Ha gyorsulva tágul az Univerzum, akkor egyszer majd átlépi a fénysebességet?

2*Sü: Teljesen jó, egyetértek.

Az már egy másik érdekes kérdés, hogy a pöttyök mihez képest mozognak vagy állnak. Mondjuk két objektum az univerzumban távolodik egymástól. Mi határozza meg, hogy az univerzum tágulása miatt távolodnak, vagy a saját (relatív) sebességük miatt, illetve mi a különbség a kettő között.

Egy másik fontos részlet, hogy a pöttyös labdán a "mérőszalag" is nyúlik, tehát a távolság növekedést nem is lehetne mérni. Ha két pötty között felrajzolunk egy centi beosztást, akkor ugyanannyi osztás marad a távolság, és a labda felületén nincs mód a külső referenciához képesti mérésre. Korábban ezt úgy fogalmaztam, hogy a tér inkább bővül, mint nyúlik, de az igaz, hogy ennek a bővülésnek nincs elvi sebességkorlátja.

És még egy kérdés: a gyorsulva táguló Univerzumot tekinthetjük-e inerciarendszernek? Mert ha nem, akkor a megfigyelőhöz képest mért fénysebességhez képest gyorsabb mozgást semmi nem tiltja...

(A Földön nyugalomban levő megfigyelőhöz képest pl. az M31 óránként több mint félmillió fényéves sebességgel kering körülötte)

"a megfigyelőhöz képest mért fénysebességhez képest gyorsabb mozgást semmi nem tiltja"

De. Sőt, pont arra tiltja, hiszen minden relatív.

@13: írtam egy példát a látszólag nagyobb sebességű mozgásra. De a Földön álló megfigyelőhöz képest bármely csillag esetén ugyanez a helyzet: a keringési sebessége bőven meghaladja a fénysebességet.

A speciális relativitás csak inerciarendszerekre vonatkozik!

@14: Egy középpont körül forgó megfigyelő szerinted inerciarendszerben van? (Nyilvánvalóan nem)

Plusz az univerzum egésze természetesen nem inerciarendszer, még a felvetést sem értem :D

"Debrecen milyen sebességgel kering így hozzád képest"

Óóóó, értem. :))

Akkor mégiscsak a Nap kering a Föld körül? Meg úgy az egész univerzum? :)))