Miért nem működik jelentősen az újrahasznosítás a világon és Magyarországon egyaránt?

Az egyes ember cselekvését a motivációja, vélt (ami hamis vagy valós) érdeke határozza meg. Sok ember cselekvését ezek eredője. Jelenleg a világ nagy többsége, mégpedig nagyjából egyenletesen szétkenve, nem érzi érdekének, más szóval a közhangulat, közérdek nem ez.

Az érdeket sok minden befolyásolja, de alapvetően mindenkinek van egy értékrendje, és tudatosan vagy anélkül ehhez hasonlít. A vélekedés az, hogy az újrahasznosítás túl kényelmetlen (nem fejlesztettek ki jó módszereket egyfelől, hamis pazarlás sugall erőteljesen a média másfelől), nincs haszna (ennek eldöntéséhez elég sok ismeret kell, és legtöbben ennek megszerzését fárasztónak találják). Ezen felül az is egy téves nézetrendszer, hogy az egyes ember semmit sem tehet, az összefogás viszont kifejezetten ellenzett sok helyről, elsősorban az érdekeltektől. Azt viszont megmutatni, hogy előnyös, csak akkor lehet, ha hiánya sok kényelmetlenséget okoz nagy tömegeknek. Párhuzamos és kapcsolatban álló problémakör ezzel a klímaváltozás. Annak hatásai már nyilvánvalóak, és mégsem fogadja el a többség, hogy lépni kellene. Nem látja az összefüggést.

Az átlagember tevőleges hozzájárulása nélkül a szelektív hulladékgyűjtés nem működik. Anélkül meg az újrahasznosításhoz szükséges ipari szelektálás elég költséges.

Az átlagembert olyan célok, mint tisztább jövő önmagában nem elégé inspirálják a szelektív hulladékkezeléssel járó kényelmetlenség, plusz munka elviselésére.

Japánban elég jól működik a dolog, sok évtizede már, de tudjuk, hogy a legtöbb ázsiai embernek, ha azt mondják, így kell csinálni, hát úgy is csinálja.

A népet motiválni kell és lehetőleg pozitívan, a negatív motiváció (büntetés, kukás nem viszi el az összeöntött szemetet stb.) nem elég hatásos. Ez ipari szinten is igaz, sok cégnek jobban megéri büntetést fizetni, mint kiépíteni a környezetkímélőbb megoldást.

Pozitív motiváció például a betétdíj, a szeparált leadásért visszajáró pénz.

Csak annak sajnos nagy költségszükséglete van, személyzeti költség, átvevőhelyek építése stb. és a benne forgó pénzmenyiség okán is, ami elég közvetetten és lassan térül csak meg.

Hatásos például a jól kitalált és átadott propaganda, de az is csak lassan, generációk alatt működik.

Mert egy ellenálló nép vagyunk. Arra szocializálódtunk az évszázadok alatt, hogy a hatalmon lévőket útáltuk, és ellenálltunk. Hol a töröknek, hol a németnek, hol a ruszkinak.

Szóval nem vagyunk egy rendes szabálykövető népség.

Ha nekünk fentről azt mondják, hogy tessék szíves szelektívem gyűjteni a szemetet, na akkor csakazértSE...

Hát azért van némi igazság a #3-ban, csak éppenséggel nem magyarázza meg azt, hogy sok más helyen sem megy. :)

Bár szerintem nálunk is nagyobb úr a lustaság, mint a durcáskodó csakazértsem.

Legalábbis ezen a téren.

Azt sem tartom valószínűnek, hogy az utcai hamuzós kukáktól fél méterre elpöckölt csikkek a polgári passzív ellenállás jelei.

Simán a nemtörődöm trehányságé és ifjabb korban a rosszul értelmezett lázadó lazaságé.

Semmi, puszta környezetvédelmi vészmadárság. Ezen már a '80-as években túltette magát az emberiség az ózon-lyukkal, savas esővel és "kihalásra ítélt" fajok problémájával együtt. Akkor attól félt mindenki, hogy nem lesz hova tenni a szemetet. Konkrétan New Yorknak volt egy nagy szemét-válsága, mikor már a lakosságtól sem tudták elszállítani a kukákat és a kikötőkben uszályokra gyűjtötték a hulladékot, mert a lerakók már nem vettek át szemetet. Aztán kiderült, hogy amint egy kicsit fentebb kúszott a hulladékkezelésért fizetett összeg akkor megérte kicsit távolabb is elvinni a szemetet ahol a kereslet-kínálat törvényei szerint már volt olyan földterület, amit megérte hulladéklerakónak használni. Ma ez ugyanígy megy pl. az elektronikai hulladékkal: ha itt nem éri meg feldolgozni, akkor elviszik Afrikába, Indiába, Kínába, ahol olcsón is foglalkoznak vele.

A szerves hulladék bomlása során metán keletkezik - ugyanaz a gáz, ami a mezőgazdaságban is -, csak a hulladéktelepeken ezt ma már fel szokás fogni és biogázként továbbértékesítik.

#9 "Ma ez ugyanígy megy pl. az elektronikai hulladékkal: ha itt nem éri meg feldolgozni, akkor elviszik Afrikába, Indiába, Kínába, ahol olcsón is foglalkoznak vele."

Elméletileg. A gyakorlatban leginkább lerakják valahol, ahol nincs törvényi szabályozás (esetleg könnyű korrupt hivatalnokot találni, aki szemet huny a törvénysértés felett). Aztán ott rohad a szabad ég alatt, legfeljebb a helyi nincstelenek járnak rá, és próbálnak kinyerni belőle valami eladhatót. Hogy eközben mi kerül a talajba, levegőbe, az már senkit sem érdekel. De innen, Európából ez már nem látszik, nyugodt szívvel vesszük meg a legújabb 8K-s TV-t, még ha nem is igazán van rá tartalom ami indokolná a cserét.