Mi okozza a szupernóva robbanást?

[link]

A csillagból kifogy a nafta, a tömegtől összeroskad és bumm.

Egy kicsit szofisztikáltabb a történet a tudomány jelenlegi állása szerint. Elég részletesen végigszámolták az egymást követő eseményeket, és ezek egyeznek is a megfigyeltekkel, és a kísérletekkel is. Ahhoz képest hogy percekben-másodpercekben mérhető időintervallumokról beszélhetünk a végjátékban, jó pár oldalt tele lehetne írni a részletekkel. Először is, nem robban szét a mag, mint egy hidrogénbomba. Odáig okés, hogy a gravitáció által összenyomott, egyre sűrűbbé és forróbbá váló anyagban egyre nehezebb atommagok is tudnak fuzionálni. A fordulópont a vasatom-magoknál történik, mivel a vas atom található energetikai szempontból a nukleáris völgy legalján, innentől kezdve a fúzió nem energiatermelő, hanem energianyelő folyamat. Amikor elvasasodik a csillag magja, ekkor már békebeli 14 millió fok helyett már 4-5 milliárd fok van, és nincs megállás, mert a gravitáció tovább húzza össze a magot, vagyis munkát végez, ami energiafelszabadulással jár. Tovább forrósodik a mag, és eljön az a pillanat olyan 8-10 milliárd fok körül, amikor a vas atommagok szétesnek alfa-részecskékre. Azért nem protonokra, mert az alfa-részecskék "nagyon" össze vannak rakva. Ez egy fázisátalakulás, ami hűti a magot, de a gravitációs satu tovább működik, és eljön az a pillanat amikor már minden vas atommag szétbomlik. Ehhez hasonló fázisátalakulások után elérkezünk odáig, amíg a magban csak elemi részecskék protonok, neutronok vannak, meg elektronok hogy semleges legyen a katyvasz. Ekkor a proton elnyeli az elektront, és átalakul semleges neutronná, és kisugároz egy nagyenergiájú neutrínót. Ez úgy 14 milliárd foknál van, és közben a csillag külső burka továbbra is zuhan befele. Ebben az extrém környezetben indulnak meg a bezuhanó anyagban olyan magreakciók, amik legyártják a nehezebb elemeket, pl az aranyat. Ezeknek az elemeknek legyártása extra energiaigényes, de abban a környezetben van bőven energia. Közben a magban iszonyatos mennyiségű és energiájú neutrínó termelődik, amelyeknek az elnyelődéséhez normális körülmények esetén több száz fényévnyi vastagságú ólom kellene. Viszont közben a bezuhanó köpenyanyag besűrűsödik annyira, hogy benn a neutrínók befogási hossza csak pár száz méter lesz. A neutrínók leadják impulzusukat a beeső csillaganyagnak, és szinte lefújják azt a magról. Ezt a felfújódó, kilökődő köpenyanyagot látjuk úgy hogy szupernóvaként kifényesedik, de nem azért mert forróbb lenne mint előtte, hanem azért mert rövid idő alatt nagyon megnő a térfogata. A kiégett forró mag pedig ott marad, attól függően hogy mekkora tömegű volt a csillag, fehér törpeként, neutron-csillagkén, vagy fekete lyukként.