Ha (tegyük fel) az univerzum végtelen, akkor hogyan tud tágulni?

Nem vegtelen, ahogy Einstein mondta:

"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."

Az univerzum lehet végtelen - jelenlegi ismereteinkkel és méréseinkkel nagyon is összhangban van a világegyetem végtelensége.

És természetesen attól, hogy valami végtelen, még lehet bővíteni.

Erre szoktam példának hozni azt, hogy vegyük az egész számokat. Mindegyik szám fogjon a kezében egy táblát, amin a saját száma, azaz azonosítója van. Így ki van adva az összes egész szám a táblákon - pont végtelen sok. Ámde érkezik még végtelen sok új szám, akiknek kellene szám a saját kis táblájukon. A számok királya erre kiadja az utasítást: mindegyik szám törölje le a táblájáról a számot, és írja oda az eredeti száma kétszeresét - és ezt mindegyik szám meg is tudja tenni. Így viszont minden második szám felszabdult, az újonnan érkezők felírhatják azt a kis táblájukra.

Azaz egy eredetileg is végtelen halmazt tudtunk bővíteni minden további nélkül. Pont így van az univerzummal is: pl minden kis része duplájára tud tágulni x idő alatt, akkor is, ha eleve végtelen nagy volt maga az univerzum.

Attól függ, mi a mérőszalag. Ha a mérőszalag egy tényleges mérőszalag, akkor nem, az nem tágul. Bármilyen kötött rendszer egybenmarad - legyen az gravitációsan kötött, vagy kémiai kötések által kötött, vagy bármilyen.

Képzelj el egy gumilepedőt, ami nyúlik tetszőleges mértékben. Ha a lepedőre köveket helyezünk, akkor a lepedő nyúlásával ezek a kövek egyre távolabb kerülnek egymástól. De ha pár követ összekötünk spárgával, akkor azok nem fognak egymástól eltávolodni, hiába nyúlik alattuk a lepedő.

A távoli objektumok vöröseltolódását meg pontosan az univerzum tágulása miatt látjuk. Az univerzum tágulása széthúzza az elektromágneses sugárzás hullámhosszát. Ezt hívjuk ún. kozmológiai vöröseltolódásnak, hogy névleg is meg tudjuk különböztetni a doppleres vöröseltolódástól.