Régen tényleg több hó volt vagy csak az emlékek "szépülnek meg", hogy a tél az havas tájat jelent?

Mondjuk 50-60 évvel ezelőtt egy kisebb tó úgy befagyott még december elején, hogy némi szerencsével még március elsején is korcsolyázhattál rajta. Olyan pedig, hogy két hónapig ne síelhettél volna, nem fordult elő (vagy csak rendkívül ritkán).

30 éve ez már nem volt ennyire biztos, de errefelé még nem nagyon hóágyúztak, de síelni csak kevésszer nem lehetett. Ma már az nagy szó, ha jó helyen (mondjuk Eplényben) egy télen van 30 síelhető nap.

Gyerekkoromban (90-es évek, 2000-es évek eleje) az volt a ritka, ha karácsonykor nem volt hó, gyerekként mindig féltem ettől, és max. 1-2-szer fordult elő a fekete karácsony. Ma pont fordítva van.

Mindig a havazást vártuk, ha beköszöntött a tél, és rémálmainkban sem fordulhatott az elő, hogy ne legyen hó. Vártuk az első hóesést, ami sokszor már novemberben bekövetkezett. Amikor nagyon kicsi voltam, a mikulásokra is úgy emlékszem, hogy akkor már rendesen "tél" volt (vagyis a cicák az udvaron akkor már folyosókat vágtak maguknak és úgy közlekedtek, a kutya meg élvezettel fetrengett a hasáig érő hóban, és persze mi, gyerekek élveztük a legjobban a szánkózást, hócsatákat). A mai gyereknek a szánkó szerintem már ismeretlen játék, nekünk ez mindennapi dolog volt télen... Már ez önmagában is jelez valamit... Egymást is húztuk, sőt, volt, amikor apám húzott odahaza, így mentünk barangolni vidéken, és átfagyva, dideregve léptünk be a házba...

Tehát az a fogalom is más volt, hogy "hó van". Nem néhány mm esett, ami már délutánra is el is olvadt, mint mapanság, hanem ha hó esett, az napokig, hetekig megmaradt, és térdig gázoltam a hóban, a háztetőn, faágakon is vastagon állt, az ereszen jégcsapok nőttek, és ha kimentünk játszani, tuti, hogy átfagyva, vizesen mentünk be a házba órákkal később. Szerintem a mai gyerekek már nem ismerik ezt az élményt. A táj, a város ilyenkor hópaplan alá került, az utakat is elfedte a hó, az autók komótosan csúszkáltak rajta. Hetekig, hónapokig az a romantikus, elhaló, havas, ködös világ vett körül minket. Az nagyon ritka és furcsa volt (ami ma teljesen mindennapos), hogy száz ágra süt a nap, igazából ez nekem ma is furcsa és szürreális, a mai fiataloknak meg szerintem már ez a természetes.

Szerintem a tél igazi hangulata mára teljesen elveszett, az, hogy nagy ritkán mutatóba esik valami kis hóréteg, ami órákkal később már el is olvad, az nem tél, és a mai gyereknek fogalma sincs szerintem arról, amiről írok. Nem arról van szó, hogy az emlékek szépülnek meg, egyszerűen a tél az tényleg tél volt régen, és nem eze a napsütéses +1-2 fokos akármi, mint most. Persze régen is ment fagypont fölés a hőmérséklet, és hó sem mindig volt, de ez az állapot volt a ritka. Ma éppen hogy fordítva van, sajnos.

9

Tényleg.

Régen volt, hogy méteres jégcsapok lógtak a tetők szélén, az olvadó-visszafagyó hóból.

Az utóbbi 20 évben alig volt ilyen, ha volt egyáltalán.