Hogyan lehet ez a nyelvi anomália?

A görög változat esetében csak véletlen, ráadásul látszólagos egybeesésről van szó a latin végződésről. Az Akhilleusz mint név eredetileg összetett szó, utótagja a laosz (`nép`). Ennek magánhangzói utóbb zártabbá váltak, így alakult ki a -leusz utótag, ahol az -eu- ráadásul diftongizálódott – így az alanyesetben álló alak végső soron nem is -usz-ra, hanem -eusz-ra végződik (ez az eu-s tő különben csak alanyesetben és vocativusban maradt a paradigma része, a többi esetnél átvette a helyét egy ē-s tő, amely a görögre jellemző hangtörvényekből adódóan e-s formával váltakozik).

Ami a latin formát illeti, ez valóban a görög -ēsz-t használja, ennek azonban valószínűleg pragmatikus oka van. Azzal, hogy a név formáját egy az eredetihez hasonló, de „szabályosabb” formára hozták, ha úgy tetszik, felhasználóbaráttá tette a nevet. Ráadásul a latinban van egy -eus melléknévképző, amelyet előszeretettel applikálnak rá ilyen szerkezetű nevekre. Így a latinban van olyan szó, hogy Achilleus, de ez nem a hérosz neve, hanem egy abból képzett melléknév (`akhilleuszi, akhilleusz-szerű, akhilleuszhoz kapcsolódó`).