A tervezett elavulás elmélete mennyire valós?

Fellépnek.

De ennek a dolognak két oldala van.

Egy dolog, és ez legális, egy terméknek előre meghatározni a reális élettartamát, aztán az elemeit elhasználódásra ehhez méretezni, hogy biztonsággal minimum ennyit éljen.

Ez termékfajtánként eltérő, az élettartam-szükséglet eléggé piaci meghatározású, ökölszabályként az az élettartam, ami alatt a termék erkölcsi amortizációja megközelíti a nulla értéket. Persze ezer más szempont is beleszólhat.

Fontos az, hogy a tervezés itt élettartam-növelés irányába történik, csak a tervezett élettartamnál messzebbre nem próbálják kitolni.

És egy másik dolog egy termékbe olyan dolgokat beleépíteni, amelyek tervezetten, mondhatni időzítetten romlanak el mondjuk a garanciaidő lejárta után. Na EZ büntetendő, illegális és elég súlyos törvényi büntetése is van.

Itt a tervezés menete elvileg éppen az az irány, hogy az élettartam minimalizálása felé mutat, a tervezett minimumig.

Az viszont azért érezhető, hogy a két dolognak van egy összelógó határterülete, ahol bizony kérdéses lehet, hogy melyik alá sorolható egy mérnöki húzás.

Na ez biztosít megélhetést a céges ügyvédeknek. :D

Én úgy látom, a legtöbb esetben nem tervezett elavulásról van szó. Egyszerűen csak a tartósság nem szempont a tervezés során, vagy legalábbis az alapanyag ára, a megmunkálás költségei, meg más praktikus okok miatt a tartósság, mint szempont háttérbe szorul.

Ugye ott az izzók esete. A nagyon-nagyon régi izzók sokkal tovább bírták. Nyilván, mivel vastagabb volt az izzószál. Viszont emiatt az ellenállás kicsi, a fogyasztás meg nagy volt. Kvázi ezek inkább voltak arányaiban hősugárzók, és csak mellékesen bocsájtottak ki fényt is. Később sikerült vékonyabb izzószálakat is készíteni, így nőtt a hatásfok. Egyik oldalról az izzó több fényt adott ki, másik oldalról meg kevesebb áram folyt át rajta, tehát csökkent az áramigény. De nyilván a vékonyabb izzószál hamarabb tönkre is megy. Ez nem szempont, hanem következmény volt inkább. (Itt aztán jött az összeesküvéselmélet.) Aztán jöttek az energiatakarékos izzók, amiknél megint a szempont az volt, hogy ugyanazt a fényt kevesebb energiával, hatékonyabban állítsuk elő. Az megint csak következmény volt, hogy cserébe ezeknek az élettartama is nőtt. Most itt vannak a LED izzók, amik még hatékonyabbak, még kevesebb energia kell ugyanannyi fényerőhöz, ráadásul sokkal-sokkal tartósabbak, mint a hagyományos izzók. És mi a vásárlók egy jelentős részének az élménye? Hogy hát ezek drágábbak, követelik vissza a hagyományos izzót. (Abba nem gondolnak bele, hogy 10 év alatt a LED izzót nem kell cserélni, míg egy hagyományos izzót, lehet, hogy 8-szor is, viszont a hagyományos izzó azért annyival nem olcsóbb, meg cserébe nagyobb lesz majd az áram számla is.)

Van egy csomó dolog, ami nem anyagát tekintve avul el. Ma egy mobiltelefonnal szemben sokkal nagyobb elvárásaink vannak. Sok régi telefon ma is működhetne, csak éppen senki nem akarná használni, mert nincs benne GPS, nincs benne WiFi, a kamerája 800*600-as képet készít, azt is pocsék minőségben. Ha viszont az igények miatti elavulás amúgy is fennáll, akkor miért kellene úgy tervezni egy mai mobiltelefont, hogy az 10 év múlva is telefon legyen?

Van egy ismerősöm, aki nincs túl jó anyagi helyzetben. Anno 10 éve vett egy használt számítógépet, és most azon sopánkodik, hogy miért kell kicserélnie, ha ő ugyanazt csinálja rajta. Csakhogy nem ugyanazt csinálja rajta. Régen simán megfelelt egy 360p-s videó is, nem is nagyon volt jobb. Ma meg már a minimális elvárás egy Youtube videóval szemben, hogy 720p-s legyen, de ha lehet, akkor inkább FullHD, vagy 4K. Régen egy fórumra írtál egy bejegyzést. Hogy lásd, válaszolt-e valaki, ahhoz újra kellett tölteni az oldalt. Ma meg már alapértelmezettnek vesszük, hogy ha kinyitjuk a Facebookot, akkor lássuk, hogy éppen valaki ír, az üzenet azonnal – újratöltés nélkül – megjelenjen, frissüljön, hogy látta-e az illető a privát üzenetünket, küldjön értesítést róla stb… Ezek alapelvárások lettek és természetesnek vesszük ezeket. De ezeknek a megvalósításához 10-szer annyi kódot kell belelapátolni a rendszerbe, nyilván ennek 10-szer annyi erőforrásigénye van, jó, hogy a 10 évvel ezelőtti gép ezt nem bírja. Pontosabban bírja, csak kényelmetlenül lassú. Nincs semmi tervezett abban, hogy számítógépet legalább 10 évente le kell cserélni egy újra. A fejlődés logikájából fakad, hogy ezt előbb-utóbb úgyis kénytelen vagy megtenni, és ha ez így van, teljesen felesleges azt az 1GB-os merevlemezt arra tervezni, hogy 30 év múlva is működjön, mert 10 éven belül egy pizza áráért kapsz 200-szor akkora tárolókapacitást.

Oké, a technológiai eszközök kicsit más kategória. De vegyünk mondjuk egy vágódeszkát. Lehet kapni jó minőségű fából készült vágódeszkát? Lehet, csak az mondjuk 10 000 Ft-nál kezdődik. De lehet bambuszból préselt vágódeszkát is kapni negyedannyiért. Nyilván azért olcsóbb, mert pocsékabb. És mégis az emberek egy jelentős része – vagy szükségszerűségből, vagy át nem gondoltságból – ez utóbbit fogják választani. Ha egy gyár mindkettőt gyártja, nyilván alkalmazkodni fog a piaci igényekhez, és az olcsóbbikból – és kevésbé tartósból – többet, a drágábból – és tartósabból – kevesebbet fog gyártani, mert ezt diktálják a piaci igények.

Persze aztán aki az olcsó vágódeszkát vette, az meg néz, mikor fél évvel később kettétörik. Mert hogy „manapság minden egyre sz…abb”. Pedig ő vette a rossz minőséget, ő választotta.

~ ~ ~

Lehet, hogy van, ahol tényleg tervezett az, hogy a dolog előbb tönkremenjen, mint amennyit bírhatna. Ez lehet, hogy első blikkre jól hangzik, csak mivel a cég presztízsét csökkenti, hosszútávon nem annyira kifizetődő. De a legtöbbször nem ez a helyzet, a legtöbbször az emberek kvázi követelik a olcsóbb – így kevésbé tartós – alternatívát, vagy egyszerűen csak értelmetlen a tartósság szempontját figyelembe venni, ha egészen más okból a termék amúgy is elavul.

Itt alapvetően szemléletet kellene váltani, nem a cégeket kell vegzálnia a kormányoknak, hanem megfelelő neveléssel kell megértetni az emberekkel, hogy az, ami itt és most olcsóbb, az hosszútávon sokkal-sokkal drágább is lehet.

Ennek ellenére a kormányok azért fellépnek itt-ott. Sokszor ezt a tömegek elégedetlenkedését vonja maga után. Pl. lásd a hagyományos izzók gyártásának korlátozását.

A modern műszaki eszközök gyártásában óriási a konkurenciaharc, a verseny.

Ennek szellemében kutatásokat folytatnak, hatalmas költségekkel, például a gépjárműiparban és ismernek részeredményeket, de a prototípus előállítása az későbbi folyamat, attól meg a sorozatgyártás van lemaradva egy lépcsővel.

Ilyen a komputertechnológia is, amikor az egyik szériát kibocsátják, már készítik a következőt és tervezik a harmadikat.

Itt gyakran nem arról van szó, hogy előbb bedöglik a ketyere, hanem éppen hogy késleltetik az új termékek, szabványok bevezetését, persze figyelembe véve a piacot, hogy keressenek is a fejlesztésen, legyen egy kis kifutási ideje, amíg a következőt piacra dobják, valójában lassítani igyekeznek a versenytempót, de csak kissé lehetséges ez, mert a többi gyártó fejlettségi szintjét is figyelembe kell venni, törekedve az előny megszerzésére, vagy megtartására.

Amikor a legújabb konstrukció bejön, akkor az előző csúcskészülék ára drasztikusan esik, pedig az előállítása korábban ugyanaz volt, mint amiket drágábban adtak el és a termékszegmens minden készülékének ára zuhan, pedig a gyártás nyereségérdekelt, így az új technológiák bevezetése, az új eszközök piacra dobása nagyon is megfontolandó, de persze hozzá kell igazítani a következő fejlesztés ütemét is, vagyis nem halogathatják sokáig, mert akkor nem marad elég kifutási ideje, lehet, hogy az árát sem hozza be.

Sok körülmény figyelembe vételével megtervezik a termékek átfutási idejét, ez természetesen nem azt jelenti, hogy a készülék elromlik, hanem azt, hogy a korszerűségi rátája esik és vele az ára is, ami a profitot hozza.

Belemerültünk magának a tervezett élettartamnak a kifejtésébe, ami nem rossz, csak a kérdés szerintem továbbra is az, mi a jogos és mi a disznóság.

Ha egy autót a nyugati lecserélési rátára terveznek, nincs értelme 5 évnél és mondjuk 250.000 km-nél hosszabb élettartamra gyártani. Ez nem azt jelenti, hogy itt elkezdjen szétesni, de ennyi ideig minimum hozza a használati és biztonsági elvárásokat. Ha 7 évesen elkezd rohadni, nem lehet belekötni.

De ha egy elektronikai cuccnak a programjába beépítenek egy rejtett alprogramot, hogy a garancia lejárása után kezdjen el hibaüzeneteket produkálni, végül álljon le teljesen, az bizony bűntény.

Valami háztartási elektronikai cuccnál pont ez történt németeknél pár éve, a felelősök 5 év letöltendőt kaptak.

Az elavulás és az élettartam az két különböző fogalom.

Elavult eszköz még lehet működőképes, csak nem elég hatékony.

Huszonöt éve van mobilom és soha nem romlott el egy sem, mindig azért cseréltem le, mert már ciki volt az elavult, ósdi jószág.

Komputerem is volt vagy harminc, azok is mind jók voltak, de elavultak. A commodore korszak után az első pc-m 40 mHz órajelű procival volt, 20 Mb vinyóval, ami akkor feneketlen zsáknak tűnt és fekete fehér herkules monitorral, hozzávaló videókártyával.

Aztán jött a többi is sorban pentium I. 100 megás procival 2 mega rammal, stb...

ma is van négy a lakásomban, működnek, csak semmire sem jók.

Van két analóg monitor is, de minek, hiszen lapos tft van már az asztalin, meg laptop amit használok.

A többi elavult.

> Szóval ez a kereslet valamennyire mesterségesen is generált.

>

> Mert például a telefonom tud 4k-s videót készíteni de már 2 éve vettem és még mindig nem cserélném[…]

Oké, de mikor a telefont vetted/kaptad, akkor elégedett lettél volna, ha a kezedbe nyomnak egy régi Nokia 3310-est (nem a rebootolt új változatot, hanem a régi klasszikust)? Mert vannak még szép számmal működő darabok. Most akkor a színes kijelző, a fényképezőgép, meg ezek vajon mennyire mesterségesen generáltak benned?

Mennyire mesterségesen generált az, hogy ma természetesnek veszed, hogy mondjuk egy Budapest-Győr távolságot meg tudsz tenni egy-másfél óra alatt? 200 évvel ezelőtt ez nem volt lehetséges, nem is álmodtak erről, az út lóháton is 2-3 napig tartott. Mégis éltek, és nem feltétlenül voltak boldogtalanabbak, csak mondjuk ritkábban tették meg ezt a távot. Akkor az az igény, hogy vonattal, vagy busszal ma ez a távolság kevesebb, mint 2 óra alatt megtehető, az mennyire mesterségesen generált igény?

~ ~ ~

> Nem figyelembe venni a termék élettartamát gyártáskor és csak arra törekedni, hogy egy minimális elvárt élettartalmat teljesítsen egyértelműn etikátlan dolog, hiszen lehet, hogy viszonylag könnyen és alacsony költségekkel tartósabb termékek lennének készíthetők.

De mi az élettartammal kapcsolatos elfogadható elvárás szerinted? Nyilván a dolgok mindenféle tervezés nélkül is elavulnak. Ha tartósra tervezik őket, akkor is. Egy ing akkor nem készülhet pamutból, mert hát az kopik, idővel szakad? Csak és kizárólag grafénszálból szőtt inget lehet akkor gyártani? Oké, tudom, szélsőséges volt a példám, de akkor a mai pamuting és a graféning között hol van a már etikus szintje a tartósságra való tervezésnek?

Vagy az összes telefont por-, víz-, ütés-, nyomás- és tűzálló kivitelben lenne csak etikus legyártani? Hát nem sokan engedhetnék meg maguknak a telefont. Ha mégis, az lehet még nagyobb környezeti terhelést jelentene, mint így.

Szóval azért annyira nem triviális a kérdés. Pl. telefonoknál egyre több a vízálló kivitel, de még mindig kicsit drágábbak. Az üvegek is egyre strapabíróbbak, folyamatosan fejlesztik az tartósabbnál tartósabb konstrukciókat. Az aksi is nehéz kérdés, mert baromi jó lenne, ha lennének tartósabb aksik, csak éppen nincs meg hozzá a megfelelő technológia.