiderül ki milyen, erre venni kell a fáradtságot, nem elhamarkodni a dolgot, és akkor kevesebb meglepetés csalódás ér. Van persze amikor az ember két mondatból leszüri valakiröl, hogy "hagyj békén, nem akarjuk ismerni egymást", ezek egyértelmü esetek. Sok barátság sem tart örökké, emberek jönnek-mennek az életünkben, ettöl sem kell seggre ülni, ez az élet rendje, mindenki csinálja a maga dolgát, nálam közben átsorolódnak a kategóriák között, barát-haver-ismerös, de attól, hogy valaki "lejjebb kerül" a listán még nem fogom utálni, beállítom a hozzá való szintet, és úgy állok hozzá. 5-6 éve ki is szelektáltam az ismerösi-haveri körömet, olyan is van akit 3 éve nem keresek fel, pedig 20 éve ismerjük egymást, de teljesen más irányt vett az életünk, nincs rám régóta ideje.

A mindenkivel nagyon közvetlen embereknek is elég szük a belsö köre, de emberként próbál tekinteni mindenkire, és hidd el sokkal jobb kedvü az ember ha összefut egy ilyennel, aki kicsit kikérdezi, mond néhány kedves szót, és már mentek is tovább. Kezdj el nyitni az emberek felé, próbálj meg idegenekkel szóba elegyedni, mondj egy-két kedves szót az eladónak, elköszönéskor kívánj további szép napot, dícsérd meg valamijét vagy mondd hogy jól néz ki, mosolyogj rájuk, stb. Ha kedves vagy az emberekkel akkor észre fogják venni, és máris máshogy viselkednek veled, ha mogorva vagy az riasztó, és bizalmatlanságot kelt másokban, ezért inkább elkerülnek.