Előfordulhat, hogy 4 térdimenzió van, amiből mi csak 3-at érzékelünk? Vagy ilyen elő se fordulhat? Vagy filozófiailag értelmetlen ilyenről beszélni?

"Feltételezed, hogy a dimenziók térdimenziók, pedig nem csak azok lehetnek"

Mért, milyen dimenzió lehet meg? :D

#8 "A kérdés kimondottan térdimenziókra vonatkozott."

Az általad említett elméletekben sem térdimenzióként jelennek meg az extra dimenziók.

"És miből következtetnek arra, hogy vannak ilyen dimenziók?

A matematika nem mindig egyezik a fizikával. Szóval ez vagy csak következtetés, vagy mérésekből is igazolva vannak"

Nos elmélet az amit még nem bizonyítottak, de viszont ellent nem mond semmilyen fizikai vagy bármilyen más már rögzített törvényszerűségnek.

//

Mellékes de érthetőbbé teszi a dolgot:

Einstein mindkét relativitásról szóló értekezése is elmélet volt, mindaddig amíg nem bizonyították, pl megfigyeléssel. És akkor viszont már pont azt keresték amit megjósolt. Az egyik ilyen bizonyítás (megfigyelés útján) a fény elhajlása volt a napunk mellett napfogyatkozás idején. Amíg meg nem jósolta ilyen "csillagok látszólagos elmozdulását nagy tömeg mellett" senki nem is keresett.

Illetve ne feledjük hogy pl Newton elméletét is mindenki igaznak gondolta Einsteinig, sőt tökéletesen lehetett és ma is lehet azokkal a módszerekkel számolni (a hétköznapokban), függetlenül attól hogy már megdőlt a Newtoni fizika! Mert mindent nem tudott megmagyarázni, de matematikailag stimmelt.

//

De visszatérve a húrelméletre és a matematika kapcsolatára.

Itt egy kicsit fordítva történt a dolog, mégpedig az hogy ki és mire figyelt fel.

Ugyanis a matematika már régóta ismerte a szuperszimmetriát és számolni is tudtak vele. Pár dologra használták is.

Fizikusok figyeltek fel rá hogy egyes szuperszimmetrikus matematikai modellekbe és azok grafikusan kiszerkesztett ábráiba szinte tökéletesen beilleszthetők a már ismert részecskék. Sőt a modell megjósolt részecskéket az "üres" helyeken a tulajdonságaikkal együtt! Ez később bizonyítást is nyert, mert kifejezetten keresték ezeket a részecskéket és találtak is pont olyat mint amit a modell megjósolt.

Ez volt a kiindulási alap amit továbbgondoltak dimenziókra is, mert a modellnek vannak olyan részei amelyek nem részcskéket jósolnak meg hanem teljesen más irányba mennek el.

A modell ezt a részét még nem bizonyították, de már ez alapján keresik a bizonyítás lehetőségét!

Idő közben aztán találtak más az eredeti szuperszimmetrikus modellhez nagyon hasonlóakat a matematikában.

Ezért lett aztán több húrelmélet, például az egyik 26 a másik 11 dimenziót jósol.

Így most már tulajdonképpen az a kérdés hogy amikor módot találnak a bizonyításra (pl nagy Hadronütköztetőben, vagy bárhogyan máshogy) akkor melyik elméletet fogja bizonyítani amit találnak.

Kicsi esély, de van még arra is persze hogy mindet megcáfolja egy új ismeret és utána vakarózhatnak hogy az eredményt hogy is értelmezzék és legyártsanak egy minden másra beleértve az új ismeretet is egy érvényes új elméletet. De jelenleg ha tippelni kellene akkor több rá az esély hogy valamelyik a szuperszimmetrián alapuló húrelmélet lesz a befutó, mint hogy egyik sem. Egyszerűen több rá az esély, túl sok mindent megmagyaráz és túl sok az összefüggés hogy véletlen legyen.

A lényege az egésznek hogy ez mindig is így működött, a meglévő fizikai ismeretekre "ráhúztak" egy matematikai modellt, aztán az ismeretek bővülésével a modell már nem tudott mindent megmagyarázni ki kellett ötleni egy újabb modellt amivel lehetett pontosabban számolni.

A szuperszimmetriával és a hozzákapcsolódó húrelmélettel találtak egy matematikai modellt ami valószínűleg pontosabban írja le a világegyetemet és annak minden működését mint a jelenleg használt matematikai modellek. Ezt fizikusok mondják nem is kevesen! És keresik a bizonyítás lehetőségét a modell jóslatai alapján, illetve akik nem keresik azok várnak a bizonyításra.

Egy dolog elég biztosan kijelenthető, ha van is plusz dimenzió, akkor az eltérő az ismert 3-tól.

Ha ugyanolyan lenne, akkor az ősrobbanáskor semmi sem írta volna elő, hogy csak a mi ismert 3 dimenziónkban jöjjön létre az anyagi világ, létrejöhetett volna a mondjuk négyből bármelyik három kombinációjába és akkor lennének "átfedések", amit észlelnünk kellene.

Tehát, tegyük fel, lenne a mi világunk az ismert 1., 2. és a 3. dimenzióban, lenne egy az 1., 3., 4. dimenzióban, egy a 2.,3. és 4. dimenzióban és így tovább.

Ha 4 dimenzió lenne, akkor a "párhuzamos" világoknak lenne 2 közös dimenziója a mienkkel, ha ott lenne anyag, annak a 2 D-s "metszeteit" látnunk kéne és nekik is a minek metszeteit. És persze akkor valamilyen módon kölcsönhatások terén is lenne kapcsolat.

Tehát az a verzió, hogy a 4. dimenzió pont olyan, mint a mi 3 dimenziónk, kizárható.

#11 kérdésedre: például idődimenzió. A dimenzió egy fogalom, amely azt fejezi ki, hányadat szükséges az adott rendszerben lévő elemek meghatározásához. Ne tévesszen meg a tér mint világunk jelenleg három irányúnak képzelt leírása, és a tudományban használt tér vagy térelmélet megjelölése. Ez két külön dolog.

#12 igen, és a pontosan ezt írja le: a hétköznapokban mindenki által térnek nevezett dolog három, míg a tudományban más dolgot jelölő tér nagyobb, mint három dimenziós.

#13 fontos, hogy szavaink ugyanazt a fogalmat takarják (jelöljék). A tudomány vizsgálja a való világ jelenségeit, tapasztalatait rendszerbe foglalja. Ez az elmélet. Az ismert, megtapasztalt dolgok rendszerbe foglalása. Azonban tudásunk véges, tehát van határa. És ott van egy csomó ismeret egyadott dologról, de nem mannyi, hogy elméletté álljon össze. Ezért a már meglévő ismeret alapján a tudomány hipotézist gyárt a még nem ismert, de feltételezetten létező tulajdonságokra. Néha több hipotézist is. Ennek lényege, hogy alulról (az ismert dolgok irányából) ellentmondásmentes, azokra szervesen támaszkodik. Felülről viszont nyitott, reméli, hogy majd a tapasztalat egybevág az elképzelt modellel. A teljesség kedvéért, van egy harmadik gondolati forma, a fantázia. Ennek lényege, hogy semmi se köti. Akinek kevés ismerete van, elhiszi, mert a fantázia egyik ismérve, hogy relatíve egyszerű.

A való világunkat, amit közönségesen térnek nevezünk, három dimenziósnak képzeljük. Minden elmélet erről szól. Vannak merész hipotézisek, amelyek – nagyon óvatosan – megkockáztatják, hogy hátha annyira kevés az eddigi ismeretünk, hogy mégis lehet több mint három. Ezek a hipotézisek azon vágy alapján születtek, hogy még nyitott kérdésekben hátha így gyorsabban jutunk eredményre (elméletté áll össze). Ezen túl pedig van a fantázia, amely megtapasztalta a világ bonyolultságát, és úgy gondolja, a térdimenzióban a 3 túlságosankicsi szám, legyen itt is jó nagy. És legyártja a minden alapot nélkülöző multiverzumot és egyéb, nyakatekert megoldásokat, remélve, hogy aki nem érti meg, elfogadja (lásd tömeghatás). Azonban fontos megérteni, felelősség nélkül vitatkozni csak fantáziáról lehet, amelyről jelentésénél fogva nem lehet valós tapasztalat. Minden más esetben a vita rendkívül felelősségteljes, hiszen mi van, ha valaki okosabb cáfol.

Ezért meddőnek látok olyan fantáziálásról vitát, amelyben semmi nem köt, bárki bármit mondhat, hiszen bizonyítás nem létezik – ergo cáfolat se.

"Ezért meddőnek látok olyan fantáziálásról vitát, amelyben semmi nem köt, bárki bármit mondhat, hiszen bizonyítás nem létezik – ergo cáfolat se."

Ezért írtam az előzőt, biztonsággal csak pár dolgot kizárni tudunk, a többi nyitott kérdés.

"ahhoz, hogy a tér begörbüljön, ahhoz valahova kell görbülnie"

A "józan paraszti eszem" nekem is ezt mondja, viszont onnantól, hogy a térgörbület kifejezés csupán egy rossz analógia jobb híján a téridő torzulására, ez nem elég bizonyítéknak.

Maga a tér 2D-ben ábrázolása, begörbüléssel a harmadik felé is egy sántító értelmezés-segítség.

Valójában a téridő-görbület egy olyan függvény, ami a tér 3 és az id ő 1 dimenziójának pontjaihoz (négyváltozős!) rendel egy-egy értéket és ezzel már ÖTÖDIK dimenziót jelent matematikailag, tehát minden vizualizációja hibás kell, hogy legyen, a "görbület" szó is. Csak nincs jobb.

2 "A húrelmélet ennél még jóval több dimenziót is feltételez (matematikai alapon számították)."

Azok nem idődimenziók, te szerencsétlen. Mind térdimenzió

Az időnek csak egy kiterjedését, azaz dimenzióját ismerjük, ami egy irányba terjed linerálisan. Három állapota van : jelen, mult, jövő.

Vannak kvantumfizikai interpretációk, melyben ezek megférnek egyetlen egyesített elméletben, de egyrészt túl hülyék vagytok hozzá hogy megértsék, másrészt ezotérikus lenne, így úgyis letojnátok. Emígyen megkíméllek vele titeket

Wadmalac, én a kizárólag térdimenziókról beszéltem. Amúgy a görbülés rosz szó, de mi mást használnék? Volt már erről (a 4 dimenzióról) egy vitám, nem szeretném megismételni, de én nem csak a 2 dimenziós szemléltetés miatt tartok emellett ki. Mivel ahol tér "ömmagába csavarodik" (ez a kifejezés nem feltételez magasabb dimenziókat) ott nem Euklideszi geometria lesz. Annak pedig a definíciójában benne van a magasabb térdimezió, minden más kérdező nevében elnézést #19, hogy nem tettem hozzá minden dimezió szavamhoz, hogy tér. De nem állítom, hogy létezik 4 dimenzió, csak azt, hogy ez következik a relativitás elméletből.

#19 Ha mindnkit lenézel, nem lesz jó vége. Csak gondolj bele, hogy annyit mondták, hogy belekötöttél egy nevetséges dologba, majd mondtad, hogy tudok valamit, amit ti nem, de nem mondom meg. Ennek mi értelne volt?