Miért nem ütközünk bele a Napba?

A földnek van egy egyenes vonalú sebessége/lendülete.

A gravitáció miatt állandóan "kanyarodik" a pálya ellipszisben,ha fogalmazhatok így hogy érthető legyen

Ha netán megszűnne a vonzás ,elszállnánk ki a világűrbe.

Ezen állandó sebesség miatt keringünk,odakinn nincs ami fékezze a földet.

Egyszerűbben:

A Nap gravitációs ereje és a Földünk keringésének centrifugális ereje ellentétes irányú és kiegyenlítik egymást.

Őőőő ha kiegyenlítik egymást, akkor nem kanyarodnánk.

Az a lényeg, hogy ha a Földet meg a Napot megállítanánk, akkor összezuhannának. De nem állnak, hanem egymáshoz képest mozognak, ha a Napot rögzítjük akkor a Föld oldalirányban erősen kering. Ez az erős keringés egy olyan mozgás, amit a Nap vonzásának korrigálása tart azon a pályán, ha nem lenne, elszállna.

08:26-nak:

"Őőőő ha kiegyenlítik egymást, akkor nem kanyarodnánk."

Valójában nem is kanyarodunk, mivel ha van centrifugális erőnk, akkor nyilván "áttértünk" forgó koordinát rendszerbe.

De ez szerintem is inkább bonyolítja, mint egyszerűsíti a dolgot, úgyhogy azt javaslom, hagyjuk azt a fránya centrifugális erőt és maradjunk annyiban, hogy az első elég jól leírta.

Kérdezőnek: Képzeld el, hogy a Földön állva fogsz egy kavicsot és eldobod messzire. Ugye a kavics egy ideig repül aztán leesik, minél jobban eldobod annál messzebb esik le. Namost ha egyre messzebb dobod el, akkor egy idő után (persze képzeletben!) már olyan messzire dobod, hogy ahogy esik lefele, úgy a Föld is gömbölyödik alatta igaziból folyton esik lefele, de mivel a Föld nem sík, hanem gömb alakú... sose éri el a felszínt...

Na így keringenek körülöttünk a műholdak...

És mi is ugyanígy keringünk a Nap körül... folyton zuhanunk lefele, de közben oldalra is "repülünk" és ezért végülis sose zuhanunk le.

Hát most lehet, hogy bonyolultabban írtam le, mint az első meg a harmadik, de próba szerencse... :)

Épp ez az, amit mondtál, hogy ha a keringési sebesség egy picit más lenne, akkor bizony nem így állna fenn a Föld-Nap viszony. Nagyon sok véletlennek és egybeesésnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy most.

Ha érdekel ez a téma, ajánlom figyelmedbe egy portugál író, Dos Santos: Az isteni formula c. könyvét. ( [link] ) Ebben a regényben többek között épp ezeket a véletleneket feszegetik, néhol vallásos megközelítéssel is, hogy vajon kellett-e egy teremtő, hogy minden ennyire klappoljon, vagy szimpla matematika az egész?

Jajistenem. Nem, ehhez nem kellett véletlen.

Volt egy anyagfelhő, ami a gravitációja nyomán elkezd összehúzódni. Eközben elkezd forogni, mert csak, ezt fogadd el, ha jó leszel fizikából majd megérted.

Egy részéből, ami eléggé középen van, a Nap lesz, a maradékből meg a bolygók. Ami túl lassan megy, az a Napba esik, ami túl gyorsan az elszáll, vagy elnyújtottabb ellipszisben kering, ami meg normális sebességgel az összeáll bolygóvá. Nagyjából.

Van egy köved egyre nagyobb erővel eldobod. Tegyük fel a levegő nem lassítja. Könnyű belátni hogy minél nagyobb az az erő ami kezdetben felgyorsítja, annál messzebb száll. Ugye repül, repül, majd szépen közelít a Föld felszíne felé a gravitáció miatt. Könnyen belátható, hogy van egy bizonyos sebesség amit ha elérsz, pont annyit fog a föld felé esni ez a köved, mint amennyit "kihajlik" alóla a Földfelszín a görbülete miatt. No ez a sebesség az első kozmikus sebesség. Ha ezt a köved eléri, többé nem fog leesni a felszínre, hanem szépen egy kör alakú pályán keringeni fog. No de mi van ha még tovább növeljük a sebességet? Nos először ugye kevesebbet esik a felszín felé mint amennyit kigörbül alóla a felszín, így -bár a kő pályája felszín felé görbül-, mégis emelkedni fog a felszíntől azaz távolodni fog. A sebessége ezekben a pillanatokban emiatt csökken, és a pálya görbültsége nagyobb lesz, azaz mostantól közelíteni fog a felszín felé. de amint közelít a sebessége újra növekedni fog, és ezért a görbület íve ismét nagyobb lesz, azaz egyszer csak nem közeledik tovább a felszín felé. ilyenkor a pályamenti sebessége a legnagyobb, és ismét emelkedni kezd a felszínhez viszonyítva. A kő pedig szépen egy ellipszis alakú pályán keringeni fog. Mi van aha a kezdeti sebességet még tovább növeljük? Nos könnyen belátható, hogy egyre elnyúltabb ellipszist kapunk a pálya alakjára, de a kő gyakorlatilag továbbra is kering. Aztán létezik egy olyan sebességhatár, ami fölé emelve a kezdeti sebességet, már nem lesz keringés, hanem a kő szépen állandóan távolodni fog a Földtől. Ez a határsebesség a második kozmikus sebesség. Ezek a bizonyos kozmikus sebességek a keringő, és körbekeringett testek (égitestek) tömegeitől, és a távolságuktól függ.

Komolyabban megfogalmazva ha egy test a másik körül kering, akkor a pontos körpályához adott távolságnál, adott tömegek esetén, egyetlen bizonyos 'v' sebesség tartozik csak. Ha ettől a sebesség eltérő, nem kör alakú a pálya. Ha a pillanatnyi sebesség nagysága kisebb az adott távolsághoz tartozó körpályát jellemző 'v' sebességnél, a keringő égitest közeledni fog, ha nagyobb, akkor meg távolodni fog. Ha a pályamenti sebességek értékének átlaga nem éri el az adott testekre, adott távolságban lévő első kozmikus sebességet, a keringő test be fog csapódni. Ha ugyanezen sebesség előbb említett átlaga ugyanazon körülmények esetén nagyobb, mint a második kozmikus sebesség, a keringő test nem is keringést végez, és elhagyja végleg a rendszert.

A kezdeti feltételek azok amik meghatározzák, hogy egy bolygó a Nap körül milyen távolságban, milyen excentritású pályán, milyen keringési idővel kering majd. Igazából nem teljesen igaz az, amit az előző egyik hozzászóló írt:

"Nagyon sok véletlennek és egybeesésnek kellett teljesülnie ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy most."

Pontosabban igaznak ugyan igaz, de én nem így fogalmaznék. Azt tudjuk hogy a Csillagok és a körülöttük keringő testek egyáltalán nem számítanak ritkaságnak az univerzumban. Mondhatni ez egy teljesen általános mozgási forma, és nem csak a csillag bolygó viszonylatában. Hogy pont ilyen Csillag, pont ilyen bolygó és keringési idő legyen, az már valóban a puszta véletlenen múlik. De könnyű elképzelni azt a változatosságot amit a kezdeti feltételek eltérő voltából fakadó rengeteg-féle Csillag-bolygó rendszer alkothat. Kár tehát a Napot és a Földet kiragadni, mert csak a tejútrendszerben 150 milliárdnyi csillag lehet, és nyilvánvalóan a bolygók száma is hatalmas

maci

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy "tökéletes" körpálya nincsen. A Föld pályája sem teljesen kör alakú, bár az eltérés igen kicsi. (Pálya excentricitás: 0,017%)

Általában a keringő objektumok sem PONTOSAN a körpályához tartozó keringési sebességgel keringenek az anyaobjektum körül. Pl. a Hold évente kb. 4,5 cm-rel távolodik tőlünk, azaz ennyivel "tágul" a pályája évente. A mesterséges holdak többsége olyan pályán kering,hogy néhány 10 év múlva belép a légkörbe, és elég.

A Föld valamiért igen nagy pontossággal közelíti az "ideális" sebességet. Ez azt jelenti, hogy bár spirális pályán a Nap felé tart, a süllyedés (azaz a Naphoz viszonyított magasság csökkenés) annyira kicsi, hogy bizonyosan nem ez fogja a Föld végzetét okozni. (Ha jól emlékszem, néhány cm/év, ami a 149,6 millió km-es pályasugárhoz mérten elenyésző.)

Pedro