Miért gondolkodik a NASA-tól kezdve a SpaceX-ig mindenki kizárólag hold- és bolygófelszíni kolonizációban, égitestek körül keringő O'Neill cilinderek és Stanford tóruszok helyett?

Hold és Mars felszínén lehet helyi anyagokból építkezni. Oxigént, vizet előállítani. Idővel a helyi anyagokból lehet majd mindent gyártani.

Az űrben viszont nincs semmi. Mindent csak hozott anyagokból lehet csinálni.

NASA mindkét ötlettel foglalkozik.

SpaceX viszont hosszabb távon gondolkodik. Egy Marsi bázis lehet előbb-utóbb teljesen önellátó. Még ha a Föld egy katasztrófa miatt lakhatatlanná válik is. Űrállomások viszont nem tudnak teljesen önellátóak lenni. Illetve ha lehetnek akkor is csak egy stagnált állapotban. Bővíteni őket anyaghiány miatt nem lehet. Ezért szerintük az emberiség jövője miatt jobb Marsi városokat létesíteni mint földközelben maradni.

Egy esetleges Mars bázis annyiból lenne praktikusabb, hogy ott van kőzet, amiből lehet építkezni és van víz, ami felhasználható az életben tartó berendezés működtetéséhez.

Az számomra is furcsa, hogy miért nem építenek ilyen mesterséges gravitációval és önfenntartó életben tartó rendszerrel ellátott űrállomást. A folyamatos bővítésével akár űrvárossá is lehetne alakítani évtizedeken belül. Nem beszélve arról, hogy hihetetlenül hasznos kutatásoknak adhatna helyszínt. A mesterséges gravitáció élettani és egyéb hatásai. Az űrben működtetett életben-tartó berendezések fejlesztése, stb...

Jeff Bezos cége a Blue Origin tudtommal tervez ilyet fejleszteni. Remélem lesz belőle valami, mert én az űrvárosokban látom az emberiség jövőjét. A bolygó felszínek meghódítása a terraformálás miatt lehet érdekes, de ennek a koncepciója jóval utópisztikusabb, mint az űrvárosoké.

Nem beszélve arról, hogy nem sokkal bonyolultabb egy kezdetleges Stanford tórusz építése, mit egy embereket szállító űrhajó egy másik bolygóra. Mert ugye oda hónapokig tartana az út. Tehát a sugárzás-védelem és a létfenntartó rendszer működtetése amúgy is kellene rá. Az űrhajó forgatása esetleg mellőzhető, mert a súlytalanság egészségkárosító hatásai csökkenthetők pl. testmozgással. Ráadásul egy ilyen űrbázis megépítése sokkal kevésbé kockázatos, hiszen alacsony Földkörüli pályán keringene, tehát ha valami elromlik, akkor a legénység (akár űrturisták) egy órán belül kimenekíthetőek.

,,Űrállomások viszont nem tudnak teljesen önellátóak lenni."

Ez nem egészen igaz. Vannak aszteroida övezetek is a Naprendszeren. Amik ugyan úgy szolághatnak nyersanyaggal egy esetleges űrben működő bázis számára.

Ráadásul leszállni és elhagyni is sokkal könnyebb az övezetet alkotó aszteroidákat. Hiszen nincs akkora gravitációs kút, amiből ki kell szabadulni és nincs (akárcsak ritka) légkör is, ami jelentősen felhevíti a leszálló egységet.

Aha. Elszabadult a fantázia. Se idő, se tér nem szab határt neki. Úgy bármi lehet. Fejben.

A valós gyakorlatot azonban nem fogod megérni. Vagyis soha nem fogsz megbizonyosodni arról, mi miképpen jön létre a valóságban. Tudom, ez bánatos dolog, de sok minden az tud lenni. Például az a sok silányság is, ami egyre inkább körülvesz bennünket.

"Stanford tórusz"

Nézz utána egy kicsit: az is probléma, hogy nem vonzza azt, ami benne van, tehát nem lesz stabil a helyzete. Folyamatosan korrigálni kellene, hogy ne menjen el onnan, és ne essen végül a Napba.

Amúgy meg a teljes mértékben zárt önfenntartó életben tartó berendezések már ma is elég jól fejlődnek. A kínai Yuegong-1 98 %-ban önfenntartó, amiben az eddigi rekord 370 nap volt, amit eltöltöttek minden fajta utánpótlás nélkül. Ez gyakorlatilag egy mesterséges bioszféraként üzemel, amiben mindent visszaforgatnak és így beáll egy természetes körforgás, aminek a lakók is a részei. Pont mint a Földi bioszféra esetében.

[link]

Na ilyen berendezéskét kell fellőni először csak alacsony Föld körüli pályára. A gravitáció pedig ugye az űrállomás forgatásával simán megoldható. Persze ezzel is akad probléma. A forgó rendszernek a sugara nem lehet túl kicsi, mert akkor a legénység fejénél jóval kisebb lesz a mesterséges gravitáció, mint a talpánál, ami elég komoly fejfájást és más egészégügyi problémákat okozna. Ezt úgy lehet olcsón orvosolni, hogy két kis űrállomást kell feljuttatni, amik egy hosszú megfelelően erős acélsodronnyal vannak összekötve. A teljes rendszer megforgatásával elérhető a kívánt átmérő és a bővítése is kivitelezhető, ha újabb sodronyokat "fűzünk fel" rá, mint a kerékpár küllőinél. Így az egész űrállomás tömege nem lenne nagyobb az ISS-nél.

szóval totál megvalósítható már ma is a dolog, csak pénz és hajlandóság kérdése az egész. Természetesen az életben tartó rendszer fejlesztésével a 98 % kitolható 99-re majd akár 100-ra is. Tehát csak vészhelyzet esetén kéne utánpótlás. Amúgy meg akár évtizedekig is működhetne a rendszer totál elszigetelve az űrben. Főleg ha egy aszteroida övezet mellé irányítjuk, ott gyakorlatilag akármeddig...

Nyilván a SpaceX-nél és a NASA-nal is elagyaltak ilyeneken és úgy találták, hogy a Mars kolonizálása mellett teszik le a voksukat. Itt nyilván a befektetők befolyása is jelentős, azok meg hát nem feltétlenül bölcs és az emberiség jövőjét szelelőt tartó emberek...

Azt persze senki sem tudja, hogy alakul az emberiség űrben való terjeszkedése. A mostani "bolygósovinizmus" egyértelműen jelen van. Nagyon nehezen tudunk elszakadni attól a gondolattól, hogy egy élőlény csak bolygófelszíneken tud létezni. Nyilván magunkból indulunk ki és ami eddig bevált az bizonyára máskor is be fog. De ez egyáltalán nem szükségképpen igaz: Ne feledjük, hogy a óceánokban kialakult élet is kimászott anno a szárazföldre, és végül pont egy szárazföldi faj lett képes belépni az űrkorszakba, holott egy halnak is kb. ugyan annyira élhetetlen volt a szárazföld, mint nekünk most az űr.

A végtelenség lehetne sorolni az előnyeit és hátárnyait a bolygó felszínekhez való ragaszkodásnak. De ha úgy istenigazából megnézzük egy élhetetlen bolygó felszíne nem sokkal jobb hely az űrnél, hiszen ott is csak életben tartó rendszerekkel fogunk tudni létezni. A sugárzás ott is probléma lesz. Barlangokat persze fúrhatunk, de ennyi erőből egy aszteroidába is. A nyersanyagok felhasználása ott is akkora probléma mint egy aszteroida öv esetében. Sőt még nagyobb is (bizonyos szempontból) hiszen nem lehet csak úgy elhozni onnan a bolygó roppant gravitációja miatt...

Nyilván van oka annak, hogy most az emberiség ennyire bolygó-soviniszta, és bizonyára van valami ami ezt indokolja is. De az eddigi hozzászólásokból ez nme derült ki. Mert amiket előnyként hoztatok fel a Mars mellett az egy aszteroida övezetnél is megoldható, sőt bizonyos szempontból még könnyebben is.

Ne feledjük, hogy az igazi veszélyt az űr jelenti. Hiába próbálunk itt-ott nyersanyagokat keresni és oda menni ahol sok van. Az oda vezető és a terjeszkedésünkhöz szükséges út mindig az űrön keresztül fog vezetni. Idővel szembe kell szállnunk vele és le kell győznünk! Erre csak 1 megoldás van: A Bio-regeneratív életbentartó rendszerek építése, amik kepések az űrben is működni. Az egytelen ilyen, amit ismerünk és tökéletesen működik az maga a Föld! Ha a Föld meg tud óvni minket, akkor tudjuk hogy ez lehetséges. Csak le kell utánozni. Ahogy az ősember is látta amikor belecsapa a villám a fába, hogy a fa felgyullad. Megtapasztalta hogy létezik a Tűz. De aztán itt nem állt meg. Rájött hogyan tudja ő maga is felébreszteni és sikerült! Most is ezt kell tennünk. Meg kell értenünk hogy működik a Földi bioszféra és le kell utánoznunk kicsiben. Így válhatunk olyan lényekké, akik képesek bárhol élni. Nyersanyagra persze mindig szükség lesz, de ahhoz el is kell majd menni érte... Kezdjük hát el felnőni ehhez a feladathoz és ne csak bolygók felszínében gondolkodjunk. Ne korlátozzuk be így magunkat...

Szóval én totál egyetértek a kérdezővel és azok akik lehurrogták vagy elbagatellizáltak a kérdésfeltevéséét, gondolkodjanak el azon, hogy valóban jó döntés-e legyinteni az ilyen űrbázisok fejlesztésére. Nyilán egy Stanford tórusz még nagyon a jövő! DE attól még elkezdhetnénk kísérletezni ilyenekkel. Nem értem miért akkora baj ez. Az űrben igenis lehet élni. Erre a Földi bioszféra a bizonyíték. Megvéd és ellát minket évmilliárdokig. Kezdjük el leutánozni és magunk is megcsinálni kicsiben. Akkor semmi sem állhat majd az utunkba...