Lehetséges, hogy ilyen az univerzum? Lent.

Igen, jelenlegi tudásunk szerint lehetséges.

Ehhez arra lenne szükség, hogy a térnek a legnagyobb méretskálákon legyen valamekkora pozitív görbülete. Ugyanis ekkor a világegyetem egy hipergömb lehetne, kb. úgy viselkedne, ahogyan leírtad.

Végeztek már ezzel kapcsolatos méréseket. Ezekből úgy tűnik, a térnek vagy egyáltalán nincs görbülete (és akkor egy szép sima, végtelen nagy világegyetemünk van), vagy pedig olyan kicsi a görbület, hogy a jelenlegi műszereink képtelenek azt kimutatni.

Ha a legnagyobb lehetséges görbülettel számolunk, amit a mérés hibája még megenged, akkor a becslések alapján legkevesebb 828 milliárd fényévet kellene utazni, hogy visszatérjünk ugyanoda, ahonnan elindultunk. (Ez hatalmas távolság, a látható világegyetem sugarának, 13.8 milliárd fényévnek a 60-szorosa.)

Ha barátkozol az angollal, itt egy videó, amiben szépen körüljárják a témát.

https://www.youtube.com/watch?v=AwwIFcdUFrE

#3-as válaszolónak

Igen, a terünk egy 4 dimenziós gömb felszíneként viselkedne, de ennek az időhöz nincs köze, ilyen szempontból az egy 5., külön dimenzió volna.

Az egészet egyszerűbb alacsonyabb dimenzió példáján elképzelni.

Van egy gömböm, aminek a felszínén sétál egy 2D-s emberke. Ha ez egy jó nagy gömb, vagyis a görbülete kicsi, akkor az emberke nehezen tudja megkülönböztetni a tökéletes síktól. Mégis, ha elindul egy irányba, egyszer visszajut a kiinduló helyére. A 2D-s emberke számára nincs értelme annak, hogy fölötte és alatta. A gömb felszínén belül és azon kívül nincs semmi. Ezek olyan pontok, amikbe lehetetlenség, hogy a 2D-s emberke eljusson, mert az emberkénk csak a gömb felszínén van értelmezve. Az idő pedig az emberke térbeli pozíciójától független, külön dimenzió.

Velünk hasonló a helyzet, csak 3D-sek vagyunk.

Az előre elrendeltségtől pedig szerintem a kvantummechanikai határozatlanság miatt nem kell tartani, de az már egy másik történet.

#2-es válaszoló voltam

#4-esnek

Mellékesen, a fantáziának igaziból van határa, az emberi agy neuronhálózatának végességéből adódóan. De a lényeg az, hogy fantázia nélkül nem jutottunk volna el arra a fejlettségre, ahol most vagyunk. Ugyanis mielőtt megvalósítottunk valamit, először el kellett azt képzelnünk.

Abban van egy kis igazságod, hogy nem minden fantáziálás, képzelgés célravezető. Mondjuk: tegnap óta nem láttam a szomszéd nénit, elvitték a földönkívüliek? Lehetséges, hogy így van, de léteznek sokkal hétköznapibb magyarázatok is.

Annyi bizonyos részemről, hogy matematikailag az egyenletes-végtelen világegyetem és a hipergömb egyformán elegáns gondolat, és egyik sem zárható ki (még), tehát a kérdést helyénvaló volt feltenni. :)

#2-es

"Akkor tegyük fel, hogy képesek lennének arrébbmenni a 4. dimenzió mentén.

És ez az!! Ez maga az idő!"

Gyakori hiba az időt negyedik térdimenziónak nézni.

Nem.

Ha van negyedik térdimenzió, az ugyanolyan, vagy legalábbis erősen hasonló, mint a másik három (esetleg görbülete más).

Az idő egy más téma.

Az igaz, hogy kezelhető megfelelő koordináta-rendszerben a térhez hasonlóan, sőt, azzal szinkronban, de attól még nem térdimenzió.

#1

"Úgy értve, hogy még a semmi sincs."

Akkor mi van, ha semmi sincs? Na ez egy kérdés.