Ha keringő feketelyukak egy idő után egymásba zuhannak, akkor az elektron az atommagba nem fog ugyanúgy?

Érdekes és fogós kérdés. Részben már megválaszolták.

Pár gondolatot tennék hozzá.

- Bármilyen mérő berendezést rakunk is össze a quantum gravitációs hullámok észlelésére, az atomokból fog állni.

Tehát az atomjai körül elektronok keringenek melyek mindegyike gravitációs hullámot kelt. A mérendő atom nem része a műszernek, tehát kicsit (nanométerekkel) messzebb is lenne mint a műszer "saját" atomjai.

Remélem tudtam ezzel érzékeltetni hogy ez "Mission Impossible" -> Vagyis nem évszázadokra vagyunk ettől, hanem a sohanapján kiskeddre. :D

- Az összeolvadó fekete lyukak gravitációs hullámait is csak azért lehetett érzékelni mert nagyobbak mint a "zaj" amit egy ilyen műszer mérni tudott. És azt is úgy hogy a föld 3 különböző pontján kellett 3 hatalmas berendezés hozzá, így alkottak 1 virtuálisan Föld méretű műszert. Azért hogy biztosan külön tudják választani amit szeretnének mérni és be is tudják háromszögelni hogy honnan eredt.

Az egy egy berendezés (2 x 4km -es méretű! [link] ) lézersugarak hosszváltozásának mérésén alapul, amit befolyásol szinte minden a berendezés hőtágulása, föld rezgési, a tükröző felület atomjainak rezgései stb...stb...

Egy elektron gravitációs hulláma amennyivel megváltoztatná a mért értéket annak több százszorosával változik meg a paraméter csupán a berendezés atomjainak rezgése folytán.

Ez pedig azt jelenti hogy ez a módszer és technológia amivel a FLY-k nél ez sikerült, teljesen alkalmatlan quantum gravitációs mérésekre.

Így megint oda jutunk módszer sőt még talán ötlet sincs a probléma megoldására.

- Viszont kérdésedre lehet hogy a válasz a protonok megjósolt elbomlása is lehet.

[link]

Bár ez már csak találgatás a részemről, de lehet hogy az elektronok gravitációs hullámkeltéssel vesztenek "valamit", amit az ősrobbanás energiájából kaptak és még nem ismerjük teljesen. És mivel nem tudnak lépni a quantált energiaszintjük miatt, egyszer eljő az idő amikor "átszakad ez a gát" és a protonokba "belezuhannak" így közösen megsemmisülnek...

@6: Merész abból kiindulva, hogy most nem látunk megoldást egy feladatra, azt jósolni, hogy soha nem lesz. Sorry, de én erre a vonatra nem tudok felülni. Kicsit a "nem tudom elképzelni, hogy meg lehet kerülni valahogy a problémát, szóval nem is lehet" alapon gondolkozol, ez pedig nem túl jó.

Amúgy a jelenlegi legjobb elfogadott modell, a részecskefizikai standard modell szerint a proton abszolút stabil. Egy-két, a standard modellen túlmutató, nulla százalékban alátámasztott modell szerint elbomlik, ez igaz, de más, a SM-en túlmutató modellek szerint meg nem. Ami a wikin olvasható kísérleteket illeti: tudod miért alsó határt adnak a proton élettartamára? Mert a világon semmit nem találtak, és ha a proton a jelzett időtartamoknál hamarabb elbomlott volna,az adott kísérletek kimutatták volna.

"átszakad ez a gát"

Én ezt azért nem tartom valószínűnek, mert szinte kizárt, hogy az elektronoknak legyen valamiféle olyan energiájuk, amiről mi nem tudunk, és amit csak arra fordítanak, hogy gravitációs hullámokat keltsenek.

Szerintem egy elektron egy atomban egyébként sem mozog (a klasszikus meghatározás szerint).

Ha mégis lenne ilyen, már biztos lenne olyan elektron, amelyik minden ilyen energiáját elveszítette... és akkor mi történik? Utána nyilván már nem tud gravitációs hullámokat kelteni.

Akkor leáll? Vagy szétesik? Vagy mi történik?

Semmi ilyet nem láttunk még soha.

"böszme nagy fekete lyukak kataklizmikus összeolvadásakor keletkező gravitációs hullámokat észlelni"

Most már neutroncsillagokat is mérünk így.

Azzal együtt, hogy igazad van abban, amit írtál - ez a módszer annyira jó, hogy a csillagászok azóta is körtáncot járnak. Olyan dolgokat tudunk így kimérni (pl. mi van a tejútrendszer középpontja mögött 5 galaxissal), amiről idáig fogalmunk se volt.

Ja, és ez távolságmérésre is jó. Ezért járnak a csillagászok két lábbal dobbantóst.