Nyelvek vagy nyelvjárások?

Egyetértek az előzővel.

Pl a jugoszláv utódállamok közös szerbhorvát nyelvéből 6 nyelv lett (szerb, horvát, bosnyák, montenegrói, macedón, szlovén). És ezek a nyelvek majdnem teljesen ugyanazok.

Úgy szól a példa, hogy Gibraltártól Messináig minden szomszédos falu megérti egymást, de a gibraltári birkapásztor már nem érti a messinai parasztot :)

Általános nyelvészeti meghatározásként azt szokták megadni kritériumnak, hogy ha a beszélők kölcsönösen és nehézségek nélkül megértik egymást akkor egy nyelvnek tekinthető, ha nem akkor pedig már külön nyelveknek. De ez egyáltalán nem szigorú előírás (a nyelv bonyolultságából következően nem is lehet az), és számos ellenpélda van rá, amik közül néhányat az előző válaszolók is írtak. A nyelv legalább annyira politikai és kulturális kategória is mint nyelvészeti, kétféle szempontból. Egyrészt osztályozás szerint, erre jó példa Jugoszlávia szétesése: addig egy nyelvnek mondták a szerb-horvátot, de az új államok deklarálták az addigi dialektusokat külön nyelveknek. A másik az állam hatása a beszélt nyelvre magára. Az egységes (és a rokon nyelvekétől eltérő) köznyelv, szabályozás, irodalom stb. orientálja egy adott forma felé a dialektusokat, míg más országokban az egyébként nagyon hasonló dialektusokat más forma felé orientálja az állam. Pl. a német-holland határ két oldalán nagyon hasonló nyelvet beszélnek, de a helyi hollandokat befolyásolja a holland köznyelv, a helyi németeket pedig a német, így a határ tényleges nyelvi választóvonallá válhat, nem csak önkényessé.