A különböző röntgengépeknek, CT, MRI készülékeknek, ultrahangos vizsgálóknak lehet a minősége/felbontása különböző mint például a mobilok vagy kamerák minősége/felbontása?

Itt azért több dologról van szó.

1. A mérés pontossága. Az orvosi praxisban (a laboratórium, kutatás egy teljesen más problémakör) azért egy törés, vagy más elváltozás nem atomi méretű, nincs szükség akkora felbontásra. Nem is a felbontás a lényeg, hanem a mérősugár testen való áthatolóképessége, szóródása.

2. A kapott jeleket kódolni kell, hogy például egy képernyőn ábrázolható legyen. Ez szoftverkérdés. És meglehetősen sok múlik rajta.

3. Még egy egyszerű törésnek is számos más jele, hatása, mérhető következménye van, komplikáltabb eseteknek pedig még inkább. A ténymegállapítás tehát egyéb adatokból is nyilvánvaló, amit a sugárzásmérők hozzátesznek, az a pontos topológia.

4. Az emberi tényező nem elhanyagolható, és nem a durva orvosi műhibákra gondolok. Lehet egy orvos fáradt, lehet, hogy elvonta valami a figyelmét, lehet, hogy egy bonyolultabb jelenség felismeréséhez nincs kellő képzettsége, vagy megfelelő gyakorlata, és csak ezután lehet trehány, figyelmetlen.

Az emberi test működése kellően bonyolult ahhoz, hogy a jó diagnózis ne csak egyetlen műszer pontosságán, felbontóképességén múljék a dolog. Vegyük figyelembe, hogy régebbi korokban egyes kiváló orvosok meglehetős pontossággal határoztak meg rendellenességeket lényegében szemmel, füllel és tapintással, tehát emberi érzékeléssel. Nem is a diagnózissal volt a probléma, hanem a gyógyítással. Arra nem volt módszerük. Mint ahogy számos esetben ma is. Egy példa: vannak nem operábilis csontok a testben. Ha törnek, a tény ugyan rendkívül pontossággal megállapítható, a cselekvés pedig: megvárjuk, míg a test megteszi a magáét, és igyekszünk ehhez biztosítani a nyugalmi feltételeket. De ha nincs szerencsénk, a nyomát, hatását életünk végéig hordjuk.