Meg tudnám mérni így a csillagok távolságát?

Őszintén szólva nagyvárosból túrót sem látni a fényszennyezéstől.

Na persze a hold, esetleg a bolygók és néhány fényesebb objektum azért látható, de nem hiába vannak a csillagvizsgálók nagyvárostól távol, ráadásul hegyen, hogy a légkör se kavarjon be.

#12

"... nem hiába vannak a csillagvizsgálók nagyvárostól távol, ráadásul hegyen, hogy a légkör se kavarjon be."

Sőt, az igazán komoly "csillagvizsgálókat" a légkörön kívül üzemeltetik (pl. Hubble), hogy még az a vékony réteg se zavarjon be, ami a legmagasabb hegyeink és a világűr között van.

Szerintem jó esetben eljön majd annak is az ideje egyszer, hogy a Naprendszeren kívülre is küldünk majd csillagvizsgálót, hogy még a Naprendszerbeli anyagsűrűség (a csillagközi anyagsűrűséghez képest) se szóljon bele a mérésekbe, megfigyelésekbe. Persze, ez még egyelőre a (nagyon) távoli jövő zenéje lesz.

"A kérdés lényege igazából az, hogy egy átlagember olcsó eszközökkel 0 -ról meddig képes eljutni, ha csak a saját méréseire hivatkozik."

Ezen én is nagyon sokat filóztam, ez egy nehéz kérdés... A legtöbb dolgot ki lehet számítani, nem kell hozzá kísérlet. Pl. azt ki lehet számítani, hogy mennyi fény kell ahhoz, hogy tudjál spektrumot felvenni galaxisokról, ez alapján lehet tudni, hogy kb. mekkora távcső kell. 1000%, hogy a Hubble állandót nem fogod tudni megmérni pláne nem Budapestről, ahonnan a mélyég objektumok nem is nagyon látszanak a fényszennyezés miatt.

"A lényeg, hogy először megmérem pár közeli cefeida távolságát parallax módszerrel"

Van egy katalógus a változó csillagokról és az ő távolságaikról. De az érzésem az, hogy túl messze vannak, hogy egy amatőr távcsővel paralaxist tudj mérni.

Sőt, ha akármilyen csillagon ki tudsz mérni paralaxist, egy házi cuccal, már király vagy. Bazi nehéz, de nagyon szép project. Mit kell hozzá tenni:

1. Keresel egy csillagot, ami tőlünk is egész évben látszik, a fényessége 10 magnitúdónál lehetőleg kisebb (megnéztem, a pénzből talán ki lehet hozni egy 80mm.es apokromátot, amiknek kb 12 magnitúdó a limitük) és lehetőleg nagy a paralaxis szöge. Jó jelölt a proxima centauri, hiszen a legközelebbi csillag, tőlünk látható, sajnos eléggé halvány 11mag.

2. A paralaxis szögből ki lehet számítani azt az elméleti felbontást, amit el kell érni ahhoz, hogy detektáld a csillag elmozdulását. (A Proxima centauri esetén ez 0.755 szögmásodperc), attól félek, hogy már kívül van az érzékenységen egy hétköznapi amatőr teleszkóp felbontóképességén.... :( Ez a távcső nagyon jó, belefér az keretbe (nem számolva a detektálás és az álvány "elhanyagolható" költségét) [link]

Ennek a távcsőnek a felbontóképessége 1.5x haladja meg a kívánt értéket. Sajnos itt elvérzett a project. Ha nagyon penge vagy matekból, több száz-ezer felvétel átlagából készíthetsz pontosabb becslést mindenféle high-end statisztikai trükkökkel. De lehet, hogy a végeredmény túl zajos lesz. Elvileg ez a cucc, ha jol kollimált, eléri a kívánt felbontást: [link]

viszont ehhez nincs ekvatoriális mechanika, szóval fotózást el lehet felejteni.... Nehéz ügy na....