Van rá lehetőség ELMÉLETBEN, hogy eltűnjön a valószínűségszámítás és statisztika?

Egy másik megközelítés: Mondjuk kíváncsiak vagyunk az emberek véleményére valamiről. Ehhez megkérdezünk X embert, és abból következtetünk a teljes sokaság véleményére, és még sok egyéb dologra.

A jövőben hiába tudunk mondjuk minden egyes embert megkérdezni, akkor is statisztikailag kezelni kell, hogy hányan kamuztak, hányan ingadoznak egyik napról a másikra, stb.

Már ott bukik a dolog hogy tegyük fel azt számolja ki a gép hogy jön Manyi néni és megtölti ezt az asztalon lévő bögrét frissen fejt tejjel. Én meg fogom és földhöz vágom hogy darabokra törik a bögre, hogy csak ne mondja meg az a rohadt gép hogy mi lesz.

Azt meg nem gondolhatja senki komolyan hogy mindig valami megakadályozza úgy hogy ne tudjam megváltoztatni amit a gép kiszámol. Vagy ha azt mondja a gép hogy x óra y perckor iszok egy pohár vizet akkor iszok ha akarom ha nem, nem tudom megakadályozni a kezem akkor is odateszi a poharat és akkor is nyelem le a vizet hiába ellenkezni akarok. Vagy azt se mondja hogy nem akarok majd ellenkezni, én pedig már most eldöntöttem hogy azért is keresztbe teszek a gép jóslatának. Nem ez a tapasztalat a világról hogy úgy működne, kivéve valami rémálomba ahol futni kéne egy hadonászó maszkos láncfűrészestől és mozdulni se tudok előle, hanem inkább felé haladok, hiába tiltakozik minden porcikám az ellen.

Egyébként meg a sima józan észen túl az ismert ide vonatkozó tudományt is figyelembe véve a kvantummechanika előadáson egyetemen is elmondják hogy a kvantummechanika axióma szinten tartalmazza a véletlent.

Egyébként meg vannak rá tudományos kísérletek is. Rejtett paraméteres kísérletek az összefoglaló nevük. Az hogy vannak bizonyos paraméterek melyektől függ a kísérlet végkimenetele és hátha vannak olyan paraméterek is melyektől függ, de nem tudjuk ezen paramétereket. Végig lehet számolni úgy is hogy vannak meg úgy is hogy nincsenek ilyen rejtett paraméterek, annak ellenére hogy eleve azt tesszük fel hogy nem tudjuk milyen paraméterektől függ még ha léteznek azon paraméterek is. Persze sokszor el kell végezni és ebből kell utólagos adatelemzést előre megadott szabályok szerint. Az egymástól függetlenül elvégzett kutatócsoportok elemzési adataira meg rá lehet ereszteni egy metaanalízist.

A kísérletekből úgy látszik, hogy vannak objektív véletlenek, vagyis nem az ismereteink hiányából nem tudjuk előre, azaz hogy elvileg se tudhatnánk. Persze olyan is van ami nem objektív véletlen, csak azért véletlen vagyis előre nem vélt mert nem rendelkezünk kellő információval (amivel elvileg rendelkezhetnénk), de az megint más kérdés.

Az objektív véletlen interpretálható úgy, hogy olyan valami aminek nem létezik oka. Pl egy konkrét radioaktív részecske miért pont akkor bomolott le.

A koppenhágai interpetáció szerint az ilyen nem-determinisztikus esetekben az összes lehetséges módon megtörténik a különböző alternatív valóságokban, ezek közül mindig az egyikben találjuk magunkat. Szerte szét ágaznak a valóságok, ha elkezdjük mérni na az mikor bomlott le, vagy a kétrés kísérleten akkor alteregóink mást kapnak ami az ők valóságában történt.

Persze ezekkel nem tudunk kapcsolatot teremteni, nem tudjuk ellenőrizni hogy ez igaz e, de a kísérleti eredményekkel konzisztens az hogy éppen a lehetséges valóságok közül az egyikbe vagyunk a sok ág közül.

Vegyünk egy triviális példát, a kockadobást. Pontosan tudjuk, hogy mi a hatos dobásának feltétele. Csak kivitelezni nem tudjuk. Se most se később. Automatával se. Mert azt MOST kiszámolhatjuk, az adott körülmények mellett hogyan kell beállítani az automatát (beleértve a dobás módját erejét), de azt nem számolhatjuk ki, a DOBÁS PILLANATÁBAN mik a környezeti feltételek. Mert az meg kimérhetetlen. Ennek oka, hogy a mérés és kivitelezés között idő telik el. És MINDEN paramétert akár ismerhetünk, de aktuális állapotát ki nem mérhetjük.

A fő ok tehát az, hogy minden folyamat (mérés, számítás) elvégzéséhez idő kell, a világ viszont mozog minden pillanatban. És nincs egyenletünk és eszközünk a világ összes paraméterének számítására. És ekkor még a kvantumvilág belső sajátosságairól szót se ejtettünk. Pedig ott is volna miről.

16:35-ös:

Ez a kockás példa annyira nem jó a következők miatt:

Egy szabályos kockánál normál esetben minden számnak 1/6-od valószínűsége van, vagyis a 6-osnak is ennyi. Viszont sok gyakorlással akár növelhető ez a valószínűség hogy 6-ost dobj. Viszont ilyen dobó gép megépítése meg mérnöki kérdés. Mérnöki kivitelezési pontosságtól függ hogy mennyire közelíti meg a 100 %-ot (amit elérni nem tudunk) , meg nem mindegy a körülmények sem. Szélcsendes laborba pontosabban tud dobni mint valami szeles helyen vagy valami kockaköves úton rázkódó és időnként nagyot fékező kamion belterébe.

"Mintha ugyanezt mondtam volna...."

Ezt melyikre mondtad? Melyik hozzászóló voltál?