Az univerzum végtelen?

nos, bizonyos elméletek szerint igen, hiszen folyamatosan tágul, és így gyakorlatilag a végtelenségig nagyobb lesz.

feltéve, ha csak egy univerzum van, mert ha igaz a multiverzum elképzelés, akkor egyszerre ez több univerzummal is működik :) és így mégnagyobb az egész. ajánlom figyelmedbe youtubeon a journey to the end of time videót, ami sokat mond az univerzum működéséről.

Nem tudjuk, végtelen-e.

Esélyes, hogy igen, mert határa tuti nincs, az önmagába visszahajlásnak meg nem tudjuk megtalálni a nyomát (kimérhetően görbültnek kéne lennie, hacsak nem rettenetesen nagy sugarú).

Az egy pontból tágulásnál gyakori félreértés, hogy meg kéne lennie annak a kiindulási pontnak.

De mivel minden egy pontban volt, az az akkori pont van most MINDENHOL, kitágulva. Szóval nincs közepe.

"a tér és idő végtelen de az anyag az véges"

Valahol logikus, nehéz azt elképzelni, hogy végtelen mennyiségű energia anno egyetlen, véges kis helyen volt, a véges mennyiség gondolata ezt reálisabbá, elképzelhetőbbé teszi.

Lehet, hogy így is van, véges mennyiségű energia, anyag oszlik el végtelen térben és időben.

Lehet. De nem tudjuk.

Lehet végtelen az is.

Igen, ez az önmagába hajlás jó gondolat.

Az a kár, hogy nem tudjuk ezt elképzelni.

Én valahogy olyannak gondolom, hasonlatképpen, mintha létezne egy két dimenziós világ, mint egy papírlap, amelyen tegyük fel két dimenziós lények élnek, körök, négyzetek, stb...

Lehet a világuk végtelen, ha önmagába hajlik, lesz belőle egy gömbfelület, de ezt azok a lények elképzelni sem tudják, hiszen számukra a harmadik dimenzió érthetetlen, valahogy velünk is ez történhet.

Ekkor természetesen ha a gömb tágul, vagyis növekszik, a két dimenziós világ is tágul, holott végtelen.

Tudom, az előző válaszom csak egy beszólásszerűség, anélkül, hogy bármit kifejtettem volna, vagy magam választ adtam volna a kérdező kérdésére. Kissé frusztrált pillanatomban született, de most pótolnám az elmaradást:

Ahogy említettem, a hármas válasz majdnem tökéletes. Az eleje teljesen jó, valóban nem tudjuk, hogy véges, vagy végtelen nagy-e az univerzum. Ha véges nagy, visszahajlik önmagába, ami az univerzum nagybani geometriájában nyomot kellene, hogy hagyjon. Ezt a nyomot keressük - egyelőre sikertelenül. Ez vagy azt jelenti, hogy nem hajlik önmagába, az univerzum végtelen nagy, vagy azt, hogy véges, de sokkal-sokkal nagyobb, mint a belátható része (a térfogata, jelenlegi mérési pontosságunkkal, legalább kb 30 milliószor nagyobb, mint a belátható részé.)

A banánhéj ott van, hogy egyetlen kicsi (valószínűleg véges kicsi) pontba a _belátható_ univerzum tömörült az ősrobbanáskori állapotában. Illetve bármely véges nagy része - ha az univerzum véges nagy, az egésze - is egy véges nagyságú pontba tömörült. Azonban ha a teljes univerzum végtelen nagy, akkor az ősrobbanáskori állapotában is az volt. Tehát semmilyen forgatókönyv alapján nem volt végtelen energia véges kis helyen.

"Azonban ha a teljes univerzum végtelen nagy, akkor az ősrobbanáskori állapotában is az volt."

Ezt diktálja a "józan ész". De ettől még nem biztos, hogy így van.

Ahogy egy exponenciális függvény is tartalmazhat végtelenül nagy Y értéket annak ellenére, hogy X értéke csak egy adott számig terjed, a végtelen téridő is elférhetett véges méretben.

Szóval ez a meccs még nem futott le.