Egy komoly természettudományban jártas kutató tudós (biológus, fizikus) lehet vallásos?

Lehet vallásos és ismerek ilyeneket.

Pl. Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapesti érsek a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Főpap és tudós egyszerre.

De sok példát lehet mondani. Olvasd el ezt a könyvajánlót: [link]

Vagy hallgasd meg ezt a beszélgetést: https://www.youtube.com/watch?v=LOe059wC0eU

Sok meghatározó tudod volt vallasos es nem csak névleg, hanem aktívan kereső. Talán egyik legjobb pelda Newton.

Egy modernkori mítosz hogy volt ez a harc a vallasos es tudományos vilagkep között. Ez tenyszerűen nem igaz Farkas Attila Marton szerint legalábbis.

A személyes meggyőződésem hogy a fogékonyság a vallásos erzületre, spiritualitásra alkati kérdés. Ez alol tudosok se kivételek.

Engem érdekel a tudomány es a spiritualitás is és nem gondolom hogy az emberi evolició rivalisa lenne az Ádám és Éva mítosz. Egyszerűen ez a két dolog nem ugyanarról szól a számomra.

Sokan valahogy nem kepessek a helyén kezelni és biztos vagyok hogy alkatí dolog ez. Mintha csak feketén es feheren tudnának gondolkodni es aki nem látja be hogy fehér, az buta.

Ez nagyon nem így van.

Maga C. Darwin is vallásos volt. Sőt papok között is voltak kiváló tudósok:

N. Kopernikusz kanonok.

G. Mendel Ágoston-rendi apát.

Jedlik Ányos bencés szerzetes.

A legismertebb nevek.

#3

"Sok meghatározó tudod volt vallasos es nem csak névleg, hanem aktívan kereső. Talán egyik legjobb pelda Newton."

Newton azért nem túl jó példa, mert Newton korában még nem vált el a realizmus az idealizmustól, a filozófia a tudományoktól, az istenhit a természettudománytól, az Egyház, a vallás átitatta az egész társadalmat és annak működését. Ennek most csak annyiból van jelentősége a kérdést illetően, hogy ennek következtében akkoriban kábé minden, magára valamit is adó ember hitt Isten létében, mert mindenkit vallásosnak neveltek, az ateistákra pedig nagyon könnyen rásüthették az istenkáromló bélyeget, és akkor irány a tömlöc. Tehát ha bármely mai ateista kutató Newton korába születik, akkor vagy ők is mind vallásosak lettek volna, vagy - megrögzött istentagadóként - soha nem lett volna belőlük kutató. Innentől pedig evidens, hogy Newton vallásos volt, ezért nem igazán jó példa.

6-os igen így van de amennyire tudom Newton nem muszájból vagy hagyományból volt vallasos.

Aktívan foglalkozott okult dolgokkal esc vallási jellegű magyarazatokkal.

Aki alkatílag nem "vallásos", hogy így mondjam. Az abban a korban babbonássá es dogmatikussá valt a vallásos neveles hatására.

Nem probált meg ertelmet, rendszert találni a dologba úgy mond.

A kérdésedre azért adható sokféle és ellentmondó válasz, mert a "tudós" és a "vallásos" fogalma ezerféle az emberek képzeletében. Ebből következik, hogy aki azt mondja, hogy vallásos komoly kutató, valamint aki azt hogy komoly kutató nem lehet vallásos, egyaránt igazuk lehet.

Arról van szó, hogy a vallásosság nagyon sokféle lehet a bigott, a biblia és más szentnek tartott könyvek mindent betű szerint értelmező ember gondolkodásmódjától addig, hogy valaki egy elvi szellemiséget elsődlegesnek tart az anyagi világhoz képest. Például Hegel ilyen volt. Vagy Einsteinnek tulajdonítják azt a megjegyzést, miszerint (szabad fogalmazásban): minél többet tudok meg az anyagi világ mélységeiről, annál nagyobb tisztelettel viseltetek iránta, és már már arra gondolok, e nagyszerűség megalkotásához kell valami szellemiség (értsd: istenség). De ezek a gondolatok borzasztó mértékben különböznek a mennyet fehér ruhás repdeső angyalkák, a poklot szigonyos, szarvakkal rendelkező figurák és üstbe fortyogó emberek benépesítése alapján elképzelő ember fantáziájától.

Nagyon sok egyházi ember a világról kellően sokat tudó, és a bibliát mint egy eszmeiséget értelmező emberként éli életét, a tudomány művelését természetesnek sőt szükségesnek tarja, ugyanakkor látva az emberiség viselkedését, egyfajta magasabbrendű szellemiség létezését is elengedhetetlennek érzi. Van azonban egy fontos dolog. Felelősemberek pontosan tudják, hogy mint ismert személyiségek, szavaik tömegek nézetét befolyásolják. Ezért rendkívül óvatosan fogalmaznak, és korántsem biztos, hogy (főleg nagy nyilvánosság előtt) kimondott szavaik legmélyebb gondolataikat fedik.

Csak példálózom: hallgatva II. János Pál (Karol Wojtila) szavait, gyakran volt olyan érzésem, ez az ember teljesen másképp értelmezi a bibliát a legtöbb köznapi vallásos embernél, a tudomány állításait nem vonja kétségbe, éppen ezért tartotta fontosnak és alapvetőnek az egyház megreformálását. Ugyanezt gondolom a mai pápáról. Mindkettőt természettudományokban jártas, de főképpen nagy formátumú, széles gondolkodású embernek tartom, és vallásosságukat egy pillanatig sem vonom kétségbe, de meggyőződésem, hogy az nagyon nem egyezik a köz felfogásával. Ugyanakkor ezt soha nem fogják kimondani. Megrendítené az egyház fogalmát.