Ha a Nap megközelítőleg fénysebességgel elkezdene tágulni, azt földi szemlélőként hogyan látnánk?

Volt már hasonló kérdés, kb. hogy létezhet-e a fénynél a hangrobbanáshoz hasonló jelenség. Vitába fajult, ha jól emlékszem. :))

De szerintem igen, valahogy úgy zajlana le, ahogy írtad. A nyolc perc alatt kibocsátott össz. fotonmennyiség pár másodperc alatt zúdulna ránk. (Mindez erősen a kék szín felé eltolódva, lehet, hogy rtg vagy gamma tartományban, vagyis az sem biztos, hogy látnánk belőle valamit, esetleg az eredetileg rádió vagy infra tartományból.)

A leírás helyesnek tűnik, csak kimaradt egy fontos effektus. Ha a nap felszíne jelentős sebességgel közeledne felénk, akkor a fény kékeltolódást szenvedne. Azalatt az idő alatt, amíg a nap felszínének a hozzánk viszonyított sebessége elérné a fénysebesség 99%-át, a látható fényből UV, majd röntgen és gamma-sugárzás lenne. Ami meg infravörös, mikrohullámú, meg rádiósugárzás abból lenne a látható fény, viszont ezeken a hullámhosszakon a Nap kevésbé sugároz. Azt most nem akarom kiszámolni, hogy a látható spektrumba eső fény intenzitása növekedne, vagy csökkenne, de koránt sem olyan mértékben nőne, mint a kékeltolódás nélkül. Viszont azt erősen érzékelnénk, hogy többszörösére nőne az UV, röntgen és gamma-sugárzás.

Szóval valószínű, pár milliszekundummal előbb meghalnánk meg, minthogy meghalnánk. :-)

Érdekes lenne leszimulálni a látható képet, a szükséges mesebeli kikötések mellett: ha a Nap ugyanazzal a spektrummal, ugyanazzal az összfényárammal sugározna a mindenkori felületén (nyilván nem tenné, ahogy #3-as is írja, de a vicc kedvéért).

Ezt az extrém kékeltolódást csak a konkrétan pofánkba táguló része szenvedné el, hiszen a napkorong "széle" nem direktben felénk tart, és onnan több idő is kéne hogy elérjen hozzánk a fény. Érdekes lenne az egész időben, pontos geometriában és színben, annyi biztos.

Elfogadom, hogy bizonyos határok között lehet fantáziajátékot játszani. Azonban a fantázia nem tudomány, és ha nagyon meglódult a képzelet, akkor az tudomány (pontosabban az a fizika) nem érvényes.

Ez más módon azt jelenti, ha venném a fáradságot, és felvázolnék néhány, egymásnak homlokegyenest ellentmondó, abszurd megoldást, az mind igaz lenne. Ugyanis a természetben ilyen jelenség nem játszódhat le, mert ellentmond minden ismert tapasztalatnak, ami ilyesmivel foglalkozik. Következésképp az én verzióim mindegyikéhez egy abszurd fizikai törvényrendszer kapcsolódik, és senki sem vonhatja kétségbe annak jogosságát.

Ezért arról fantáziálni, hogy ilyen jelenség hogyan játszódik le az emberi megfigyelő számára, már csak azért is abszurd, mert ilyen fizikában ember se lenne. És bármi történhetne. Ha ennél többet kívánunk mondani, előbb tessék felvázolni azt a fizikai valóságot, ahol ez létrejöhet. Akkor beszélhetünk arról, hogy abból a modellből mi következik.

Meg kellene érteni, az anyagi valóságban bármilyen fantázia nem lehetséges. Mert arra bármilyen választ el kell fogadni jónak! Aki ugyanis nem fogadja el, annak cáfolnia kell. Enélkül viszont a szócséplés is rendkívül távoli enyhe kifejezés a történéskre.

No igen… Ahogy #3 is írta, ha hirtelen tágulni kezdene, akkor csökkenne a hőmérséklete. Feltéve, ha simán csak tágulásról van szó. A teljesen korrekt képhez tudni kellene, hogy pontosan mi is történik a Nappal, ami miatt ilyen extrém táguláson esik át. Nyilván normális esetben a gravitáció és a nyomás megfelelő térfogaton tartaná a Napot, mi pontosan az az ok, ami miatt ez az egyensúly felborul.

Ez tényleg a fantázia világa, elő lehet venni ilyen, meg olyan hatásokat persze, ami történHET, ha a folyamat úgy játszódik le, ahogy éppen elképzeljük. Ha meg máshogy képzeljük el – pl. a Nap sűrűsége, nyomása nem változna, kvázi valami pumpálná bele az anyagot, akkor meg valami egészen más történHET meg. Csökkenni fog a tágulás során a Nap hőmérséklete vagy sem? Attól függ, hogy mi is történik pontosan, azt meg ugye nem vázolja fel a kérdés.

Ez tényleg maximum arra jó, hogy eljátszunk, kinek milyen hatások jutnak még eszébe, amit figyelembe lehet venni. De ha minden ilyen hatást összegyűjtünk, végül az lesz a következtetés, hogy a hipotetikus történés a valóságban nem történhet meg.

Azért az nem mindegy, hogy egy fizikai valóság gondolatkísérletét, vagy egy geometria gondolatkísérletét hajtjuk végre.

A fizikai valóságban valóban nem a napról van szó, hanem csak így kényelmes a hivatkozás. Azonban bármely planéta (fizikai objektum) ilyen sebességű felfújódását az általunk ismert fizikai törvények semmi módon nem teszik lehetővé. Pontosan ezért nem beszél egyetlen kutató sem a nagy bumm közvetlen pillanatáról. Nem tudni, mitől és mi zajlik le. Elképzelni se tudjuk, mert minden képzelet rejtetten tartalmazza az univerzumról alkotott ismereteinket.

A néhány másodperc késés sem igaz. Vagy fel kell tételeznünk, hogy a tágulás azonnal fénysebességű. CsakhogyT0-ban nem tágult. A következő pillanatban nem tud c-vel haladni a tágulás, mert ez végtelen gyors hatást jelentene, amit a világunk szintén nem engedélyez. Ha viszont gyorsulva tágul, akkor meg életbe lép a relativitáselmélet, most nincs kedvem kiszámolni a hatás földi észlelése és bekövetkezése közötti időt, de meglehetősen tetemes. Csakhogy változatlanul, bármilyen állítás igaz és hamis egyszerre. Legalábbis, míg fel nem építjük azt a fizikát, amely ezt megengedi. Hangsúlyozom: a relativitáselmélet se igaz ekkor. Legalábbis nem bizonyított. Vagyis, ha akarom igaz, ha akarom nem. A probléma valójában az, hogy nem tudom, mire vagyok kíváncsi, mert nem tudom, milyen szabályt alkalmazzak az ideérésre, Minden feltételezés, ami a leírásban szerepel, a mi világunk fizikája szerint olyan és annyi.

A geometriai gondolatkísérletben viszont csak tér és alakzatok vannak, nincs idő, nincs semmi abból, amiről a kérdés szól.

Azt kell megérteni itt, hogy ha kérdezünk valamit, az konkrét fizikai valóságról szól, és vagy elfogadjuk a létezőt vagy adunk egy másikat (összes szabályával). Ezután van mihez viszonyítani, ezután van lehetőség szabályt alkalmazva számolni és elemezni. Ha csak kérdés van és más semmi, akkor válasz se lehetséges. Nem azért, mert nem vagyunk hozzá elég okosak, hanem azért, mert nincs.

A #9 kommenttel összefüggésben: a lassabb, gyorsabb telése az időnek, valamint minden más nem létezik a valóságban. Ahogy ez fogalmazva van, az egy hasonlat, a megértetés céljából. És hogy legyen képünk a probléma velejéről. EGY valóság van, nincsenek párhuzamos valóságok a mi számunkra. Ez azt jelenti, semmi módon nincs lehetőségünk egy esetlegesen létező másik (párhuzamos) valóságról tudomást szerezni, így nem tudván róla, össze se hasonlíthatjuk. A földi embernek van egy órája, amivel mér. A közel fénysebességgel haladónak is van, ő is mér. Nincs lehetőség a két óra tényleges összevetésére. Azt azeredményt a modellben végrehajtott számolás mutatja, embereink nem tudnak találkozni, órát, biológiát összevetni.