A gravitáció fényév sebességű vagy azonnali?

Szerintem nem állandó a sebessége.

Ha a fény vákuumbeli (erős gravitációs forrákotól távoli) terjedési sebességével hasonlítjuk össze, a legújabb mérések szerint minimálisan, néház ezred-tízezred %-al nagyobb a tejedési sebessége, a fénysebességnél.

Még nem történt meg ennek a kimérése, de valami kozmikus kataklizma bekövetkezésekor mindíg néhány perccel korábban érkeztek meg a gravitációs hullámok mint az onnan származó fotonok, a különböző mérőeszközeink adatait összehasonlítva.

Amire én gondolok, hogy a tér szerkezete jobban befolyásolja a gravitációs hullámok sebességét, mint a fény hullámok terjedési sebességét.

Aníg a fénysebesség "üres" térben, vákuumban a legnagyobb, és más közegekben lassabban terjed, én úgy látom, hogy a gravitációnál pont fordítva van, minnél nagyobb a gravitációs erőtér, annál gyorsabban tud terjedni benne a gravitációs hullám.

Ha mondhatok egy példát, olyannak képzelem el, mint a hanghullámok terjedését, amiknek a sebessége szintén a vivő közegtől függ, és amíg tengerszinten, normál levegőben ~330 m/s a hangsebesség, sokkal sűrűbb közegben, pédául acélban, ennek a sokszorosa.

Persze ne vedd készpénznek a válaszomat, lehet hogy tévedek és az elsőnek válaszoló kollégának van igaza.

A gravitációs hullámokat még csak mostanában sikerült kimutatni.

A fényév pedig távolság, nem sebesség.

"valami kozmikus kataklizma bekövetkezésekor mindíg néhány perccel korábban érkeztek meg a gravitációs hullámok mint az onnan származó fotonok"

Ez így önmagában kevés, ehhez a kataklizma pontos lefolyását is tudni kellene, például hogy a két hullám egyszerre indult-e egyáltalán.

#3

A világűrben vákuum van. Az, hogy nagy átlagban köbméterenként van mondjuk egy proton, nem oszt, nem szoroz. A foton, ha kölcsönhat valamelyikkel, akkor elnyelődik, el sem jut pl. ide. Ha viszont eljut, az azt jelenti, hogy nem hatott kölcsön anyaggal, és egészen idáig a vákuumban terjedt.

Tehát a fény a világűrben is fénysebességgel terjed. Nem létezik a világűrt kitöltő nagyon ritka "közeg". Közegnek azt nevezzük, aminek a részecskéi makroszkopikus léptéken nézve folytonos egészet alkotnak. Ilyen a világűrben pedig nincs. Bolygóközi és csillagközi térben egyedi részecskék vannak, nem egybefüggő közeg, amin a fénynek át kellene "rágnia" magát, és ami miatt a vákuumbeli fénysebességnél kisebb sebességgel tudna csak haladni.

@7: Itt azért felmerül pár kérdés.

,Az, hogy nagy átlagban köbméterenként van mondjuk egy proton, nem oszt, nem szoroz. A foton, ha kölcsönhat valamelyikkel, akkor elnyelődik, el sem jut pl. ide. Ha viszont eljut, az azt jelenti, hogy nem hatott kölcsön anyaggal, és egészen idáig a vákuumban terjedt."

Ha ez így működik, mi a helyzet mondjuk a vízzel, vagy az üveggel? Akkor is mondhatnánk, hogy amelyik foton eltrafált egy részecskét az elnyelődik, amelyik nem, az a részecskék között vákuumban terjedt. Azaz azt várnánk, hogy a fény intenzitása vákuumból átlépve üvegbe csökken, míg a sebessége marad fénysebesség. De nem ez a helyzet.

"Nem létezik a világűrt kitöltő nagyon ritka "közeg". Közegnek azt nevezzük, aminek a részecskéi makroszkopikus léptéken nézve folytonos egészet alkotnak"

"Bolygóközi és csillagközi térben egyedi részecskék vannak, nem egybefüggő közeg, amin a fénynek át kellene "rágnia" magát"

Ez eléggé kevéssé tűnik egzaktnak, annál inkább szubjektívnek. Mi az a részecskesűrűség, amitől "makroszkopikus léptékben folytonos" lesz valami? Miért pont akkora? Na meg van egy határvonal, amilyen részecskesűrűségtől felfelé a fény fundamentálisan másképp viselkedik, mint attól lefelé? Az egyiknél belassul, a másiknál nem? Mi ez a határvonal és mi lenne a fizikai magyarázata?

Plusz a millió dolláros kérdés, amit ha megválaszolsz magadnak, közelebb kerülsz a megoldáshoz: miért is lassul le a fény valamely közegben?

#Mojjo

Ezen az oldalon ritkán születnek egzakt válaszok, mivel a kérdezők nem szakemberek, akik értenék azokat.

A fény olyan közegben halad a vákuumbelinél észrevehetően kisebb sebességgel, amelyben a fotonoknak a közeget alkotó részecskékkel való ütközése gyakori, azaz a fotonok újra kisugárzása illetve szórása gyakori. Úgy is mondhatnám, hogy ha a szórási hatáskeresztmetszet nagy, és a szórócentrumok nagy sűrűsége miatt az elemi folyamatok száma is nagy.

Fény alatt ekkor természetesen a mi makroszkopikus tapasztalatainknak megfelelően mondjuk fénynyalábot értünk, azaz az eredő hatást, amely tovaterjed, és amelyek mérni tudjuk a sebességét. Ettől még a fotonok két kölcsönhatás között továbbra is a vákuumbeli fénysebességgel terjednek, mivel a részecskék között vákuum van.

Az űrt viszont nem tölti ki semmilyen sűrű közeg. Bolygók és csillagok közelében nyilván magasabb a részecskék koncentrációja, de galaxishalmazok közötti nagy üres terekben sokkal kisebb.

Tekintettel arra, hogy kozmikus távolságokról van szó, még ha be is következik egy nagy távolságról felénk haladó fotonnak egy töltött részecskével való kölcsönhatása, a legtöbb fotonnal nem ez történik, és ezért vagyunk képesek az általunk észlelt fény elemzésével a fényt kibocsátó objektumot vizsgálni (pl. az összetételét). Ezért értelmetlen a kvázi üres téren át haladó fény lassulásáról beszélni. Mert pár foton biztosan szóródik, de a többség nem, így az a fény, ami megérkezik hozzánk, és ami alapján pl. megállapítjuk egy csillag színképét, az bizony a csillagtól idáig nem találkozott semmivel, tehát a vákuumbeli fénysebességgel haladt.

@9:

"A fény olyan közegben halad a vákuumbelinél észrevehetően kisebb sebességgel, amelyben a fotonoknak a közeget alkotó részecskékkel való ütközése gyakori, azaz a fotonok újra kisugárzása illetve szórása gyakori"

Szóval pl az üveg az ilyen, és a fénnyaláb azért lassul le, mert az őt alkotó fotonok szóródnak az atomokon, meg elnyelődnek és újra kisugárzódnak?

Ez újabb kérdést vet fel. Mégpedig azt, hogy miért egy pontosan meghatározott szögben térül el a fénysugár abban az üvegben, és belőle kilépve miért halad tovább az eredeti fénysugárral párhuzamosan. A szóródás nem fog mindig ugyanabban a szögben történni. Az elnyelődés utáni újra kisugárzás pláne nem - teljesen random irányokba történik az újra kisugárzás. Azt várnánk ezek alapján, hogy nem lelassul a fénysugár és megtörik, hanem lelassul, és a szélrózsa minden létező irányába megy tovább. De nem ezt tapasztaljuk.

Tudom, a Fermat-elv. De ha ez a törés, elnyelődés, újra kisugárzás lenne a mögöttes hatás, hogyan tudná követni a fénysugár a Fermat-elvet?