Hogyan lehet, hogy Ciceró szinte teljes életműve hiánytalanul fennmaradt a napjainkig? Más szerzőktől pedig szinte semmi vagy nagyon kevés? Talán még Szent Ágoston kivétel az ókorból.

Az irodalmi latin tulajdonképpen Cicero és a kortársai nagy szónokainak, íróinak a nyelve (Vergilius, Caesar stb.).

Vagyis az a latin, amit mi a tulajdonképpeni holt latin nyelvnek ismerünk, az ezeknek a szerzőknek a művein alapszik, akik a Kr. e. I. században éltek. Az ő nyelvüket "konzerválta" az utókor már az ókorban is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha latinul írtak a szerzők, akkor azt Cicero stb. sítlusában, nyelvezetében tették, és ez évszázadok, sőt, évezredek múlva is így maradt. A beszélt latin nyelv pedig egyre jobban eltávolodott az irodalmi latintól. Gyakorlatilag Cicero nyelve jelenti az irodalmi latint, annak a mintája, etalonja. Évszázadokkal később is Cicero írásai jelentették tehát azt a mércét, amihez igazodni kellett, ha valaki az irodalmi latint tanulta, írt rajta. Ezért természetes, hogy gondozták az írásait, sokkal nagyobb gonddal őrizték meg, mint egyéb szerzők munkáit. De a Kr. e. I. századból ugyanezen okok miatt más szerzők művei is sokkal jobban fennmaradtak, Caesarnak is ismerjük a két fő művét, a gall háborúkat és a polgárháborút...

Még azzal egészíteném ezt ki, hogy pont ezért, amit leírtam, igazából az általunk "ismert" latin nyelv az igazából a Kr. e. I. század művelt emberei által használt nyelv volt.

Tévesen sokan azt hiszik, hogy ha tanulnak latinul, akkor azt a nyelvet tanulják meg, amit az ókorban beszéltek Rómában. Ez azonban így nem teljesen fedi a valóságot, mert Cicero nyelve csak a Kr. e. I. században használt latin nyelvállapotnak felel meg, az ezen alapuló, tisztára csiszolt, nyelvtanilag kimunkált holt latin nyelv pedig ezen alapul. De gyakorlatilag ezt a "steril" nyelvet soha senki nem beszélte, az egyszeri római a piacon sokkal pongyolábban beszélt, és Cicero kora előtt és után is nagy változásokon ment keresztül a latin a hangkészletét, szókincsét stb. tekintve is, ugyanúgy, ahogy a mai nyelvek. Pl. a magyar nyelvet is másképpen beszélték 1000 éve, 500 éve, másképp beszélte Petőfi és másképpen beszéljük mi. Ugyanígy volt ez a latinnal is, vagyis amit az iskolákban tanítanak "latin nyelv" címén, az csak egy pillanatnyi időszak nyelvállapotán alapuló túlszabályozott irodalmi nyelv a Kr. e. I. századból, amit a gyakorlatban a valódi rómaiak sem használtak, és amitől évszázadok múlva maguk is eltávolodtak. Tehát pl. az igazi, autentikus latint beszélő rómaiak teljesen másképpen beszéltek pl. a római köztársaság megalakulásakor, mint Caesar idejében, és teljesen másképpen beszéltek a császárkor végén. Tehát ha ma perfektül megtanulnád az irodalmi latint, és visszamennél az időbe pl. Kr. e. 202-be, amikor Zamánál Scipio legyőzte Hannibált, akkor nem biztos, hogy meg tudnád értetni magad az akkori rómaiakkal, mert ők egy teljesen más nyelvállapotban voltak, mint amit te megtanultál.