Hogy lehet hogy hivatalosan 130 feletti az IQ szintem (legutóbb egy teszten 138), de mégis buta vagyok?

"Nem látom semminek értelmét, csak vagyok. Ha lehetne, szívesen átadnám ezt az érzést, aztán rájönnél hogy egy szenvedés az egész."

Nem kell átadnod, én is pontosan így vagyok. Kíváncsiságból megcsináltam én is egy tesztet, hát ez lett:

[link]

Ezt hívják bizonyítéknak. Hát, 130 tényleg nem vagyok, de a top 10%-ban lenni sem rossz.

#21:

Ó, és egyébként nekem az segített, hogy elkezdtem írni. Ajánlom neked is, nagyon jól megdolgoztatja az agyad, és ha valami olyasmiről írsz, ami érdekel, amit szeretsz, az nagyon élvezetes tud lenni. Na meg egy nagy szenvedés is, ha komolyan írsz, de legalább nem az a "csak vagyok" féle szenvedés.

Az egyetem értelme az, hogy bizonyos állásoknál, mint pl az enyém, ott +15% egy BSC, +30% egy MSC és +60% egy PHD. Ezeket a képzéseket lehet munka mellett is csinálni, főleg, ha valakinek a kognitív képességei ezt még támogatják is.

Ennek ellenére vannak nálunk olyanok, akiknek 8 általános végzettségük van és lepipálják bármelyik PHD hallgatót a szakmában. Nekik az iskola csak időrablás volt.

A tudás megszerzésére valóban közel sem optimális út az egyetem. Sokkal többet tudtam magamtól és a field-en dolgozó kollégáktól tanulni, ráadásul gyorsabban, hatékonyabban és felesleges szívatások nélkül. Ilyen értelemben az egyetemnek valóban kevés értéke van. (műszaki infó szakon legalábbis)

Ellenben mostanában, hogy megnyíltak az online oktatások, végre elérhető rengeteg előadás online. Asztrofizika, pszichológia, neurológia, hadtörténet előadások olyan érdekesek és ezeket nem tudnám könyvből ilyen jól összefoglalva és ilyen sokoldalúan megtanulni, ezért élvezem az egyetemi oktatásokat. Anyátok közt és ponró és Fortine helyett ez megy esténként a gépen. És képzeld, ezek miatt leszek még okosabb. De ugyan ez a boldogsághormonnal egybekötött fejlődési vonal fogott meg, amikor sommelier képzésre iratkoztam be - de azt most nem lehet megtenni a korlátozások miatt.

"Ez mellett meg lehetséges hogy az EQ-d (érzelmi intelligenciád) alacsony. Hogy valaki mennyire sikeres az életben azt inkább az utóbbi határozza meg."

Nem kötözködöm, csak ellentmond az ismereteimnek. Tudnál légyszi egy cikket mutatni, ami a sikeresség és EQ kapcsolatát bizonyítja?

Cikket nem is, de példát az 5G fejlesztő csapatból:

Féléves értékeléskor csak azt számít, milyen jót mondanak rólad a többiek, nem az, hogy mennyi és milyen feladatokat oldottál meg.

Ha a feladatok tizedével foglalkozok csak, de a többiek azt mondják, hogy jó velem együtt dolgozni, mert a fingós vicceim mellett tudok figyelni a másikra, ha az épp elakad, akkor 100% bónuszt kapok. Ha a feladataimat 100% megcsináltam és mások feladatában is részt vettem és vállaltam ügyeletet is, meg olyan debug session-öket az ügyféllel, amikhez senki nem értett és nem is az én feladatom lett volna, az semmit nem számít 0% bónuszt kapok, mert a kollégák szerint állandóan csak a munkára koncentrálok és nem lehet velem fingós viccekről beszélgetni.