Ha az evolucios elmelet igaz, akkor miert nem fejlodtek ki olyan lenyek amik "latjak" a tobbi reszecsket a fotonon kivul, ezaltal kepesek lennenek nem feny alapu kepalkotasra is?

Talán vannak elméletek, hogy a kutyák sötétben szaglás útján is képesek bizonyos képalkotásra, a vakok tapintás útján alkotnak képet, de akár jól látók is kitapinthatnak a sötétben egy dombornyomott írást, tárgyat és képet alkotnak róla. A látható fény egyik különlegessége a hullámhossza, ami 4-500nm körüli, ami nagy részletgazdagságot biztosít. Az ennél nagyobb hullámhosszú infra, már sokkal gyengébb képet biztosítana, de azért arra elég, hogy egy csörgőkígyó a vaksötétben belemarjon egy kézbe. A rádió frekvenciák deciméter-méteres tartományával legfeljebb százméteres objektumokat lehetne felismerni. Felfele az UVC-től, röntgentől meg már nincs olyan biológiai eredetű anyag amiből receptort lehetne készíteni, mert vagy az ionizáló sugárzástól elpusztulna, vagy egyszerűen áthatolna a sugárzás az anyagon. Szóval véletlen egybeesés, vagy akármi, szerencsénkre jól ki van ez találva.

Bár sok exobiológus megesküszik rá, hogy egy vörös törpe körül ha kialakul az élet, akkor mindenkinek tányér nagyságú, infravörös-sugárzás érzékeny látószerve lesz.

Nézzük csak meg, milyen élőlények milyen körülmények közt "fanyalodtak" más környezetérzékelésre a számunkra is látható fényspektrum helyett.

Denevérek, egyes madarak szonárja:

Éjjeli életmód, főként repülő rovar mint táplálék. Kicsi, repülő zsákmány bemérésére a látható fény kevés éjjel, UV gyakorlatilag nincs, IR-t is cseszheted, mert a rovaroknak nincs igazi elütő testhőjük.

Bálnák, delfinek szonárja:

A vízben a látótávolság minimális, a bejárandó zsákmányszerzési terület hatalmas, zsákmányt találni, egymást, fenékdomborztatot stb. látni messziről lehetetlen.

A szonár nem csak a "látótávolságot" és felbontást növeli jelentősen, de az egymással való kommunikáció határait is ezer kilométerekre széttolja.

Kígyók IR látása, rezgésérzékelése:

Éjjeli körülmények közt a zsákmányállat "világít" a sötét, homogén környezetben. Testük csaknem teljes felületével talajrezgést érzékelve sokkal messzebbre "látnak", mint amennyit a közlekedési magasságukban mindent kitakaró aljnövényzet engedne.

Mindez annyira jól működik, hogy észre sem vették, hogy az evolúció folyamán megsüketültek, a légrezgések hallása annyira huszadrangú kérdés lett.

Cápák elektromos és rezgésérzékelése: hasonló eset, mint a delfinek, a vízben messzire látni nem lehet, éjjel főleg. Az elektromos és rezgésközvetítő érzékelés jó iránytű a távoli zsákmányhoz, amikor közel van, már a nem túl jó látás is elég.

Eléggé jól látható, hogy minden érzékszerv kialakulása éppen hogy azt mutatja, hogy az evolúció mennyire funkcionálisan dolgozik.

Lehet rajta számon kérni egyéb, nem kialakult érzékszerveket, de csak ha meg tudjuk indokolni a szükségességét.

Uv-nél magasabb frekvenciákra semmi szükség.

Egyszerűen nincs jelen, nem jó semmire.

Még ha a Van Allen öv nem is filterezné ki az űrből érkező kozmikus sugárzást, gammát röntgent, akkor is maximum annyira kellene, hogy ha van, söprés árnyékba, szigetelő föld- vagy vízréteg alá. Ezekkel pontos képalkotásra semmi szükség.

Alacsonyabb frekvenciák, rádióhullámok, elektromos, mágneses időjárás-generálta vagy földmágneses jelek:

Esetlegesen hosszútávú navigációhoz jól jöhetnek.

És úgy néz ki, hogy a költöző madaraknak van is ilyen érzékelésük.

Látást nem helyettesít, de kiegészítőnek jól jön, ha több ezer kilométerre kell menni eltévedés nélkül. (Mellesleg a cápák elektromos érzékelése is képes eltérő sótartalmú tengeráramlatok érzékelésére, hasonló navigációs előnyként).

Radioaktivitás:

Az ember megjelenéséig soha, sehol nem volt jelen olyan koncentrációban és inhomogén eloszlásban, hogy bármire jó lett volna.

Egyéb részecskesugárzások:

Még ennyire sincs jelen.

Nem jó semmire.

Szóval, láthatjuk, hogy az evolúció "tudta a dolgát".

A látás ultimatív jelenlétére és minden mást felülmúló elterjedtségére viszont kevés magyarázat a hasznossága, az is kell, hogy valahol elinduljon a kialakulása, egyszerűen és rögtön hasznosan.

A vicces az, hogy akármennyire bonyolult érzékszerv a szem a többi lehetségessel összevetve, mégiscsak ennek a legegyszerűbb a primitív mértékű létrejötte.

Egy sejt sima fotoérzékenysége egy viszonylag egyszerű kémiai folyamat, még egy nyomásérzékenység is bonyolultabb.

Szóval a fényérzékenység megszületése mondatni nagyon egyszerű volt és első pillanattól volt haszna, márpedig annak, hogy fejlődjön, ez az alapfeltétele.

A fentiek alapján ki lehet jelenteni, hogy a földi, fénygazdag, jórészt nagy optikai látótávolságú légkörben, vizekben a látható fény alapú érzékelés létrejötte törvényszerű volt, megkockáztatnám, hogy elsőrendűen. Az összes többi érzékelés csak kiegészítő, egyes "extrém" esetekben, nem általános körülmények közt válhatott csak fontosabbá másik érzékszerv.

Kivételek persze mondjuk a mélytengeri anaerob baktériumok, akik azt sem tudják, a fényt eszik vagy isszák és amúgy is chesznek a világra, némely esetben csak évtizedenként-évszázadonként osztódva tulajdonképpen szinte az evolúcióra is.