Az ember inkább húsevő, mint növényevő?

"Karnivor tulajdonságok

-Az embernek sok apró zsírsejtje van, mint minden húsevőnek. Egy kutatócsoport összehasonlította a zsírsejtek szerkezetét a különféle állatokban és érdekes megfigyelésre jutottak: a húsevőknél nagyobb a kisebb zsírsejtek száma, a mindenevőknél pedig kisebb a nagyobb zsírsejtek száma. Megállapították, hogy az emberek mintaszerű húsevők, anyagcseréjük és energiaháztartásuk olyan étrendhez igazodik, amelyben a szénhidrátok helyett a lipidek és a fehérjék jelentik az energiaellátás alapköveit.

-Az emberek gyomornedvének savassága minden kétséget kizáróan húsevőkre jellemző. Az emberi gyomorsav-pH őseink esetében is 1.5 körül lehetett: ennek molekuláris képzése és fenntartása energetikailag iszonyatosan megterhelő – kizárólag akkor éri meg ezt megtartani és egyedül akkor lehetett erre őseinknek szüksége, ha kórokozókban, patogénekben gazdag táplálékok jutnak és jutottak be gyomrukba: ezek nem növényi, hanem állati forrást jeleznek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy növényevő főemlős rokonaink gyomorsav-aciditása jóval kisebb, a pH-ja 4 és 6 között mozog. Mindenevőknél ez az érték 2 és 4 között tendál.

-Az ember energia-extrakciós kapacitása növényekből rendkívül kicsi. Csimpánzokhoz viszonyítva a vastagbelünk – ahol a rostot energiává kellene feldolgoznunk – 77 százalékkal kisebb, vékonybélünk ezzel szemben, ahol a makrotápanyagok felszívódnak, 62 százalékkal nagyobb. Úgy tűnik, bélrendszerünk morfológiai adaptációi az állati eredetű élelmiszerek fogyaszthatósága és feldolgozhatósága érdekében történtek meg sokezer évvel ezelőtt, de ezzel párhuzamosan a magas rosttartalmú növényi élelmiszerekről őseink le is mondtak.

-Őseink a főemlősök mászó-képességeit is elveszítették, helyette a dobás képessége vált fontossá. Válluk és a mi vállaink szerkezete ugyanis a húsevőkhöz való alkalmazkodás eredménye: a vadászatban és a ragadozók elleni védelemben rendkívül fontos és hasznos tulajdonság volt. A csimpánz válla – ezt manapság egy állatkertben is meg lehet figyelni – a fák megmászásához igazodik.

-Az emberek sokkal magasabb zsírtartalékkal rendelkeznek, mint a csimpánzok, legközelebbi rokonaink. A nagy mennyiségű zsír szállítása azonban a szervezet számára energifogyasztást jelent, “pénzbe kerül”, valamint csökkenti az üldözés, a gyors helyváltoztatás sebességét, kisebb a robbanékonyság – viszont lehetővé teszi a böjtöt: őseink vadászat, menekülés és élelem gyűjtögetése idején étkezés nélkül éltek túl hosszú napokat vagy akár heteket. A majmok folyamatosan étkeznek és növények veszik körül őket – nincs szükségük erre a funkcióra. Ha növényevők volnánk, nem alkalmazkodtunk volna ehhez a képességhez az ősi időkben, anyagcserénk és életmódunk nem igényelt volna erre egy komplett sejten belüli és szervezetszintű rendszert.

-Az emberi állkapocs és fogazat őseink idejében összezsugorodott, a növényevőkre jellemző őrlési képességet szinte elveszítették. Ismeretes, hogy a korai emberek olyan eszközöket készítettek, melyek elősegítik a hús sütést megelőző feldolgozását. A feldolgozott hús rágásához és lenyeléséhez így 39–46 százalékkal kevesebb erőre volt szükség, mint amekkorát feldolgozott gyökérzöldségek fogyasztása igényelt volna. Az evolúció során a növényi ételek feldolgozási, emésztési képességéről azért mondtunk le, hogy az agynak a koponyában nagyobb helyet biztosíthassunk. Eszközhasználatunk pedig megmagyarázza azt is, hogy miért nincsenek húsevőkre jellemző, hegyes szemfogaink például – nem csupasz fogainkkal kellett tépnünk a nyers húst az állati tetemből."