Mit jelent a “duktilitás” fémeknél és pontosan mivel magyarázható hogy a fémes jelleg jobb felülről bal lentre nőnek?

A "duktilitás" a fémek mechanikai tulajdonságait jellemzi, és azt mutatja meg, hogy mennyire képesek a fémek elhajlani, alakíthatók és nyújthatók anélkül, hogy elszakadnának vagy repedeznének. Minél nagyobb a duktilitás, annál jobban képes a fém alakváltozásra anélkül, hogy megsérülne.

A fémekben a magas duktilitást általában az kristályszerkezetükben és az atomos kötésekben található mozgékony elektronok magyarázzák. A fémek kristályszerkezete szabályos, többszörösen ismétlődő mintázattal rendelkezik, és az atomok között közös elektronfelhő található. Ezek az elektronok nagy mértékben hozzájárulnak a fémek mechanikai tulajdonságaihoz.

A fémes jelleg jobb felülről balra növekedése az ún. periódusos rendszerben megfigyelhető trend. Az elemeknek a periódusos rendszerben bal oldalon, a főcsoportokban található fémek általában jobb fémes tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a nemfémek a rendszer jobb oldalán. Ez a trend a kötési tulajdonságokhoz kapcsolódik.

A fémek azért rendelkeznek jobb fémes tulajdonságokkal, mert elektronjaikat könnyebben képesek leleadni, így létrehozva mobilis, mozgékony elektronfelhőt. Ez lehetővé teszi, hogy a fémek könnyebben áramot vezessenek és hőt közvetítsenek, és a kristályszerkezetükben mozgatható elektronok megkönnyítik a deformációkat és alakváltozásokat.

A nemfémek viszont nagyobb tendenciával tartják meg elektronjaikat, és kevésbé képesek a mobilis elektronfelhő kialakítására. Ezért a nemfémek inkább szigetelő vagy félvezető tulajdonságokkal rendelkeznek, és általában törékenyebbek, kevésbé alakíthatók és deformálhatók a fémekhez képest.