Egy naprendszerközi utazást meghíúsíthatja-e ez a dolog, hogy lehetne ezt áthidalni?

Nincs igazad. A gőzmozdony feltalálása idején úgy gondolták, hogy 40 km/óra már halálos az emberi szervezetre. Némelyik mai vonat 4-500 km/órával megy, az utasok köszönik, jól vannak.

ha lesz olyan hajtómű, ami a fénysebesség 1/10-ével hasít, akkor az emberek nem a sötét világűrt fogják bámulni naphosszat az ablakra tapadva. Vagy vetített látvány lesz, pl dzsungel, vagy ami valószínűbb, hogy hibernálva teszik meg az utat.

Egy ilyen utazáson feltehetően lenne a ma megszokotthoz képest, többlet élettér, egyszerűen, mert 40 évet csak úgy lehetne normálisan megoldani. Először is az Androméda galaxisra remek kilátás nyílna és csillagködökre is, így érdemes is lenne hozzá megfelelő panoráma ablakokat csinálni. Aztán meg lehetne távcsöveket is elhelyezni az űrhajón, hasonlóan a kilátókhoz és azzal megint csak lehetne nézelődni.

Persze ez alapvetően nem a Földön megszokott kilátás lenne, de biztosan tudna nyújtani valamit. Célszerű lenne még zöld övezeti részeket is kialakítani, részben azért mert kellemes, részben azért mert egyúttal élelmiszer növényeket is lehetne termelni, és még elfoglaltságot is adna a növényekkel való foglalkozás. Ettől még nem hasonlítana a Föld tájaira, de valamennyire megtenné azért.

Lehetnének és kellenének is nagyobb mozgásterek, futópálya, vagy simán utca szerű helyek, terekkel és teraszokkal, némi fákkal és növényekkel megszórva, és itt minden növény lehetne gyümölcsfa és effélék, a helykihasználás miatt.

Lehetnének földi tájképek is amiket jó minőségű kijelzőkön lehetne váltogatni, és ki lehetne találni még biztosan ötletes dolgokat erre.

Szerintem is amennyiben nem hibernálva teszünk majd meg ilyen utazásokat akkor a virtuális valóság, élelemtermelő üvegház, és egyéb magunkkal vitt dolgok, pl könyv és film adatbázisok igen sokat segíthetnek.

Kérdésedről rögtön beugrott 3 film ami a témába vág és érdemes lenne megnézned.

Az egyik a 2016 -os utazók:

[link]

És a 2009-es Pandorum:

[link]

A 2015-ös 400 nap:

[link]

"kérdés hogy ha nagy gebasz van az út során akkor a nagy semmiben hogy oldják meg a felmerülő problémákat (úgy hogy a Földddel a rádiókapcsolat egyre nehézkesebb)"

Ennek csak egy módja van. Sok ember utazzon és nagy hajón.

És visznek magukkal rengeteg tartalékot, túlbiztosítják az utat. Olyan felszerelést kell vinni amivel bármilyen pótalkatrészt le tudnak gyártani. (Műhely, 3D nyomtató stb...)

Még talán ezt is érdemes megnézni, bár nem űrhajós a hibernáció a karbantartás és pszichológia terén teljesen adja egy elszigetelt külső segítségre nem számítható hibernált csoport túlélésének vagy nem túlélésének a problematikáját:

Légszomj 2015 ös film.

[link]

Értem a kérdés logikáját és valahol jogos is.

Egy fél élethosszot egy konzervdobozba zárva leélni úgy, hogy odakünn semmi sem változik, maga a megőrülés.

Több generációs út esetén már a második generáció számára nehéz lenne átadni hihetően, hogy nem csak állnak a semmi közepén.

Éppen ezért, mint írták is, így nem lehet csillagközi utat csinálni.

Minimum egy önellátó, életképes kisvárosnak repülnie kell, vagy el kell érni, hogy az utasoknak ne teljen ennyi idő, pl. hibernálás.

Tény, hogy egy emberi élethossz mértékű utaknak, ha lesznek, jelentős pszichológiai tervezése lesz szükséges.

Ha belegondolsz, vannak itt a földünkön is olyan emberek, hogy születésüktől halálukig ki sem mozdulnak a lakóhelyük 10 km-es körzetéből. És nem őrülnek bele.