Evolúciónálisan mi értelme a halálnak?

#9: "# 7 Nem lenne semmi hátránya ha nem öregedne. Korlátozot források esetén mindig kialakul a fajon bellüli versengés"

Igen. Képzeld el, hogy egy magasabb szervezettségű egyedekből álló populációban minden felnőtt egyed életerős, fiatal, és az erőforrások korlátozottak.

Brutális verseny alakulna ki. Mondhatni, elviselhetetlen mértékű. Szocializálódásnak, csoportmunkának, összefogásnak lőttek...

Kedves @Kérdező!

#5: "Kedves 2-es. Azt elfogadom, hogy az élethelyet elvileg csökkentené. Viszont gondolj bele, hogy ma már képesek vagyunk olyan épületkonstrukciókat alkotni amivel ugyanannyi területen sokkal több állat élhet. A panelházakban pl ez valósul meg. 10-15 emeletnyire a felszíntől képesek élni egyedek."

Szerintem nem elvileg van, hanem nyilvánvalóan megtapasztalható a gyakorlat. Ha egy populáció szaporodását nagyjából nem korlátozza semmi, akkor a populáció mérete átlagban exponenciálisan fog nőni. Mit segítenek ezen a panelházak? Tán azok nem telnek meg egy idő után ugyanúgy? És mindegyikben fiatal és tetterős egyedek lesznek, akik munkát akarnak keresni, és családot alapítani (mivel nem öregednek, így egymás után többször is)... és az erőforrások végesek. Tudod mi lenne abban a panelházban? Véres háború.

Panelházak ide vagy oda, de jelenleg még így is mindenhol meghúzzák a vészharangot a Földön, hogy túl sokan vagyunk, túl gyorsan szaporodunk. Nem hinném, hogy ez elkerülte volna figyelmed, így kissé értetlenül állok az érveid előtt.

#5: "Csak jobban menne. Erre mit lépsz ?"

Azt, hogy alapvetően a bölcsesség nem igen tud lépni az új irányába, mert azt nem ismeri. A bölcsesség általában túlzó óvatosságot termel ki, és gyanakvást, és akár a görcsös konzervativizmusba is átcsaphat. Másrészt nem igazán érthető, hogy mitől javulna a bölcsességünk, ha sorompót akarsz emelni az agyfejlődés elé. Gondolod, hogy a jövőben már hatékonyabb agyat nem fog tudni az evolúció kitermelni? Az emberi vérvonal esetében az evolúció ezt teszi már 12-7 millió éve, méghozzá rohamos sebességgel. Miért gondolod, hogy a mi agyunk lenne a tökéletes végállomás?

@Kérdező

#5: "Régen ráadásul alig éltek emberek, tehát nem fenyegetett ez a veszély. Nyugodtan kialakulhatott volna egy sokkal hosszabb életcikus is"

Az ember már régen is azonnal pusztítani kezdte maga körül a környezetet (állattenyésztés, növénynemesítés, stb), és szinte azonnal drasztikusan csökkenteni kezdte maga körül azokat a természetes okokat, amik veszélyeztették a testi épségét, tehát vírusszerűen elkezdett szaporodni. A kis közösségek kis mikrokozmoszok voltak, amik állandó energiahiánytól szenvedtek, vagyis a közösség által felélt területen kívül az egyed szinte életképtelen volt. Magyarán ott is ugyanolyan korlátozottak voltak az erőforrások, csak akkoriban ez még nem az egész Földre vonatkozott, hanem a táborra, a falura...stb.

A helyzet pont fordított. Csak manapság tudjuk olyan mértékben megcsapolni az erőforrásokat, hogy a hosszabb életciklust megengedhessük magunknak, de ennek az az ára, hogy elképesztő iramban és méretekben pusztítjuk az egész Földet.

@Kérdező: "Amennyiben jó esetben ez vallásossággal, spirituális nyitottsággal is párosul úgy bölcsek leszünk."

Érdekes meglátás. Én úgy láttam eddig, hogy minél fiatalabb valaki, annál nyitottabb a természetfeletti hatalmak létezésében való hitre. Sőt! Nem hogy nyitott, hanem természetesnek veszi ezeket... Mikulás, Fogtündér, és persze a Jézuska... stb... és később természetesen a szellemvilág.

Mintha pont fordítva lenne, vagyis az általad sajnálatosnak nevezett szkepticizmus kialakulása csak a felnőttkorra jellemző (ha egyáltalán kialakul, és a Földön az emberek magasan elsöprő többségére nem ez a jellemző ma sem - beleértve a tanulatlanok hatalmas tömegeit is). Sőt, mintha az emberiség egész történelme is erről szólna. Szerintem nem tévedek nagyot, midőn állítom, hogy már a makogó ősember is kapásból annyira nagyon bölcs volt, és olyannyira nyitott volt a spiritualitásra, hogy más elképzelése a világról nem is volt.

Tehát a te tanításod szerint bölcsekké nem válhatunk, mivel már eredendően azok vagyunk, de bölcsebbek sem lehetünk soha, mivel javítani a helyzeten már nem lehet, csak rontani.

Mellesleg azt is mintha tapasztalnám, hogy a spiritualitásban hívők az elképzeléseikkel szembeni "nyitottság" szót sajátságosan-, inkább a velünk vagy ellenünk koincidencián belül tartva értelmezik. Pl. amikor valaki alaposan és elfogulatlanul megvizsgálva a spiritualitás téziseit, arra jut, hogy szerinte az nem valóság, akkor a hívők ugyanolyan vaskalaposnak fogják tartani, mint azt is, aki zsigerből elutasító.

Furcsa! Mintha éppen hogy ők nem lennének nyitottak. Nem?

# 13

Hasonló helyzetben van az emberiség mégis sok ember képes együtdolgozni.

Ahol nincsenek öregek?

Hol?

@17

#9-ben írod az öregségre: "Az evolucios versenyben egyszerüen nincs jelentősége mert a természetben 99%-ban előbb halmeg másban mint öregségben."

Átlagosan nézve egyáltalán nem olyan mostohák a környezeti feltételek, hogy az életerős példányok nagy számban hullanának el. Igazándiból és összességében minimális ez a szám.

Minden populációban az extrém próbatételek (amik azonban a természetben ciklikusan visszatérnek) az idősebb és az egészen fiatal szervezeteket tizedeli meg (a ragadozók is rájuk pályáznak elsősorban a beteg példányokon túl).

A kivételek ritkák. Amúgy ilyen kivétel az ember pusztítása, ami annyi életközösséget irtott ki maga körül néhány ezer év alatt, mintha egy 5-6 km átmérőjű aszteroida csapódott volna be.

Gondolod, hogy a végtelenségig lehet folytatni ezt a rablást, és mindig mondhatjuk majd, hogy az emberek képesek lesznek békében egymás mellett eldolgozgatni, méghozzá egyre és egyre többen, ráadásul mondjuk öregedés nélkül? És ilyen áron?